Gyerekkori emlékek

És hogy kerül a nő hasába a gyerek? Hát a miniszter teszi bele, amikor fürdőruhában van. Ez a párbeszéd a Dennis, a komisz című filmből származik, amit kb. ötvenszer láttam, egy ideig tudtam is kívülről a párbeszédeket. És ez a párbeszéd gyermekkorom egyik nagy rejtélye volt sokáig. Egyrészt nem értettem, miért férne hozzá az anyuka hasához a miniszter, ha az anyuka fürdőruhában van, ugyanis én az anyukámat csak egyrészes fürdőruhában láttam mindig, abban meg ugye nem könnyebb, mint amúgy. Gyermeki logika, vagy ahogy anyu mondta mindig, szürreális a gyerek :D Másrészt nem értettem, milyen miniszter. Később, amikor a fürdőruhás részt úgy 7-8 évesen már megfejtettem, és már hallottam olyan szófordulatot, hogy egészségügyi miniszter, gyanítottam, hogy erről lehet szó. Aztán tavaly egy fórumon fedeztem fel a rég elfeledett rejtély megoldását. Angolul beszélnek ugye eredetileg a szereplők, és nyilván azt mondja a gyerek, minister, ami magyarul a lelkész. Hát, ezt talán a sok imádkozás miatt jobban megértettem volna :D

 

Más felfedezést is tettem. Eddig mindig azt hittem, sosem akartam semelyik mesehős vagy színész lenni. De bizony akartam! Durva, ahogy hirtelen bevillannak ilyen emlékek :O Nagyon szerettem volna kis hableány, mármint Ariel lenni, mert állatira tetszett, hogy amikor már befejezte a beszédet, még mindig mozog egy kicsit a szája. Nagyon szupernek találtam ezt. (Később persze az anyukám elmagyarázta, hogy ez hiba a rajzfilmben, de attól még nekem sokáig tetszett.) Meg kéne nézni ezt a mesét újra, nagyon régen láttam utoljára. Ez áll az összes többi gyerekkori kedvencre is. Na de. A másik, aki sokáig és nagyon akartam lenni, az Hófehérke. A filmváltozatból, ráadásul a kislány Hófehérke. (A film adatait még keresem.) Azért, mert imádtam a hajráfját, vagy minek kell azt hívni, mert édes volt rajta a pillangó (vagy virág?), egyenes volt a haja (nekem meg kissé göndör, és az embernek mindig az kell, ami nincs), és mert porcelánbabával aludt. És sokat énekelt. A tiszteletére én is porcelánbabával aludtam egy ideig. És még hálóköntöst is rendszeresítettem, mert az is tetszett. Na jó, fürdőköpeny volt, de az kit zavar hétévesen, amikor épp rajong :P És igen, megvannak az adatok :) 1987-es amerikai film, Hófehérke picinek Nicola Stapleton. Na, ő akartam én lenni:

Azért érdekes, hogy egyidős vagyok a filmmel :D

 

Mára ennyi a gyerekkori emlékekből. Jólesett :P (És a Hófehérkéhez még annyit, hogy a Miranda Richardson-féle Hallmarkon fel-felbukkanó változat állati jó, nézze meg, aki teheti. És persze ezt is, örök kedvenc.)