Kamillatea

Ha az ember egy idős kutyát nevelget, nem árt, ha tart a szekrényében egy csomag szárított kamillavirágot, amiből alkalomadtán teát lehet főzni. Nálunk pont ezen okból van a konyhaszekrényben finom, jó illatú kamilla. Az elmúlt két hétben háromszor volt rá szükség. Először belekapott a szemébe, ami ettől begyulladt, amitől nem bírta kinyitni, csak úgy, hogy a szeme fehérje nézett rám kevésbé barátságosan. Pár nappal később egy fél éjszakán át csócsálhatta a takaróját, mert reggel azzal szembesültem, hogy a fél feje feldagadt. Kicsit később azt vettem észre, hogy nagyon vakarózik. Először arra gondoltam, segítek megvakarni a viszkető vállát, aztán mégis benéztem a szőre közé, mi viszket neki ennyire. Véresre vakart, gyulladt sebet találtam. Mindhárom alkalommal bevetettem a frissen főzött kamillateát, illetve a dagadásos esetben cserszömörcés szájvizet is használtam. Első esetben kb. 5 perccel a kezelés után elmúlt a szeméről a balhé, a második esetben következő reggelre lement a szájáról a gyulladás, a harmadik esetben pedig szintén másnapra bevarosodott a sebe, és már nem is viszketett neki. Aztán tegnapelőtt újabb helyeken kezdett vakarózni, ezért ma megfürdettem. Nem nagyon volt oda az ötletért, de megvigasztaltam, hogy kamillás samponja van, aminek jó az illata (neki is tetszik), és ha fürdik, akkor nem lesz melege sem. Úgyhogy szépen hagyta magát, ahogy szokta, nem is nagyon nyekergett. Törölközés után azért megítélt magának egy kocka csokit, én meg odaadtam neki, végül is tényleg jó volt.

 

A kamillás fegyvertár mellett jó ötlet még agykontrollt tanulni, és azzal gyógyítani a kutya kisebb-nagyobb bajait. Liza például nem sántít már, és megszokott tempójában halad a sétákon az egy hétig bemutatott reumás tetű (by Tomi) figura után. Teljesen elégedett vagyok magammal :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai