Kutyát sétáltatni

világosban nagyságrendekkel szuperebb, mint sötétben. Világosban simán rávesz, hogy elsétáljunk a következő villamosmegállóig, ott átballagjunk a túloldalra, majd hazajöjjünk, míg sötétben a lehető legminimálisabb kört tesszük meg, és közben minden szembejövő vagy mögöttünk feltűnő idegentől frászt kapok.

Világosban kutyát sétáltatni azért is szuperebb, mert akkor jobban látszik, ahogy az emberek mosolyognak Lizára, és ha nagyobb túrára indulunk, én is mosolygok rá, amikor megpróbálja átugrani a villamossíneket. (Se a sínekkel, se a csatornafedelekkel nincs jóban, főleg, ha utóbbiak rácsosak - ezeket vagy kikerüli, vagy átugorja.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai