Sorstárs

Akinek szintén nem lehet melege csak úgy szimplán. Ő Liza. Egész álló nap cseszegetjük, hogy egyen, igyon, járkáljon, legyen aktívabb. Szegény, mennyire elege lehet már ebből. Pedig az ivást akkor is forszírozom, mert olyat nem lehet, hogy egész nap nem iszik egy kortyot sem, és ő mégis megcsinálja. Még nem találtam ki a kényszeritatás módját, úgyhogy egyelőre az a módszer, hogy leülök mellé, és addig könyörgök, hogy igyon máááár, amíg megun, és lelki békém érdekében iszik 2-3 decit. Ezzel legalább 2 óra nyugalmat vásárol magának, csak utána kezdem cseszegetni ismét.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai