Hét körül

elkapott a zivatar a Blahán, és a buszmegállótól a villamosmegállóig pont olyan vizes lettem, mintha ruhástól beugrottam volna egy medencébe. Tomi le is fényképezett, amikor hazaértem, mert megkértem rá, ugyanis azt hittem, majd felteszem ide vicces képnek. De nem teszem fel vicces képnek, mindenkinek a fantáziájára van bízva.

Nem vagyok fényképezőgép-kompatibilis. Nem szeretem magam, ez van.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai