Túra

Másfél órás. Ezen vagyunk túl. Liza egész szépen bírta, csak az utolsó 50 méteren húzatta magát, és amikor feljöttünk, kiitta a táljából a vizet, aztán elterült a szobában, és azóta jobbára alszik. Sajnos a legfontosabb gyógyszerét nem sikerült beszerezni, állítólag már nem is árulják sehol, ami azért baj, mert ez lenne a gyulladáscsökkentő, és most két napig egyáltalán nem lesz nyitva patika, tehát legkorábban kedden kezdheti el szedni. Nem örülök. Reméljük, nem lesz ebből baj.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai