LizaGazdija

Tomi még nincs itthon, mert állatira fontos valami központot megszerelni. Ugye 8-tól 5-ig tart a munkaideje, most éjfél elmúlt, tehát már majdnem egy teljes műszakot túlórázik. Én meg legyek megértő. Na de nem ez a lényeg :)   Ezt a sorozatot, ami a Hallmarkon megy, régen nagyon szerettem, nem hagytam ki egy részét sem. Most megint ezt nézem, mert ezzel is telik az idő. Az a helyzet, hogy én ezt a rengeteg hullát már nem bírom követni. Ennyi ember 60 perc alatt csak valami háborús filmben dobhatná fel a talpát. Lassan kihal a "békés" angol kisváros :D

Ha délután alszom, estére rosszul leszek.   Holnap 8-tól 2-ig nem lesz áram, tehát nem tudok pl. szakdogát sem írni, mert a laptop elég gyorsan lemerül (szakdogaíráskor másfél-két óra sajnos elég rövid idő). Hogy valamivel elfoglaljam magam, elmegyek úszni. Ez a kutyával szemben nem igazságos persze, mert így ő egyedül lesz itthon, és nem foglalja őt el senki semmivel, de abban bízom, hogy két órát még kibír egyedül. Aztán itthon vagy olvasok, vagy elmegyek a kutyával egy naaagy sétára (ha nem lesz 30 fok).   A kutya viszket. És rettenetesen hullik a szőre. Ez már őt is bosszantja. Egészen hisztis lett, amikor foggal vakarózás közben letüdőzte a saját szőrét :)   Amióta majdnem felgyújtottam a konyhát, mindenféle gátlás épült ki bennem a főzéssel kapcsolatban. Félek a sütőtől meg a forró olajtól. Kell tehát egy új, működőképes tűzhely, valamint egy fritőz. Ez meg tudná oldani a gondomat.   Most látom, hogy a kispesti uszodában van aquafitness minden hétköznap. Az lesz most, hogy kerese...

Kirúgtak négy embert. Igen, biztosan miattuk nyílt ki az aknafedő. Valószínű...   A homár olvasói között ritka nagy gyökerek akadnak. Például aki szerint ki van írva, hogy a medencét saját felelősségre lehet használni, tehát a kissrác megszopta, ez van. Aztán az is, aki szerint a szülők minek viszik a gyereket aquaparkba, ha a gyerek béna, magukra vessenek. Húzós dolgok ezek. Ilyenkor mindig elgondolkodom rajta, hogy ezek az emberek tényleg ilyen idióták, vagy csak a fórum névtelenségének örömére próbálnak minél nagyobb baromságokat kitalálni és bekommentelni. Még reménykedem, hogy az utóbbi.

Ha az ember egy idős kutyát nevelget, nem árt, ha tart a szekrényében egy csomag szárított kamillavirágot, amiből alkalomadtán teát lehet főzni. Nálunk pont ezen okból van a konyhaszekrényben finom, jó illatú kamilla. Az elmúlt két hétben háromszor volt rá szükség. Először belekapott a szemébe, ami ettől begyulladt, amitől nem bírta kinyitni, csak úgy, hogy a szeme fehérje nézett rám kevésbé barátságosan. Pár nappal később egy fél éjszakán át csócsálhatta a takaróját, mert reggel azzal szembesültem, hogy a fél feje feldagadt. Kicsit később azt vettem észre, hogy nagyon vakarózik. Először arra gondoltam, segítek megvakarni a viszkető vállát, aztán mégis benéztem a szőre közé, mi viszket neki ennyire. Véresre vakart, gyulladt sebet találtam. Mindhárom alkalommal bevetettem a frissen főzött kamillateát, illetve a dagadásos esetben cserszömörcés szájvizet is használtam. Első esetben kb. 5 perccel a kezelés után elmúlt a szeméről a balhé, a második esetben következő reggelre lement a szájár...

Miután kb. egész nap aludtam, elmentünk moziba, és megnéztük a Harry Potter 6. részét. Sajnos igazak a kritikák, nagyon-nagyon sok minden kimaradt a filmből, ami a könyvben jó volt. Nekem nagyon hiányoztak az emléknézegetős részek. A könyv végig arról szól, hogy szépen megnézegetik emberek emlékeit, és így összerakják, ki is Voldemort, és hogyan jutott addig, hogy ő legyen a Sötét Nagyúr. Na, ehhez képest a filmben kettő darab emlékező jelenet van, amelyekből kb. semmi nem derül ki Voldemortról. Az sem, hogy sárvérű. Ez azért ciki. Az utolsó jelenet is elég érdekes... Az a csatajelenet azért nem véletlenül volt benne a könyvben, azt gyanítom. Mindettől függetlenül, ha a filmet önmagában nézzük, és nem hasonlítgatjuk a könyvhöz, akkor ez egy jó film. De amíg a hatos könyv a kedvencem az összes között, addig a hatos film sajnos nem lett az.

Tomi diplomás közgazdász lett :) Talárban ülték végig a több mint egyórás ceremóniát, és a talárhoz kapott kesztyűt meg is kapták örökbe. Tök jó :) Gratulálok, Manó :)

És hogy kerül a nő hasába a gyerek? Hát a miniszter teszi bele, amikor fürdőruhában van. Ez a párbeszéd a Dennis, a komisz című filmből származik, amit kb. ötvenszer láttam, egy ideig tudtam is kívülről a párbeszédeket. És ez a párbeszéd gyermekkorom egyik nagy rejtélye volt sokáig. Egyrészt nem értettem, miért férne hozzá az anyuka hasához a miniszter, ha az anyuka fürdőruhában van, ugyanis én az anyukámat csak egyrészes fürdőruhában láttam mindig, abban meg ugye nem könnyebb, mint amúgy. Gyermeki logika, vagy ahogy anyu mondta mindig, szürreális a gyerek :D Másrészt nem értettem, milyen miniszter. Később, amikor a fürdőruhás részt úgy 7-8 évesen már megfejtettem, és már hallottam olyan szófordulatot, hogy egészségügyi miniszter, gyanítottam, hogy erről lehet szó. Aztán tavaly egy fórumon fedeztem fel a rég elfeledett rejtély megoldását. Angolul beszélnek ugye eredetileg a szereplők, és nyilván azt mondja a gyerek, minister, ami magyarul a lelkész. Hát, ezt talán a sok imádkozás miatt...

eljött ma hozzánk, beszélgettünk, aztán sétáltunk, és jöhetne máskor is :)

Bemondták a híradóban, hogy megvannak a ponthatárok, és de jó, 4-ből 3 jelentkezőt felvettek. Hááát, izééé, nem tudom, mennyire jó ez. Na de nem ez a lényeg. A szöveghez nyilván van kép is. És mit mutatnak? Két libát, akik közül az egyik sörrel a kezében visít, mint a malac a vágóhídon, a másik meg sörrel a kezében zokog. Basszus, én miért tudtam normálisan örülni neki, hogy felvettek?

Amióta itt lakunk, minden reggel kiült a sarki bolt elé járókelőknek beszólogatni meg Fedél nélkült árulni, estére meg átjött a hozzánk közelebb eső sarokra, és egy padon aludt. Mikor Prágában voltam, eltűnt, és Tomi hallott valami olyat, hogy meghalt. Ettől én elszomorodtam, mert mindig megdöbbent, ha valaki olyan meghal, akit akár csak látásból is ismertem. (Nem véletlen, hogy Ficzere Anna halálakor egy hétig bőgtem, mert vele még beszéltem is rendszeresen.) Szerdán, amikor a Boráros felé tartottam, egyszer csak szembejött ez a néni a körúton minden cókmókjával felmálházva. Tisztára megörültem neki. A bolthoz nem ült vissza, a padnál sem láttam. Gondoltam, biztosan rosszul láttam. Erre nem, mert tegnap felfedeztem, hogy most a metróaluljáróban lakik. Lehet, hogy például kórházban volt, és Tomi vmit elhallott, pl. azt mondhatták, hogy meg is halhat, vagy ilyesmi. Na, ilyen vagyok én, hogy még egy vadidegen hajléktalan néninek is tudok örülni, hogy nem is halt meg.

Május 29-én postázták az új kártyámat, ha nem jött meg, nézegessem át az azóta érkezett leveleket, illetve kérdezzem ki a szomszédokat, nem lopták-e el véletlenül, és ha még ezután sem kerül elő a kártya, tiltsam le, de a tiltás feloldása ciki lesz. Kösz. Most nagyon megnyugodtam.

Kedden reggel a Hungexpón néztek dínókat anyuval, míg én itthon szorgosan takarítottam. Negyed hatkor megtekintettük a Jégkorszak 3. részét. Így harmadszorra kezdett kicsit uncsi lenni számomra, de a halál hasadéka verhetetlen jelenet, akárhányszor meg tudnám nézni. "Ruuudirudirudiiii, ne hagyj lóóógva itt, wehhehehehe" :D A gyereknek is tetszett a mese, azóta is mondogatja, hogy ő nem merne átkelni a halál hasadékán, mert akkor biztosan meghalna. Itt el is gondolkodtam, vajon tudja-e, konkrétan mit jelent az, hogy meghalni, de ez végül is tökmindegy. Ha még nem tudja, majd megtudja, ráér. A mozi után itthon főztünk spagettit Tomival, és kaptam csokit meg rózsát. Négy szálat, mert kedden volt négy éve, hogy Schaffhausenben jártunk és megtekintettünk a Rajna-vízesést, ami pedig azért lényeges, mert onnan datáljuk a kapcsolatunkat. Szóval már négyévesek vagyunk.

Szombaton lementünk Tatára a port.hu szervezésében megrendezésre kerülő kajakos tömegsportnapra. A kipróbálás szuper volt, aztán következett egy hatalmas nagy vihar. Úgyhogy a tókerülő versenytúrára nem került sor, pedig nagyon szerettem volna elmenni rá. Helyette meglátogattuk a Tatán nyaraló családomat, és eltöltöttünk náluk mintegy két-három órát. Szép helyen nyaraltak, igazán. Szemtanúi voltunk, amint Bence életében talán először nagyon megázik. Ő akarta, és nagyon édes volt, amikor meglepődött rajta, hogy az eső bizony vizes. Ezt is meg kellett tapasztalni egyszer :)   Vasárnap lecsós szeletet főztünk, és nem csináltunk semmit, mert Prága óta először végre volt alkalmam normálisan kialudni magam, tehát nagyon-nagyon későn keltem, akkor sem magamtól, és ebéd után további elég sokat aludtam. Ez van, ez is kellett.

Hétfőn anyuval lementünk Ákoskáért Hortobágyra. Gödöllőnél 40 percet állt a vonat. Ennek nagyon örültünk, mert Füzesabonyban menetrend szerint éppen 40 percünk volt az átszállásra, és kicsit izgultunk, hogy esetleg reggel 8-as indulás után fél 3-ra érünk Hortobágyra, ami azért mégis túlzás. Végül a vonatunk indulása után egy perccel értünk Füzesabonyba, de szerencsére a vonat bevárta a Pestről érkező másikat, így leértünk Hortobágyra fél 12-re. Persze kaland volt még, mert Poroszló és Tiszafüred között pótlóbusz közlekedik, mivel a Tisza-híd felújítás alatt áll. Végül csak megérkeztünk azért. Ákoska azonnal azzal fogadott, hogy hallotta, megházasodtam. Letörtem a lelkesedését, és elárultam, hogy ilyesmi nem történt, csak elköltöztem. Ezt még szerdán sem igazán értette, rengeteg miért jellegű kérdése volt ezzel kapcsolatban :) Pancsi már egészen nagylány, másfél éves. Fut-szalad, mosolyog, játszik, és nagyon sok mindent tud már mondani. Megebédeltünk, aztán elindultunk haza. 6-ra értünk...

Csütörtökön írtam utoljára, akkor vesztünk össze nagyon. Utána egyébként hétfőn is. A változatosság kedvéért. Most éppen nem vagyunk összeveszve, bár ő fenntartja, hogy bizony neki van igaza, én meg fenntartom, hogy bizony engem senki ne sértegessen, ő se. Aztán ez vagy elsikkad, vagy megoldódik, vagy összeveszünk még rajta párszor, vagy valami más fog történni.

Pénteken főztem életem első tejes borsófőzelékét. Olyat nem tudok alapvetően, mert nem szeretem annyira, mint a "pirosat", amit anyu szokott főzni. Nos, főzés közben többször eszembe jutott, hogy kivágom az egészet a kukába, aztán arra gondoltam, megvárom, míg kihűl, és meglátjuk, érdekli-e a kutyát a lehetőség, hogy szombaton azt ebédelje. Aztán mikor kihűlt, megkóstoltam, és megállapítottam, hogy ugyan meg tudom enni, de azért ez bűn rossz. Tominak nem is csúszott le az egész, Lizának adta, akinek viszont ízlett. Felmerült bennem, hogy az én gyerekem főzeléket majd eszik a nagymamáknál, mert ez nem az én sportom. A többiek azt mondják, bele lehet jönni. Remélem.

Lehet, hogy érdemes lenne minden focimeccsről kitiltani a szurkolókat, amíg meg nem tanulnak kulturált emberek módjára viselkedni. Ebbe nem fér bele, hogy azt üvöltözzék, "szar Románia", "Erdély magyar föld" (anyááám, jártak ezek töriórán életükben?), az sem fér bele, hogy gusztustalan magyar viccet lobogtassanak transzparenseken (bár tény, hogy a magyar szurkolók megdolgoztak érte a hosszú vonatúton - amin minek is volt rendőr, ha hagyta a rendbontást?), az sem, hogy petárdával lövöldözzenek egymásra, az sem, hogy a német szurkolókat lenácizzák, és az sem, hogy szétverjék egymást. Állati ciki, és nagyon unalmas is mellé. Ha nem járhatnának meccsre, talán kicsit magukba néznének.

Szerdán délelőtt hazamentem, bár bliccelve, ugyanis kedden lejárt a bérletem, és ennek a kétmilliós fővárosnak egyik legforgalmasabb pontján, a Boráros téren nem lehet se jegyet, se bérletet kapni. Két pénztár is van, de szerdán délelőtt fél 11-kor egyik sincs nyitva, miért is lenne. Van egy jegyautomata is, amire viszont ki van írva, hogy nem működik. Ettől eléggé elszállt az agyam, mert azért mégse Csajágaröcsögén próbálok bkv bérletet vagy jegyet szerezni, hanem Budapest belvárosában. Egyszerűen felháborító, hogy ennyire gagyi ez a cég, hihetetlen. Szerencsére az otthoni trafikban sem árulnak már jegyet, így egészen Ferihegyig voltam kénytelen bliccelni, ahol végre kaptam 300 forintért vonaljegyet (hogy sülne ki a szemük), aztán Kőbánya-Kispesten végre adtak bérletet is. Ez milyen gáz… Grrr.   Na de J Mikor hazaértem, ettünk rakott krumplit, majd kibumliztunk Ferihegyre. Miután a Kilátóterasz feliratú táblákat követve átmásztunk a fél reptéren, a kilátóterasz bejáratára ki volt írv...

Ma voltam tanítani, itthon is tanítottam, fizetést is intéztem, aztán jött Livi. Jó rég beszélgettünk már, jólesett J Nem tudtam mindent elmesélni, amit szerettem volna, mert a történetben érintett hazaért, és nem hagyta volna az én szemszögemből elmondani, de nem baj. Majd máskor J   Felhívott anyu, és elmesélte azt a barátságos történetet, hogy ma, amikor elindultak otthonról a Csodák Palotájába Ákoskával, a gyereket megtámadta a szomszéd kutyája, amíg anyu a riasztó bekapcsolásával volt elfoglalva, a gyerek meg kint várta az udvaron. A szomszédban dolgozó munkás, aki emeletet épít, ergo elég jó helyről nézte a műsort, azt mondta, a gyerek békésen álldogált ott az udvaron, amikor a kutya hirtelen rárontott, a karjánál fogva leteperte, és aztán a hátizsákját kezdte marcangolni. Anyu annyira rosszul lett a rémülettől, hogy fel kellett menniük leülni, és csak egy órával később tudott elindulni. Természetesen összeordított a szomszédasszonnyal, aki szerint a kutya nem támadta meg a gyer...

A nemeztközi diák felesleges pénzkidobás lett volna, mert sehol nem kérték. Volt, ahol bemondásra elhitték, hogy diák vagyok, volt, ahol elkérték a magyar diákomat, volt, ahol egy személyivel is megelégedtek volna, amin látszik, hogy még nem vagyok 26 éves. Miért van az a gyanúm, hogy nálunk kell a nemzetközi diák, különben a kedves turista veheti teljes áron a belépőjét?   Csehországban mindenhova be lehet vinni a kutyát. Fodrászhoz, étterembe, bevásárlóközpontba. És senki nem nyafog miatta. Egyetlen kerámiaüzletre láttam kiírva, hogy kutyát bevinni tilos, de őket azért megértem.   Szörnyű időjárás uralkodik náluk. Fél óra napsütés és 30 fok, majd fél óra szakadó eső és 15 fok. Ez végtelenítve egész nap. A végén már nem is vettem elő az esőkabátot, úgyis felesleges, fél óra alatt jól szétázom, aztán a következő fél órában majd megszáradok. 

Akinek szintén nem lehet melege csak úgy szimplán. Ő Liza. Egész álló nap cseszegetjük, hogy egyen, igyon, járkáljon, legyen aktívabb. Szegény, mennyire elege lehet már ebből. Pedig az ivást akkor is forszírozom, mert olyat nem lehet, hogy egész nap nem iszik egy kortyot sem, és ő mégis megcsinálja. Még nem találtam ki a kényszeritatás módját, úgyhogy egyelőre az a módszer, hogy leülök mellé, és addig könyörgök, hogy igyon máááár, amíg megun, és lelki békém érdekében iszik 2-3 decit. Ezzel legalább 2 óra nyugalmat vásárol magának, csak utána kezdem cseszegetni ismét.

Passzív és rosszindulatú. A többit inkább nem mesélem el, pedig van még ennél jobb is.

Rossz vagyok. Mindent rosszul csinálok. Rosszul osztom be az időmet. Rosszul osztom be a házimunkát. Rosszul állok a problémákhoz. Lehet, hogy levegőt is rosszul veszek, bár ez még nem került szóba.   Nekem nem lehet rossz a hangulatom, nem lehet rossz napom, sőt fáradt sem lehetek. Ha ezek bármelyikét megemlítem, akkor csodálkozást váltok ki, miszerint "Mitől?" Csináljak többet, jobbat, szebbet. Jobban és szebben. És egyáltalán.   Hiszen amikor mások bántanak, az nem elég ok rá, hogy rossz legyen tőle a kedvem, hiszen azon túl kell lépni, csak én butus még ennyit se tudok. Fáradt sem lehetek, hiszen nem csinálok egész nap semmit, ami említésre méltó lenne, csak szakdogát írok, fordítok, időnként ajándékokon agyalok, agyalásomat megkönnyítendő boltokat járok ötletért, elmegyek könyveket átvenni, elmegyek a barátnőimmel születésnapot ünnepelni, tanítok, meglátogatom a szüleimet, házimunkát végzek. Emellett nekem ugyanúgy 35 fok van, mint bárki másnak, de ettől csak mindenki má...

Pánikba estem. Kész. Egyre inkább úgy tűnik, a témám nem jó. Vagy nem tudom. Most már a témavezetőm minden levelében benne van, hogy az államvizsgáig ezzel a dolgozattal el sem fogok jutni, mert az opponensem szó nélkül meghúz majd, tök mindegy, ki lesz az opponensem. Nagyon bíztató, igazán. Ráadásul már azokat a forrásokat is fikázza, amiket ő ajánlott. És nem érti, hogy a szakdogám szempontjából mindegy, miért olyan az a kurva boszorkány egy adott filmben, amilyen, ha egyszer azt vizsgálom, hogy milyen. De az is lehet, hogy csak én nem értem, amiket ír. Közben szerinte rajzfilmekről akarok írni, amik nem "academic" források. Mondtam neki, hogy én nem akarok rajzfilmekről írni, viszont ha már itt tartunk, a tőle kapott CD-n van olyan szakdoga, amely 90%-ban a rajzfilmekről szól. Erre azt írta, hogy az más, mert benne volt a címben, hogy "rajzfilm". Áhhá. Jó ez az egyetem. Ha nem írom bele a címembe, hogy rajzfilm, és írok rajzfilmről, az nem tudományos. Ellenben ha...

Tegnap láttam belőle egy részt, amikor kapcsolgatás közben felfigyeltem Szép Károly fejére, és hirtelen nagyon érdekelni kezdett, ma is tetszik-e még a sorozat. Hát nem. Annyira gagyi, de annyira... Humort egyetlen jelenetben észleltem, anmikor Ágicának kiszámolja a pénztárgép, hogy pontosan 92 év múlva telik neki fehér fürdőszobára :) Az vicces volt :)

Ismét. Csütörtökön megint ezzel telt a fél napom, és ma is volt belőle egy. És nem lehet letiltani a magántelefonszámról érkező hívásokat. Közben meg a mai második névtelent hosszas lamentálás után felvettem, erre fontos hívás volt, olyan, amit már vártam egyébként. Jó lenne egyszer megtalálni a vicceskedős névtelent, és orrba vágni. Elegem van.

Vérzik az orrom. Tök jó. Egyéb bajaim is vannak, mióta megjöttünk. Nagyon szuper.   Prága szép város, bár érdekes, hogy annak, amit láttunk, kb. a felére nem emlékeztem. Nyomokban sem. Pedig 2002 nem volt annyira régen, és annyira kicsi sem voltam már akkor. Érdekes. Szóval Prága szép, de annyi látványossága van, hogy a befogadására nem elég egy hét, ami nettó 4 nap. Gyönyörű épületeik vannak, a Moldva is gyönyörű, a szuvenírjeik is gyönyörűek. Szerintem vicces, hogy minden sarkon van egy Nepomuki Szent János, valamint minden második sarkon egy Sárkányölő Szent György, de persze érthető. A múzeumaik csodálatosak. Az emberek kedvesek. Az egy négyzetméterre jutó bunkók aránya jelentősen kisebb, mint itthon. Azért kedden eléggé ideges lettem a velem egykorúnak látszó Relay alkalmazottól, aki az egyik vevőt azért ordította le, mert nem volt a kezében kiszámolva az újság ára, nekem meg úgy tett, mintha nem tudna angolul, sőt később a részletek ismeretében rájöttem, hogy a köcsögjének volt p...

Az egymás szemében alkalmazásban új véleményezési lehetőség nyílt. "Jó szakember vagy". Valakitől máris kaptam rá 2, azaz kettő pontot az ötből. A szöveg mellette nem olyan gáz, ez tény. De azért az illetőnek üzenem, hogy nyasgem, és mondaná meg inkább szemtől szemben, ha valamivel baja van, ne így hátulról jövősen. Az anyját neki, azt.   Egyébként nem vagyok zaklatott, azért sem zaklat fel ez az esemény. Még egyszer mondanám annak a kedvesnek: nyasgem.

Borzalmas ez a vihar. Nem bírom a villámlást. Kénytelen voltam lehúzni a redőnyt, valamint kihúzni a laptop töltőjét, nehogy bekrepáljon szegény gép. Legyen már vége ennek az ítéletidőnek, könyörgöm!   A paprikás krumpli szerintem egészen tuti lett. Érdekes módon kivételesen nem esik jól benne a kolbász, pedig ilyen még sosem volt. De legalább a kutyának örömet okoztam ezzel, ő ehette meg azt a két karika kolbászt, amit az első után már nem volt kedvem megenni.   A Sabrina, the Teenage Witch akkora poén, hogy kár kihagyni. Megnéztem most az első évad 12. részét, és amilyen bugyuta, annyira jól szórakoztam rajta. Király ötlet volt a filmből sorozatot csinálni, komolyan :)

Hatalmas eső van, dörög, villámlik, jég potyog az égből. És nincs itthon krumpli meg kolbász, amiből paprikás krumplit csinálnék a páromnak, de ha ilyen király marad az idő, akkor nem is lesz. Nem nagyon szeretném ilyen körülmények között kitenni a lábam a lakásból. Kinyitottam az ajtót, hogy Liza is lássa, mekkora jó idő van, de nagyon gyorsan megelégelte a bámészkodást, és visszamenekült a cipők közé. Pláne úgy, hogy hirtelen változott a szélirány, és az ajtóban állva áztunk el. Azért ha Prágában is ez vár minket, az nagyon izgi lesz :D Nem baj, viszünk fürdőruhát. Ha más nem, majd kiállunk a szálláson az utcára, és megvan a napi fürdésélmény :D

Tegnap voltunk orvosnál Lizával. Liza megkapta a menetrendszerű oltását és manikűr-pedikűr kezelését. Közepesen viselte jól a dolgot, folyton le akart esni az asztalról, alig győztem tartani. Rutinos gazdik lévén kértük a szájkosarat a körömvágáshoz. Kaptunk új oltási könyvet, és azt mondta az orvos, hogy a régit tegyük be a családi múzeumba :) Az új könyvével Liza kapott születésnapot. 1995. január 1-jén született a doki szerint. Ez egyébként viszonylag valószínűtlen, annál korábbi időpontra gyanakszom, de azért szép ez, hogy legalább látszólag van ismert szülinapja :)   Megnéztük Tomival a Jégkorszak harmadik részét. Szerintem vicces :) Meg volt benne egy-két olyan jelenet, amitől azért nem érzem jól magam. Általában a hirtelen, ijesztő, nagy hanggal járó történések ezek. Azért kibírtam, és hát tényleg jó film. A kedvencem azért a második rész marad, ezt bevallom.   Fordítottam. Holnap szeretném befejezni mindkét regényrészletet, aztán megmutatni őket anyunak, aztán esetleg szombaton...