Hétindítás

Majdnem fél 11 volt, mire felébredtem, és még 11-ig beszélgettünk Tomival, mielőtt felkelésre került volna a sor. Délben bevettem magam a kádba az új Alice forgatókönyvének átiratával, és fél 2-re eljutottam a feléig. Akkor egy laza hajmosás után megebédeltünk, összeszámoltam a csoportom dolgozatpontjait, felírtam magamnak az eredményiket, megterveztem a mai órát, majd elindultam tanítani, az úton persze végig olvasva. (Amúgy a sztori tetszik még mindig, de Johnny Depp és Helena Bonham Carter alakítását nem lehet visszaadni papíron. Meg aztán a könyv eleje nagyon döcögött nekem, nagyon látszott rajta, hogy egy forgatókönyvet fűztek mondatokká. Jelenleg még 70 oldal van a 230. oldaig, ami a könyv vége is egyben.) Én teljesen odavoltam, milyen jó, hogy a 60%-ot mindenki megugrotta, sőt. 75% lett a leggyengébb dolgozat, 98 a legerősebb - szerintem ez nagyon szép eredmény. Aztán lehűtötték a lelkesedésemet. Kiderült, hogy aki 78%-ot kapott, az nem örül, mert neki 80 kellett volna valami plusz juttatáshoz a munkahelyen, és hiába hajtogatta eddig, hogy neki aztán a 60% elérhetetlen álom, mégsem örült a 78-nak. Aztán az, aki 96%-ot írt, egész órán nem tudta magát túltenni azon, hogy a szövegértés résznél az egyik válasz nem true, hanem doesn't say, a másik meg nem doesn't say, hanem false. Hiába magyaráztam, megállapította, hogy ez igazságtalanság, és rossz ez az egész dolgozat, és neki van igaza akkor is, ha mondom, hogy az a kifejezés nem azt jelenti, ahogyan ő értelmezi, és ez veszélyeztette a 80%-át, ha úgy vesszük. A két rontott válasz egyébként összesen 1 pont mínusz. Neki 2 pont mínusszal sikerült a 4%-ot elveszíteni, és azt sem értette, hogy akkor a 48 pont 50-ből miért csak 96%. Aztán még azt is megkérdezték, lehet-e fellebbezni a cégnél vagy a nyelviskolánál, hanem nem tetszik nekik a dolgozat eredménye. A kérdés attól a diáktól jött, aki az értékelésében lehúzott, de elég alaposan, meg az órát is, hogy ez nagyon gyors, kezdő szinthez nem méltó a tempó, és szintén emlegette, hogy neki aztán nem lesz meg a 60% (egyébként miatta pont izgultam én is, mert rengeteg dolgot nem ért órákon, és nincs idő, hogy addig rágjam a szájába, míg tényleg megérti). Na, ő 85%-ot írt.

A lényeg, hogy teljesen ledöbbentettek, el is fáradtam tisztességesen, és olyan fejfájás tört rám, hogy azt hittem, kiesik a bal szemem. Mindennek a legvégén még a frász is rámjött, amikor észrevettem, hogy 10 dolgozattal mentem órára, de csak 9 dolgozat van nálam. Háromszor számoltam meg, és csak nem volt tizedik. Viki rájött, kié hiányzik, sikerült elérni az illetőt telefonon, és visszakaptam végül az ő dolgozatát is. Mondta, hogy ő rosszul értelmezte, amit mondtam. (Elvinni nem lehet, de ha akarják, lefénymásolhatják óra végén, aztán adják nekem vissza az eredetit.)

Összegezve? Ez a mai óra nem volt egy jó élmény. Nem kérek több ilyet, köszönöm. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai