Hajléktalan néni

Amióta itt lakunk, minden reggel kiült a sarki bolt elé járókelőknek beszólogatni meg Fedél nélkült árulni, estére meg átjött a hozzánk közelebb eső sarokra, és egy padon aludt. Mikor Prágában voltam, eltűnt, és Tomi hallott valami olyat, hogy meghalt. Ettől én elszomorodtam, mert mindig megdöbbent, ha valaki olyan meghal, akit akár csak látásból is ismertem. (Nem véletlen, hogy Ficzere Anna halálakor egy hétig bőgtem, mert vele még beszéltem is rendszeresen.) Szerdán, amikor a Boráros felé tartottam, egyszer csak szembejött ez a néni a körúton minden cókmókjával felmálházva. Tisztára megörültem neki. A bolthoz nem ült vissza, a padnál sem láttam. Gondoltam, biztosan rosszul láttam. Erre nem, mert tegnap felfedeztem, hogy most a metróaluljáróban lakik. Lehet, hogy például kórházban volt, és Tomi vmit elhallott, pl. azt mondhatták, hogy meg is halhat, vagy ilyesmi. Na, ilyen vagyok én, hogy még egy vadidegen hajléktalan néninek is tudok örülni, hogy nem is halt meg.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai