LizaGazdija

és visszafordít. Tanú: - I saw her with a man. (Ziva: - And could you describe this man?) Tanú: - He was a man. Tony: - A man-man. Ez nekem most nagyon tetszik, és magyarul közel sem ütött ekkorát, pedig jól fordították. Hiába, ilyen a lefordíthatatlan szóvicc.

előnye, hogy nehéz belőle kidobálni a magokat, így aztán Rozi nem tudja két nap alatt olyan kinézetűvé tenni a szobát, mint ahol évek óta nem takarítottak. Hátránya, hogy jóóó magas fala van, amit viszont két hét alatt remekül össze lehet tojni, ezzel olyan szagokat létrehozva a szobában, mintha a galérián egy tyúkólat rejtegetnénk, és persze ezt levakarni sem egyszerű a műanyagról. Update: Szeretném, ha valaki megmagyarázná, miért a tükét használja csőrerősítésre ez a madár, ha egyszer van külön szépiája, amin az átlagmadár ugyanezt a tevékenységet szokta végezni. Update2: Megtört a jég. Most, hogy már kb. 3 hete lakik az új kalitkában a madár, végre ráállt a színes “ágra”. Boldogságom határtalan. (A képen egyébként látható egy hatalmas kupac mag is, amit Rozi 2, azaz kettő óra alatt górt oda, míg ázott az alja. Ha az alja rajta van, akkor ezt nem tudja ilyen szépen megoldani, és a kalitka aljába potyog a sok finom mag, hehe.)

Itt szálltunk meg, más is látogasson el ide:  http://www.borzsonyalja.hu/ Update: Itt meg volt a központ:  http://bekasto.hu/

nagyon örültem a műfordítók hétvégéjének, aztán megfáztam vagy mi, és a második napot masszív szenvedéssel töltöttem, amitől kicsit csökkent a lelkesedésem, aztán megint lelkes lettem, aztán hazajöttünk, és most már kifejezetten csalódott vagyok. A hely szép volt, az előadások többnyire jók voltak, a kaja nagyon jó volt, a vendéglátónk nagyon kedves volt, Livivel nagyon jól éreztem/-tük magamat/magunkat, a 25 perces túra a főpanziótól a miénkig minimum 30 perc volt minden esetben, mert iszonyú gagyi térképünk volt, ami nem nagyon nevezhező valósághűnek, így mindig eltévedtünk, de ez meg vicces volt (az első estét kivéve, amikor este fél 11-kor nulla közvilágítás mellett álltunk a falu szélén, és halvány lila fingunk nem volt, hol fordultunk rossz irányba, és hol vagyunk egyáltalán, mert persze utcanévtábla is nuku), és a szállásunkon lakik egy tündéri kiskutya, Bogi, aki szerintem szálkásszőrű tacskó, és nagyon-nagyon barátságos, pénteken este is jól megszeretgetett, de ma reggel külön...

fáj. A lapockám, a derekam, a lábam minden pontja, az oldalam, a fejem. Ez utóbbinak persze nem a tegnapi jazzhez van köze, hanem vagy az időjáráshoz, vagy magas a vérnyomásom. Egyébként befizettem minden számlát, és még sorsjegyet is vettem, amin egy fityinget se nyertem. Most még tévézek egyet negyed 10-ig, aztán leviszem a kutyát, és aztán alszom. 3/4 10-kor legkésőbb. Nem is jelentkeztem be msn-re, mert általában akkor szoktak megszólítani, amikor éppen állok fel a gép elől, és akkor még vagy 2 órát maradok. Hozzáteszem, ezzel semmi baj nincs általában, csak ma hulla fáradt vagyok, és még a fejem is fáj, na meg reggel kelés. Holnap utazom Diósjenőre, és még semmit nem pakoltam be. Lehet, hogy délelőtt veszek egy-két felsőt, de az is lehet, hogy nem. Ki kéne még nyomtatni a fordításos izéket, amikből egyet sem csináltam meg, és nem tudom, délelőtt hogyan lesz rá időm. Az egyiket például úgy harangozták be, hogy ezt a problémát hogyan lehet megoldani, én meg elolvastam a szöveget, ...

megvolt a 10 ezredik kattintás a blogon. :)

Boldog Csirke program. Az így nevelt csirkék pedig a BoCsi csirkék. Ez nem vicc.

ma eljutottam jazzelni. Még mindig nagyon jó, Jani pedig még mindig nagyon vicces. Büszke vagyok magamra, mert minden gyakorlatot meg tudtam csinálni, az állandó koreográfiát úgy megcsináltam, mintha nem maradt volna ki egy óra sem (erre mondják szerintem, hogy tudja a testem, mit kell tennie), bár ténykérdés, hogy jobban fájt, mint amikor nem hagytam ki hét hónapot. Majd holnapra nyilván megjön az izomláz is, durván. Viszont a mini koreográfiát sikerült kétszer is jól eltáncolni. A nyári szünetig még van hat alkalmam elmenni órára. Szeretném mind a hatot, jót tenne, jó lenne, szeretem. ( http://budapest.olx.hu/moderntanc-jazz-tanc-orak-a-belvarosban-iid-18690261 )

Vagy akár I'm late, I'm late for a very important date. Tegnap az este 11-től éjfélig tartó időszakot sírással töltöttem, amitől jól elfáradtam, így elég mélyen aludtam utána. Ennek tudható be, hogy reggel nem találtam el a szundi gombot 6-kor, hanem valami egész mást nyomtam, amivel beállítottam az órát holnap reggel 6-ra. Így aztán nem is ébredtem fel 6:20-kor, hanem csak kicsit később. Kinyitottam a szemem, ránéztem az órára, és azt láttam, hogy 7:29. Gondoltam, na jó, kicsit gáz, nem nagyon lesz idő reggelizni, de sebaj. Fél pillanat múlva rájöttem, hogy nem 6:29 van, hanem 7:29, ami azt jelenti, hogy pontosan 1, azaz egy perc múlva kezdem az órát Kelenföldön. Ha ott lennék, ugye. "Úristen, úristen" felkiáltások közepette kipattantam az ágyból, és körbe-körbe rohangáltam, mint egy mérgezett egér. Tomi felriadt, kissé keresztbe állt még a szeme, de felajánlotta, hogy elvisz. Bevágódtam a gép elé, hogy megkeressem valamelyik tanítvány számát, hogy legalább tudjana...

21. is és lesz gyereknap.   A szív alakú csokit nem én kaptam, viszont én adtam. A második és harmadik kép bizonyítja, hogy valahol tényleg gyerek maradtam.

két cserepes növényem a gangon, egyikük rózsa, másikuk ismeretlen személyazonosságú szépség. A múlt hétvégi vihar a rózsát kiszórta a cserépből, és majdnem ledobta az udvarra, majd felborította az ismeretlen szépséget, pedig ő masszívabb. Ekkor a két növényt beköltöztettem. Ez a rózsa az ablak mellett lakik, és ferdén nő: az ablak felé tör. Egy másik rózsa az ablak közében lakik, ő egyenesen nő: felfelé tör. Erre varrjunk gombot!

elkapott a zivatar a Blahán, és a buszmegállótól a villamosmegállóig pont olyan vizes lettem, mintha ruhástól beugrottam volna egy medencébe. Tomi le is fényképezett, amikor hazaértem, mert megkértem rá, ugyanis azt hittem, majd felteszem ide vicces képnek. De nem teszem fel vicces képnek, mindenkinek a fantáziájára van bízva. Nem vagyok fényképezőgép-kompatibilis. Nem szeretem magam, ez van.

"Vett egy versenylovat, amiről kiderült, hogy hamis." :D:D:D

A törvény szerint Isten a történelem ura. És ez nem valami idétlen poén, hanem halál komolyan gondolják. Ebben az országban, ebben a században. Ez de szép.

Nem szeretem a villámlást, és a dörgést se, ha túl közel van. Így aztán most leengedtem a redőnyt, amivel legalább a villámlást ki tudom zárni. Bár ne lenne most már több vihar!

Levittem a kutyát sétálni. Amikor visszafelé jöttünk, már látszottak a villámok a Kálvin tér felől, és kezdett cseperegni az eső. Amikor bejöttünk a kapun, úgy kezdett szakadni, mintha dézsából öntenék, és mostanra megjött fölénk a vihar, elég ijesztőek ezek a naaagy villámok. Viszont nem áztunk meg.

De nekem troll kell. ( http://msnowe.wordpress.com/2009/06/08/holden-down-the-fort/ ) Valahol van ilyenem egyébként. Valahol. Anyuéknál. A padláson.

mi az a nyikorgás, amit Tomi hall. Már azt is megkérdezte, én csinálom-e a székemmel. Erről a következő jelenet jutott eszembe: - Te csináltad ezt, Micimackó? - Nem hinném, Bagoly. És ezen elég sokáig eléggé röhögtünk.

gondoltam rá, hogy le kéne írni egy szép füzetbe az összes emlékemet. A legkorábbitól a legfrissebbig. Azt már akkor is éreztem, hogy az utolsó 5-6 év dokumentálása nem lenne egyszerű, de a projekt összességében talán még vállalható lett volna, például 98%-ig vagyok biztos benne, hogy melyik a legelső emlékem erről a világról. Így 10 évvel később már egészen reménytelen vállalkozás lenne ez az emléklejegyzés, amit valahol sajnálok. Amikor először felmerült, az volt a motiváció, hogy az új emlékek esetleg kiszoríthatnak régieket, amire csak az elmúlt egy hónapban is mutat jópár példát a blog: szegény régebbieket úgy kell kihalászni a tudatalattimból. Ha valaki Dumbledore nyomán feltalálja a Merengőt meg az ahhoz szükséges emlékkivonást varázspálcával, mindenképpen szóljon! Szívesen tesztelném a módszert. Az emlékeket a kis fioláikban valami szép vitrinben tartanám.

Vajon mennyire kell aljasnak lenni ahhoz, hogy egy újság, még ha internetes is, olyan képekkel illusztráljon katasztrófákat, amiken elszenesedett emberi holttestek látszanak, ráadásul olyan szögből, hogy fél másodperces megtekintés alatt is szembe ötlik a haláltusa az arcokon, és persze jól elrejtse őket a helyszín balesettől független képei közt, illetve hogy egy öngyilkossághoz az éppen lángoló férfi fényképét mellékelje? És mennyire kell aljasnak lenni ahhoz, hogy ilyen képek egyáltalán eljussanak a sajtóba? Elfajzott világ.

Mivel a tegnapi ebéd végül elmaradt, ma elmentünk az állatkertbe apuval és Katáékkal. Anyu nem jött, továbbra is érettségizik szegény, de már mindjárt vége, csütörtökön leadás. Nem sikerült odaérnem 10-re az állatkert elé, ennek több oka is volt. Egyrészt a 10-es érkezéshez 9:10-kor ébredtem, pedig 8:30 óta ordított a telefonom. Másrészt az orrom előtt ment el a metró 9:37-kor, és csak 5 perc múlva jött a következő, amivel 9:46-ra értem az Arany János utcához. Onnan 9:47-kor indult a troli. Rohantam fel, még benn állt. Rohanok, mint akit a tatár hajt, a troli ajtaja nyitva, majd amikor odaérek, az orrom előtt bevágja, és elhajt. Ettől annyira dühös lettem, hogy el tudtam volna sírni magam. Pláne úgy, hogy ezek után 3 percet állt az a nyomorult busz az első piros lámpánál. Természetesen a következő troli 5 perc késéssel indult, így 10:20-ra futottam be. A mázli az volt, hogy Katáék meg nem tudtak parkolni, ezért csak 5 perccel előztek meg. Összesen 5 órát töltöttünk az állatkertben, e...

Még akkor, amikor itt voltak, de nem akarom, hogy elvesszen az emlékeim között. Ült Tomi székében a kalitka előtt, és meglátta, hogy a kalitka alján újságpapír van. Ezt így foglalta össze: - Újság. (Mutatja.) Olvas. (Mutat Rozira.) Később Rozi vakarózott. Ez nála érdekesen néz ki. Lehajtja a fejét, felemeli a lábát, és nem a lábát mozgatja, hanem a fejével ír le köröket. Bence nézte egy darabig, majd rájött, mi történik. - Hajat mos. A háztartásunkban tehát fellelhető egy antropomorf madár, aki újságot olvas, és néha hajat is mos :)

lesz kertünk, egy gyümölcs egészen biztosan lesz benne: eper. És abból rengeteg.

legalábbis fura, amikor az RTL-en a napi bölcsesség Geszti Péter Megint hétfő című számának refrénje.

Itt van, megjött, csak az enyém, és szerdán már meg is kapom :)

Beszéltem telefonon anyuval, és kiderült, hogy emlékszik a Hull High-ra, el is mesélte az első részt. Ettől eufórikus hangulatba kerültem. Mintha nem lenne elég közös emlékünk :)

Tomi elvitte magával a nagy bevásárlókörútra Liza gyulladáscsökkentő-receptjét, és talált is ilyen gyógyszert az Europarkban. Már bele is diktáltam a kutyába az első kapszulát, és megnyugodott a lelkem.

Ez a gyermekirodalmas olvasmány kicsit visszaröpített a gyerekkoromba. (Ez nálam nem nehéz mutatvány, kicsit egyébként is gyerek maradtam.) Az jutott eszembe, hogy egészen kicsi koromban háromféle mesélést ismertem meg. Az első anyué volt, aki felolvasta a meséket. Nagyon szépen olvas, olyan átéléssel, mimikával, és úgy tud játszani a hangjával (pl. minden szereplőnek tud más hangja lenni), hogy öröm hallgatni. Aztán jött Nagyié, aki ismert meséket mondott fejből. Főként a Hófehérkét meg a Hamupipőkét mesélte, de mindig disney-sen rövid változatban (Hamupipőke csak egy bálba ment, Hófehérkét csak az almával próbálta megölni a gonosz mostoha), mert még így is sokszor belealudt a saját meséjébe. Ezt Danival nagyon viccesnek tartottuk, és Nagyi két oldalán fekve nagyon vihogtunk, amikor megtörtént. Egyébként ebből kifolyólag alternatív Hamupipőkét is ismerünk, mert az is többször előfordult, hogy Nagyi már régen elaludt, de még mindig mondta a mesét, és ilyenkor bekövetkeztek érdekes ford...

Ha valakinek ideje és kedve lenne, olvasgassa bátran az alábbi linken elérhető pdf-et:  http://peda.topnet.ro/archivum/Antal_Sandor/magyar_gyermekirod/magy%20gyerm%20ir%20kurz.pdf A helyesírási hibák ellenére is nagyon érdekes írás, örülök, hogy ráakadtam.

Liza mormog a bajsza alatt ("Na, adjatok már nekem is!"), mire Tomi: - Fejezd be a dünnyögést, vagy nagyon gyorsan kint találod magadat. És akkor Liza befejezi a dünnyögést.

Másfél órás. Ezen vagyunk túl. Liza egész szépen bírta, csak az utolsó 50 méteren húzatta magát, és amikor feljöttünk, kiitta a táljából a vizet, aztán elterült a szobában, és azóta jobbára alszik. Sajnos a legfontosabb gyógyszerét nem sikerült beszerezni, állítólag már nem is árulják sehol, ami azért baj, mert ez lenne a gyulladáscsökkentő, és most két napig egyáltalán nem lesz nyitva patika, tehát legkorábban kedden kezdheti el szedni. Nem örülök. Reméljük, nem lesz ebből baj.

hogy nem kéne Gyilkos elméket néznem. Újabban kissé megviselnek ezek a történetek.

csupa izgalom. Reggel megint bepisilt. Nagyon előzékenyen az előszobai szőnyegét választotta a tett színhelyéül, így nem kellett hosszú perceket vesztegetni a felmosásra. Csak felkaptam a szőnyeget, és bevágtam a kádba, aztán már rohantunk is le. Délután megint előadta ezt a műsorszámot a drága, ekkor kezdett aggódni érte Tomi. Megbeszéltük, hogy mégsem ma visszük el orvoshoz, mert ráérünk holnap is, és öt percen belül fogta magát a kutya, és véreset pisilt. Ekkor rohantunk vele az orvoshoz. Kapott egy vagon gyógyszert, levágták a körmét is bónuszként, és ismét megállapítottam, hogy jó ide járni: gond nélkül elhiszem nekik, hogy tényleg aggódnak a kutyámért, nem csak az a lényeg, hogy adjam már a sokezer forintot. Az orvos szép részletesen elmesélte, mit szeretne elérni a kutyánál, erre milyen gyógyszerek vannak, melyik miért jó, és ő melyiket javasolja. Többnyire az olcsóbbat javasolta, bár abból nagy adagot írt fel. Elvileg egy hónapig megint antibiotikumot szed a kutya, mellé még c...

de azért ez mekkora már a 2006-os zavargásokkal kapcsolatban: "nem voltak összecsapások", "bosszúra tüzelt rendőrség indított hajtóvadászatot mindenki ellen, aki mozog". Jééézusom, ez az ember tényleg egyetlen közvetítést sem látott arról az estéről? A hírtv-n sem? Ez a mértékű ostobaság/pofátlanság már tényleg fáj.

alatt áll a házunk. Legalábbis olyan, mintha. Valójában csak felújítják a ház aljában található egyik üzlethelyiséget, és a munka reggel 6-tól estig tart. A hanghatás mindenesetre olyan, mintha faltörő kossal támadnának minket. Valahol vicces.

Így folyik el az időm egy emilre várva, ami talán nem is fog megjönni.

Ez van mostanában. Hétfő óta egy betűt sem tanultam, ami elég gáz, de változtatni nem tudok rajta. Vagy bambulok magam elé, vagy alszom, ha itthon vagyok. Az a baj, hogy megijedtem a feladattól. Mi van, ha olyat kérdeznek, amit sosem tanultam? Mi van, ha nagyot égek? Ehelyett inkább kéne olvasni, mi is az a hermeneutika egész pontosan, ennél is fontosabb a története, és kéne olvasni a gyermekirodalom és a fordítás történetét is, valamint a kiválasztott íróim életrajzát, na meg az 1-2 fejezeteket. Az óráim azért sikerülnek, például tegnap nem volt olyan gáz a reggeli buli, mint egy hete, sőt még viccelődtünk is. A mai óra kicsit rövid lett, mert a csoport 20 perc késéssel érkezett, de egy szavam sincs, melegben üldögéltem addig is, meg a második tíz percben a csoport egyik tagjával beszélgettem. Az óra vége elég furi volt, nem is értettem egészen, de persze Tominak van igaza, nem kell nekem mindig mindent érteni. Holnap 8-kor vadiúj hely, vadiúj csoport, én meg ideges vagyok. Pedig egés...

világosban nagyságrendekkel szuperebb, mint sötétben. Világosban simán rávesz, hogy elsétáljunk a következő villamosmegállóig, ott átballagjunk a túloldalra, majd hazajöjjünk, míg sötétben a lehető legminimálisabb kört tesszük meg, és közben minden szembejövő vagy mögöttünk feltűnő idegentől frászt kapok. Világosban kutyát sétáltatni azért is szuperebb, mert akkor jobban látszik, ahogy az emberek mosolyognak Lizára, és ha nagyobb túrára indulunk, én is mosolygok rá, amikor megpróbálja átugrani a villamossíneket. (Se a sínekkel, se a csatornafedelekkel nincs jóban, főleg, ha utóbbiak rácsosak - ezeket vagy kikerüli, vagy átugorja.)

Gyerekkorom (egyik) számítógépes játéka! Mindig csak a második pályáig tudtam eljutni, és ez eléggé bosszantott. Danival játszottuk ezt sokat, és innen jön az egyik kedvenc régi Dani-mondásom: “Ugranj!” (Tegyük hozzá, nem volt több 4-5 évesnél.)

Kata: Hová menjünk kirándulni a papával? Bence: Nyanyihoz.

Hétfő: Ma még esik az eső és hideg is lesz, de holnaptól melegszik az idő. Kedd: Ma még esik az eső és hideg is lesz, de holnaptól melegszik az idő. Szerda: Ma még hideg lesz, de holnaptól melegszik az idő. Csütörtök: Ma még hideg lesz, de holnaptól melegszik az idő.

miféle kényszer viszi rá postás barátunkat, hogy Gipsz Jakab telefonszámláit rendszeresen a mi postaládánkba hajigálja be, amikor rá van írva, hogy Gipszné Gapsz Gizella, X Tamás és Sz. Luca leveleit várjuk oda, valamint egy sorral lejjebb és két oszloppal arrébb ki van írva bazi betűkkel, hogy Gipsz Jakab. Ráadásul már megbeszéltük egyszer, amikor felfáradt a harmadikra Gipsz Jakab ajánlott levelével, hogy Gipszné Gapsz Gizellának semmi köze Gipsz Jakabhoz, és megkértem, ne hozzánk dobja be utóbbi leveleit. Komolyan ki fogom írni hatvanas betűmérettel a postaládára, hogy GIPSZ JAKAB NEM ITT LAKIK. Na, ilyen apróságok is elegendőek ahhoz, hogy korán reggel felhúzzam magam, ha megfelelően hosszú ideje ismétlődnek.

Tomi készülődik, tesz-vesz, indul. Liza ül a szoba ajtajában olyan búbánatos képpel, mint valami kivert kutya. Összehúzza magát kicsire, lehajtja a fejét, lóg a füle, és még remeg is. Tomi elköszön. - Sziasztok! Liza, ha nem jössz ide, nem simogatlak meg. Liza nem mozdul, csak remeg csendesen. - Na jó, szia! Nyílik az ajtó, aztán csukódik, mire Liza felpattan (fél perc alatt), és odalohol. Nekem egészen elfacsarodik a szívem, hogy mégis szeretne simogatást a fejére, aztán így lecsúszik róla. Erre nyílik az ajtó, Liza megkapja a simogatást, Tomi el, Liza meg be hozzám, és két perc múlva már elégedetten durmol a kosarában.

Pünkösd hétfőn 22:25-kor. Ki állítja össze a műsort???

Egy szlovák csoportot tett ki a facebookra egyik ismerősöm, és javasolta, hogy mindenki jelentse a lapot rasszimus/gyűlöletbeszéd okán. Már a címe is utal a tartalmára, már abban Magyarország ellen beszélnek. Tegnap, amikor megnéztem a csoportot, még többnyire szlovák hozzászólások voltak az egyes linkekhez meg videókhoz, amikből ugye nem sokat értettem, bár az az érzésem, hogy a kurvy madarski azt jelenti, kurva magyarok. Egyetlen magyar srác kommentelgetett lelkesen angolul, és próbálta észérvekkel meggyőzni arról az oldal látogatóit, hogy érthető a magyarok álláspontja, és egy szlovák srác hasonló stílusban, normálisan válaszolgatott neki szintén angolul, hogy nekik meg mi a problémájuk a magyarok álláspontjával. Kicsit szomorúnak éreztem, hogy kurva magyaroznak, miután én is ebbe a kategóriába esem, pedig sosem tettem semmilyen megjegyzést se a szlovákokra, se más népekre. (Na jó, azt mondtam, hogy az amerikaiaknál valami nem stimmel fejben.) Most visszanéztem, és szomorúan tapaszt...

Hű, de régen volt már... Most néztem a Wikipedián, hogy 4 éves koromtól 11 éves koromig ment. Nem hiszem, hogy akár egy részt is kihagytam. Ez volt a nagy kedvenc, és persze én is ki voltam akadva, amikor a Kacsamesék közepén bejelentették, hogy meghalt Antall József. Anyunak nem volt könnyű dolga, amikor megpróbálta elmagyarázni 7 éves magamnak, hogy miért ilyen nagy dolog egy vadidegen bácsi halála, valamint hogy a nagypapám halálát akkor miért nem jelentették be a tévében a történés pillanatában. Az a vicces, hogy a rajzfilmekre emlékszem, de a filmekre nem igazán. Három van, aminek a címére igen: Blossom, Herbie és Torkelsonék. A youtube-on fent vannak ezek a dolgok, a Torkelsonékba belenéztem, de nem igazán rémlik a történet továbbra sem. Most a Hull High-nál tartok, mindjárt végére érek az első résznek (tanulás és munka helyett, persze), és ebből emlékszem több emberre is, ami meglep, mert 5-6 éves lehetettem, amikor ment, és összesen 8 részből áll. Amúgy a legnagyobb poén talán ...

Íme, a főszereplők eredeti arca:

hogy milyen megfontolásból küldözget anyunak a Választási Iroda feladó feltüntetése nélküli leveleket.

Egy nagy fájdalom vagyok. Fáj a fejem, fáj a szemem, fáj a fülem, fáj a bölcsességfogam mindkét oldalt, de nem hétköznapian, fáj a csuklóm, fáj a könyököm, fáj a lapockám, fáj a térdem, és a bokám is fáj. Ezek egy része ízületnek tűnik. Úgy örülök, hogy már 23 évesen vénnek érezhetem magam, mint az országút.

Ezt a nevet kis hazánk a következőhöz hasonló esetek miatt érdemelte ki, ebben biztos vagyok. Az állampolgár észleli, hogy egy fa kifordult a földből, és már csak a Szentlélek tartja, ahogy Gabi mondaná. Mivel a fa alatt parkol egy kocsi, meg akár a gyalogosok is veszélyben lehetnek, az állampolgár felhívja a tűzoltóságot. Ott közlik vele, hogy akkor telefonáljon majd újra, ha már kidőlt a fa, mert álló fához nem nyúlhatnak. Az állampolgár megkérdezi, akkor mégis kihez fordulhat, aki hozzányúlhat a még nem kidőlt fához, és a fővárosi kertészethez irányítják. Ott azt a tájékoztatást kapja, hogy nem érnek rá ezzel foglalkozni, mert a locsolórendszert javítják. Bizonyára abbéli aggodalmukban, hogy a négy napon át tartó folyamatos esőzések és a konstans max. 8 fok következtében esetleg kiégnek vagy kiszáradnak a növények. Így aztán a fa egyensúlyoz még egy darabig, majd kidől, és összezúzza az alatta parkoló autót. Ekkor kijön a tűzoltóság, és eltakarítja.   ( http://index.hu/belfold/2...

Lehet, hogy Rozi nem is papagáj, hanem egy gyalogkakukk?

Azt álmodtam, hogy megint gimis vagyok, és éppen összejövünk egy volt osztálytársammal. Erre amúgy tényleg volt esély, de aztán mégsem úgy alakult egy kb. 2 perces jelenet következtében, a résztvevőknek azóta is hálás vagyok :) Szóval ismerkedtünk, barátkoztunk, mindenfélét csináltunk együtt, mindig együtt jártunk haza (volt ilyenre példa amúgy is), és volt egy macskája. Egy fehér perzsamacska, azt hiszem. Ez egy nagyon agresszív, gonosz dög volt, és az életemre tört. Pl. utaztunk a 23-as buszon, és egymás mellett ültünk. Az ölében volt a macska, és egyszer csak felállt a két hátsó lábára, megfogta a két mellső mancsával a karomat, és gonoszul vigyorgott rám. Amikor pedig el akartam húzni a karomat, belém vájta az összes körmét, és beleharapott a vállamba. Erre mondtam a srácnak nevetve, hogy "Félek a macskádtól." Amire ő: "Tudom, bocsi." Ez így ébren nagyon vicces, álmomban nem annyira volt az. Aztán megsimogattam a lábát, hogy semmi baj, és a hátralévő eseménysor ...

hogy ma reggel bekapcsoltuk a fűtést. Tulajdonképpen nem gáz ez, hiszen már csak 15 nap van a nyárig, bőven belefér még az orkán erejű szél meg a 8 fok.

 

A viselkedésproblémás halak hétfő óta ismét egy akváriumban laknak, de az akváriumot apu és Tomi két üveglappal háromfelé osztotta, így a halak együtt laknak, mégis külön. Mindegyik lakrésznek vannak előnyei. A fiúnál van a legmelegebb, mert nála van a fűtőberendezés, ölelgeti is szorgalmasan. A kék lánynál van a növény, bár ő ezt nem értékeli. A piros lányé meg a legnagyobb tér, aminek láthatóan örül. Így működik nálunk az állatóvoda.      

"Hömpölygő folyamként hömpölyög", állítja az origo. Egyébként meg tele már a hócipőm ezzel az özönvízzel. Nem elég, hogy szakad az eső, még hideg is van. Olyan zimankó jön be az ablakon, amilyen tél elején szokott. Hihetetlen. Nem hiszem el, hogy ez a két opció létezik: vagy szétfagysz és szétázol, vagy megsülsz és kiszáradsz. Nem lehetne valami köztes állapotnál megmaradni? Mondjuk a következő két hétre 20 fok napsütéssel, utána meg nyáron 25 fok sok napsütéssel, néha felhősödéssel, hogy kibírható legyen? Na? A kedvem meg a béka segge alatt, semmihez nincs kedvem, didergek, és kínomban netezek, idióta cikkek idióta hozzászólásait olvasom, és nem olvastam el végül azt a plusz két fejezetet, és nem gyűjtöttem össze Jocinak azt a halom papírt, amit holnap 2-kor oda kell adnom, és nincs kedvem kimenni a kutyával ebbe az ítéleidőbe, amikor már délután is úgy jártunk Tomi anyukájától elfelé jövet, hogy kinyitottam a kaput, és a kutya fülét majdnem levitte a szél, és szétáztunk min...

Szerintem ránk is jellemző :)

Nos, elolvastam a mára tervezett cikket és könyvet (a könyvet persze leginkább átfutottam, és csak kb. 30 oldalát jegyzeteltem ki - a többit már olvastam máshol, és ki is jegyzeteltem máshonnan), így nem kizárt, hogy kis pihenés után elkezdem az irodalomelméletet, és mondjuk kitűzöm célnak, hogy 6-ig eljutok a második fejezetig, ami 54 oldal lenne. Holnapra és talán keddre maradna így még 164 oldal, és akkor már csak egy könyvet kéne elolvasnom, ami nincs még nálam, de remélem, hogy megkapom a héten. Szintén a héten lesz a kezemben az összes gyermekirodalom angolul és magyarul, de úgy döntöttem, ezeket nem olvasom el a felvételiig, csak mindegyik párnak az első egy-két fejezetét, végül is abból már kialakul majd egy benyomásom. Nagyon kíváncsi leszek amúgy a felvételire, és nagyon szeretném, ha bekerülnék államira.

Tegnap 11-re jött apu, és elvitt a családi banzájra. Nagyjából ekkor kezdett szakadni az eső, és mostanáig sem állt el. Nekem kicsit furcsa volt ez az összejövetel, kevesen is voltunk, és anyu sem jött. Gondoltam, 5-re hazaérek, azonnal leülök olvasni, és akkor 8-9 felé készen is leszek. 4-kor viszont még ott voltunk, sőt fél 5-kor is, aztán apu mondta, amikor elindultunk, hogy még nem hazafelé tartunk, hanem veszünk nekem egy telefont, mert péntek este meséltem neki, hogy milyen viccesen nem működik szegény mobilom. Először a Camponába mentünk, ahol a mélygarázsban egyetlen szabad parkolóhely sem volt, így átgurulntunk a Savoya Parkba, ahol már tudtunk fedett helyen parkolni, és még telefont is találtunk. Nem azt, amit eredetileg kinéztem, hanem egy jobbat: A boltban a pasi azt mondta, 21990 az ára, de lányoknak csak 20, amin mindketten jót mosolyogtunk apuval, pedig a pasi tényleg komolyan gondolta. Felajánlotta, hogy plusz 3000-ért átmenti az adatokat a régi telefonról az újra, de...

teljesítettem: eljutottam Klaudy könyvében az elméleti rész végéig. Nem tudom, holnap mikor érek haza, de szeretném, ha sikerülne eljutni a könyv legvégére, és akkor vasárnap jöhetne az egyetlen cikk meg egy könyv nagyobb része, és már csak 3 könyv lenne hátra. Közben Klaudy könyvében találtam egy jó tippet, hol olvasgathatnék az irodalomtudomány fordításfelfogásáról. A Helikon Világirodalmi Figyelőben. Gondoltam, antikváriumból beszerzem. Aha. 1960-as évektől minden szám megvan. Melyik nincs meg, na melyik? Az 1986/1,2. És nekem melyik kell, na melyik? Én mindig mondtam, hogy Murphy él és szeret engem.

holnap nem jön családi banzájra, mert van munkája :) Visszahívták a legutóbbi helyről, és holnap már kezdhet is :)

Eddig csak azt csinálta, hogy tetszése szerinti időpontokban, mindenféle külső behatás nélkül elutasította a SIM-kártyát, vagy csak úgy kikapcsolt. Ma szintet léptünk. Ha hívok valakit, esetleg engem hívnak, két dolog fordulhat elő. Az egyik, hogy kihangosítódik a telefonom, és megsüketülök, valamint 100 méteres körzetben mindenki hallja, miről beszélek. A másik, hogy nem hallok egy büdös kukkot se, tök süket a telefon, viszont a vonal másik végén tökéletesen hallani engem. Ez a telefon, legyen bármily hűséges is, megérett a cserére.

egészen sajnálom Stohlt. Ivott is, drogozott is, gyorsan is ment, a vadászfegyvereit is elkobozták, a vadászengedélyét is visszavonták. Várhatóan nagyon sokat fog ülni. Az jutott eszembe, hogy ő is úgy fog járni, mint több író-költő: magányosan, elfeledve fog meghalni. Jól kibabrált magával.

Beszélgetünk, ha akarom. Reagálok, ha akarok. Látsz, ha akarom. Függök, ha akarok.

elolvasva, kijegyzetelve. Most rendrakás, aztán egy angol, aztán még egy angol, 6 körül hazaérek, és akkor jön Klaudy Kinga a maga 196 oldalával. Ebből az első 96 lesz nehéz, mert az száraz elmélet, de utána jön a jó rész az átváltási műveletekkel. Lassan választani is kéne közülük, de az olyan nehéz...

Reggel tanítás, aztán haza, jött Livi, beszélgettünk egy csomót, aztán ebédeltünk, végül felköszöntöttük a szülinapja alkalmából (ami elég régen volt), és örült, ettől meg én örültem VOLNA, ha nem izélődik el a kedvem két perccel ebéd előtt, na de mindegy, örülök utólag :) Aztán pánikoltam egy sort a doktoris könyvek miatt, majd Tomi a monszunra való tekintettel elvitt a rendelőbe, ahol nem ahhoz a bácsihoz mentem be, akihez szoktam, mert a másik sokkal gyorsabban haladt. Ez az idegen bácsi azt mondta, legközelebb szűrünk rákot is, aminek nem örülök, hagyjon engem békén. Persze nem szeretnék rákban meghalni, ezért kénytelen leszek előbb-utóbb rávenni magam. Az egész orvososdi nem tartott tíz percig se, úgyhogy Tomira még várni kellett. Várakozás közben meg aztán a kocsiban befejeztem az Állatfarmot, és megígértem magamnak, hogy ebben a hónapban már nem olvasok szépirodalmat, utazás közben sem. (Ennek nem tudom, mi az értelme, de valahogy így tűnik korrektnek magammal szemben.) Még mind...

bíztam benne, hogy az Állatfarmnak jó vége lesz. Aztán rájöttem, hogy nem lehet jó vége, mivel a valóságról szól. Az egész történet nagyon ironikus, de a legironikusabb mégis a legvége, az utolsó mondat. Nagyon tetszett, és ha legközelebb megengedhetem magamnak, hogy szépirodalmat olvassak (ez elvileg június 1.), akkor jön az 1984. De most megyek, és nekivágok a doktoris szakirodalomnak, mert már csak 2 és fél hetem van 6 szakkönyvre, két folyóirat átnyálazására, na meg 10 szépirodalmi kötetre. Ebből 5 eredeti, 5 meg az eredeti fordítása - gondoltam, nem árthat, ha valami általános benyomásom van a fordítások minőségéről már akkor, amikor odamegyek a felvételire.

estem neki a doktoris könyvek beszerzésének, ma megérkezett a levél. Május 31., 10 óra a felvételi időpontja. Izgulok.

Szirka anyukája végül úgy döntött, nem szűnik meg a blog három idióta miatt, aki egy fórumon névtelenül mocskolja őt meg a gyerekét. Én örülök ennek.

Előzetes az RTL-en: "Gyilkos cápa vs. óriáspolip" Nem tudtuk, sírjunk-e vagy nevessünk ezen a címadáson, na meg az előzetesen. Kiugrik a tengerből a cápa, és lenyel egy utasszállító repülőgépet. Kinek jut ilyen az eszébe? Ki az, aki pénzt ad a film leforgatására? És ki az, aki ilyen filmekben való szerepléssel égeti magát? (Egy vicces komment a film port.hu-s oldaláról: "ez nem mega shark vs giant octopus, hanem Mega Lol vs Giant joke") Az eddigi talán legviccesebb facebook beszélgetés: A: Aki tud tanítói állást, szóljon nekem! B: A helyemre keresnek angoltanárt... C: A, suliba vagy nyelvsuliba?

napon vagyok túl. A tanítás kritikán aluli volt, nem működött együtt a csoport, nagyon bosszantó volt. Utána elmentünk Lizával az orvoshoz, aki megállapította, hogy már semmi baja, de azért még szedje egy hétig a gyógyszert. Aztán voltunk a postán, átvettem az ajánlott küldeményemet: persze, hogy a TB csekkek voltak benne. Nem lehet azzal vádolni őket, hogy elsiették volna a kiküldését - ma van a befizetési határidő. Közben a kocsiban vérzett a kutya orra, ami elég ijesztő, ilyen még sosem történt. Szerencsére hamar elállt, és nem is indult újra azóta sem. Tomi elvitt az egyetemre, ahol visszaszereztem a németes szakdogát, átvettem egy könyvet végre, aztán befizettem a csekket, vettem tusfürdőt, aztán elballagtam a könyvtárba, megszereztem azt a könyvet, majd hazatérve agonizáltam egy sort, mert nagyon fájt a lábam. Később bementem a suliba egy könyvért, amit a konzulens adott volna, de nem készítette elő, és azt mondta, keressem meg, de nem találtam, és ő már közben órát tartott. Nagy...

Nagyon keveset aludtam. Éjfélkor feküdtem, legalább 1-ig forgolódtam, 6:20-kor keltem. Elmentem tanítani, aztán rohantam a nyelvsuliba, közben még Anitával is összefutottam, aki csoporttárs, és ennek nagyon örültem, aztán leadtam az összes leadandómat, könnyű is már a kis lelkem, hogy semmi hivatalos papír nincs nálam, ami egyszeri és megismételhetetlen, mint amilyen a modulzáró dolgozat. A nyelvsuliba menet végére értem az új Alice-nek, és fenntartom, hogy a film sokkal élvezetesebb, viszont sok olyan plusz infó van a könyvben, ami a filmből nem derült ki (főként a szereplők belső viharai és gondolatai terén). Ezek után rohantam haza, 10-re már itthon is voltam. Mivel megsültem már reggel 10-kor (ezt utálom a nyárban), átvettem a nadrágomat meg letettem a farmeringet, plusz itt hagytam a szatyromat is, mert azt aztán akarta cipelni egész nap a fene. Aztán magamhoz vettem az Animal Farmot, hiszen mondtam, hogy a szépirodalom egy időre elfelejtve (kac-kac), majd berobogtam a suliba. Bla...

Gondoltam, hogy ma este már nem kerül sor a maradék 70 oldal elolvasására, így az a holnapi utazásokra marad. Tanítás után leadom a nyelviskolának a leadnivalókat, aztán 10-kor találkozunk Blankával. Ha minden jól megy, kb. 4-ig beszélgetünk. Aztán este készülök a szerdai órára, mert persze ma ez is elmaradt... Az esti órám után elmegyek az Egyetemi Könyvtárba, kiveszek egy könyvet (1500 Ft-ba lesz), majd elmegyek az Idegennyelvű Könyvtárba is, és kiveszek négy könyvet(3000 Ft-ba lesz). Ezektől a néniktől-bácsiktól olvasok majd okos gondolatokat: Sorrendben: Roman Jakobson, Eugene Nida, Jan Van Coillie, Terry Eagleton, J. C. Catford, Klaudy Kinga. Szerdán az órám után nekiveselkedem, és elkezdem olvasni a könyveket. Egész nap olvashatok majd, közben csak két órára kell készülni, az nem tart nagyon sokáig, pláne úgy, hogy egy csomó feladatlapot már most megtaláltam. Szerda este aztán jazzre megyek. Tudom, már hatezerszer megígértem magamnak, mégsem lett belőle soha semmi, de most na...

Majdnem fél 11 volt, mire felébredtem, és még 11-ig beszélgettünk Tomival, mielőtt felkelésre került volna a sor. Délben bevettem magam a kádba az új Alice forgatókönyvének átiratával, és fél 2-re eljutottam a feléig. Akkor egy laza hajmosás után megebédeltünk, összeszámoltam a csoportom dolgozatpontjait, felírtam magamnak az eredményiket, megterveztem a mai órát, majd elindultam tanítani, az úton persze végig olvasva. (Amúgy a sztori tetszik még mindig, de Johnny Depp és Helena Bonham Carter alakítását nem lehet visszaadni papíron. Meg aztán a könyv eleje nagyon döcögött nekem, nagyon látszott rajta, hogy egy forgatókönyvet fűztek mondatokká. Jelenleg még 70 oldal van a 230. oldaig, ami a könyv vége is egyben.) Én teljesen odavoltam, milyen jó, hogy a 60%-ot mindenki megugrotta, sőt. 75% lett a leggyengébb dolgozat, 98 a legerősebb - szerintem ez nagyon szép eredmény. Aztán lehűtötték a lelkesedésemet. Kiderült, hogy aki 78%-ot kapott, az nem örül, mert neki 80 kellett volna valami pl...

A tíz óra alvás nem volt meg, a 9 sem egészen, mert telefoncsörgésre ébredtem. Leültem dolgozatokat javítani, és az első néhány után úgy döntöttem, nem megyek Tomival és a haverjával meg a haver haverjával kirándulni, inkább megpróbálom magam hasznossá tenni. Amikor Tomi elindult, lekísértük Lizával, aztán befejeztem a javítást, majd megkezdtem a tegnapi maradványok eltüntetését. Igazából a dolgok harmadát elmosogattam tegnap este, de még így is maradt bőven. Amikor elfáradtam, és már be akart szakadni a hátam, megnéztem A hercegnő és a békát, és szerintem nagyon aranyos mese, tetszett. Aztán mentem vissza mosogatni még egy kicsit, és amikor már majdnem elkészültem, megérkezett Tomi. A kirándulásig nem jutottak el, félúton lerobbant a kocsi. Legalább egyben hazaért. Most alszik. Én befejeztem végre az Aludj, kislányt, halleluja. Most még el kéne olvasni Andi könyvét, az új Alice-t, csak közben meg neki kéne állni a készülésnek, nehogy valami gáz legyen majd a doktori felvételin. A ...

még egy történet. Múlt szombaton, amikor ott voltunk, Matyi kezébe adta a felfújható halat, aminek Matyi haladéktalanul rágcsálni kezdte az orrát (?), mire Bence kikapta a kezéből egy "Ne piszkáld az arcát!" felkiáltás kíséretében, majd visszaadta neki fordítva, így az öccse már a hal farkát rágcsálta tovább. A plüssöknek és a halnak is lelkük van. Annyira emlékszem erre a korszakomra, meg arra is, hogy egy idő után elgondolkodtam rajta, vajon beteg vagyok-e, amiért azt gondolom, hogy mindennek lelke van. A pszichológia előadáson kaptam meg a választ.

Ez volt az első családi összejövetel nálunk. Sajnos a takarítás nem úgy alakult, ahogy terveztem, mert a konyhában már nem tudtam rendet rakni, de szerencsére többnyire nem ott tartózkodtunk. Ügyesen megoldottuk hét ember asztalhoz ületetését: összetoltuk a lakásban fellehető két asztalt, bevetettük a két piros széket, a két gurulós széket, anyuék meg elhozták a két összecsukhatós széküket meg Bence etetőszékét. Vettünk tegnap két teljesen egyforma, csak eltérő méretű terítőt a két asztalra, és így tök jól nézett ki az egész. Bence kapott Verdákkal díszített tányért meg neki megfelelő méretű evőeszközt. Nagyon édes volt, amikor beültettem a székébe: mindent megnézegetett maga előtt, mindent a kezébe vett, a tányérról elmondta, hogy “mesefigurás”, kisvártatva pedig hozzátette, “enyém”. Nagyon izgatott volt az új környezet miatt. Saját lábán feljött a harmadikra, ami szerintem egy két és fél éves gyerektől, aki alapvetően lifttel közlekedik otthon, nagyon szép teljesítmény, majd körülné...