Mai utolsó - Reggeli jelenet

Tomi készülődik, tesz-vesz, indul. Liza ül a szoba ajtajában olyan búbánatos képpel, mint valami kivert kutya. Összehúzza magát kicsire, lehajtja a fejét, lóg a füle, és még remeg is. Tomi elköszön.
- Sziasztok! Liza, ha nem jössz ide, nem simogatlak meg.
Liza nem mozdul, csak remeg csendesen.
- Na jó, szia!
Nyílik az ajtó, aztán csukódik, mire Liza felpattan (fél perc alatt), és odalohol. Nekem egészen elfacsarodik a szívem, hogy mégis szeretne simogatást a fejére, aztán így lecsúszik róla. Erre nyílik az ajtó, Liza megkapja a simogatást, Tomi el, Liza meg be hozzám, és két perc múlva már elégedetten durmol a kosarában.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai