Blanka

Délután fél négykor találkoztunk. Átmentünk a Mekibe, és beszélgettünk. Mindenféle témák előkerültek, igazán nem sok minden maradt, amit ne beszéltünk volna meg. Aztán egyszer csak csörgött a telefonom. Elővettem, rápillantottam az órájára, és azt láttam, hogy fél nyolc van. Sokkolt a felismerés. Úgy beszélgettünk négy órát, hogy fel sem tűnt az idő múlása. Én a magam részéről legfeljebb fél 6-ra tippeltem volna, annál többre semmiképp. Meg is beszéltük, hogy szervezünk még hasonló alkalmat, mert tök jó volt :) (Bár nem tudom, a válasz sms-t megkapta-e, de reménykedem benne, hogy igen.) Legközelebb lehetne itt csinálni. Itt puhább a fotel, kevésbé süt be a nap, és még sütit is lehet teremteni igény szerint :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai