Álom

Azt álmodtam, hogy megint gimis vagyok, és éppen összejövünk egy volt osztálytársammal. Erre amúgy tényleg volt esély, de aztán mégsem úgy alakult egy kb. 2 perces jelenet következtében, a résztvevőknek azóta is hálás vagyok :) Szóval ismerkedtünk, barátkoztunk, mindenfélét csináltunk együtt, mindig együtt jártunk haza (volt ilyenre példa amúgy is), és volt egy macskája. Egy fehér perzsamacska, azt hiszem. Ez egy nagyon agresszív, gonosz dög volt, és az életemre tört. Pl. utaztunk a 23-as buszon, és egymás mellett ültünk. Az ölében volt a macska, és egyszer csak felállt a két hátsó lábára, megfogta a két mellső mancsával a karomat, és gonoszul vigyorgott rám. Amikor pedig el akartam húzni a karomat, belém vájta az összes körmét, és beleharapott a vállamba. Erre mondtam a srácnak nevetve, hogy "Félek a macskádtól." Amire ő: "Tudom, bocsi." Ez így ébren nagyon vicces, álmomban nem annyira volt az. Aztán megsimogattam a lábát, hogy semmi baj, és a hátralévő eseménysor alatt azon gondolkodtam, mikor és hogyan kéne megmondani neki, hogy szeretem. Végül láttam a Borároson egy idézetet, ami kb. arról szólt, hogy mindent elmondhatunk egymásnak, és nagyon szeretjük is egymást, mert ilyenek az igazi barátok, és akkor meginogtam. Ekkor ébredtem fel. A macska valószínűleg azért jelent meg az álmomban, mert nem szeretem a macskákat, hiába vagyok Tomi szerint egy igazi cica. Sunyinak és kiszámíthatatlannak tartom őket, kivételt még nem nagyon láttam. Hogy a volt osztálytárs miként került az álomba, ráadásul ilyen összefüggésben, azt nem tudom megmagyarázni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai