Rossz

Rossz vagyok. Mindent rosszul csinálok. Rosszul osztom be az időmet. Rosszul osztom be a házimunkát. Rosszul állok a problémákhoz. Lehet, hogy levegőt is rosszul veszek, bár ez még nem került szóba.

 

Nekem nem lehet rossz a hangulatom, nem lehet rossz napom, sőt fáradt sem lehetek. Ha ezek bármelyikét megemlítem, akkor csodálkozást váltok ki, miszerint "Mitől?" Csináljak többet, jobbat, szebbet. Jobban és szebben. És egyáltalán.

 

Hiszen amikor mások bántanak, az nem elég ok rá, hogy rossz legyen tőle a kedvem, hiszen azon túl kell lépni, csak én butus még ennyit se tudok. Fáradt sem lehetek, hiszen nem csinálok egész nap semmit, ami említésre méltó lenne, csak szakdogát írok, fordítok, időnként ajándékokon agyalok, agyalásomat megkönnyítendő boltokat járok ötletért, elmegyek könyveket átvenni, elmegyek a barátnőimmel születésnapot ünnepelni, tanítok, meglátogatom a szüleimet, házimunkát végzek. Emellett nekem ugyanúgy 35 fok van, mint bárki másnak, de ettől csak mindenki másnak lehet melege, ettől csak mindenki más fáradhat el, én semmiképp, hiszen én mit képzelek.

 

Tele a tököm az egésszel. Úgy látszik, ez az egész életemet végigkíséri, ez van, ezt kaptam, ezt kell szeretni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai