Sophie

Sophie-t Máltáról ismerem, egy laser tag eseményen találkoztunk, és aztán barátságba kerültünk. Ő svéd, most már öt éve Máltán van, és bár szeretne eljönni, nem olyan egyszerű az, úgyhogy sok a bizonytalanság az életében. Két és fél éve volt Pesten látogatóban, aztán két éve Bécsben is találkoztunk pár napra. Most Prágába ruccant ki (pár havonta elutazik pár napra valamelyik európai városba, ő így használja fel a rendelkezésére álló szabadságot), és ha már ott volt, én meg itt vagyok, átugrott ide hétvégére. Pénteken jött, holnap reggel repül vissza Máltára. Nem akart nálunk aludni, úgyhogy megint abban a hostelben lakik, ahol két éve voltunk. Péntek este együtt vacsoráztunk hárman, Tomival, mert Sophie nem tudott eljönni az esküvőnkre, de kíváncsi volt Tomira. Turistáskodni már nem nagyon akart, mert harmadszor van Bécsben, és az első alkalommal minden híres helyen járt már. Így tegnap sétáltunk egy nagyot délután ill. kora este a belvárosban, ma meg moziba akartunk menni, de nem vettünk előre jegyet, mert még sosem volt tömeg a moziban, na, ma volt, nem is jutottunk be a filmre. Szóval némi séta után hazajöttünk hozzánk, megmutattam neki, hol lakunk, és itt néztük meg a Murder by Death, avagy Meghívás egy gyilkos vacsorára című remekművet, ami egy 1976-os Agatha Christie-paródia olyan színészekkel, mint Truman Capote, Peter Sellers, Peter Falk és Maggie Smith. Tetszett neki, örültem. Tök jó időnként újra találkozni régi barátokkal, vagyis ő annyira még nem is régi, de az tuti, hogy szörnyen ritkán látjuk egymást.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai