Mindenszentek (otthoni nyelvhasználatban halottak napja)

Ma nem kellett dolgoznom, Tominak is szabadnapja volt, így együtt lehettünk reggeltől estig. Tegnap 11 körül, filmezés közben, a Charlie Brown utolsó két-három percén aludtunk el, Tomi csak reggel 9-kor ébredt fel, én fél 3-kor, úgyhogy mostam fogat, aztán 4-ig nem is tudtam visszaaludni, majd szintén 9-kor keltem.

Még múlt héten kiégett két helyiségben is a lámpa, de mivel 3 méter a belmagasság, és nem lelógó csillár van, hanem ilyen félgömb alakú izé a plafonon, nem érjük el székről, szóval a körtecsere feltétele egy létra beszerzése volt. Ezt ma intéztük, jó magasat sikerült szerezni, majdnem plafonig ér, úgyhogy holnap Tomi vesz körtéket is, aztán végre megejthetjük a cserét. (Vagyis ő.)

Utána bementük a belvárosba, és lehúztunk egy pontot a bécsi bakancslistáról: meglátogattuk a császársírokat a kapucinus kápolnában. Különleges élmény volt Mária Terézia, Ferenc József és Sisi koporsója előtt állni. Nagyon szép a hely, minden koporsóról elmondják, ki nyugszik benne, és mindenkiről van egy rövid összefoglaló, amiből kiderül, mi volt a legnagyobb eredménye, miért számít fontosnak a Habsburgok között. Meglepett, hogy ott van I. Viktor Emánuel lánya is, nem tudtam, hogy a Habsburg császárhoz adták feleségül. Nagyon sok a gyerekkoporsó is, ez eléggé megviselt, rettentő nyomasztó volt. Érdekesség, hogy már csak egyetlen szabad hely van, a legutolsó, vagyis legújabb teremben, oda Habsburg Ottó öccsének felesége fog kerülni, ha eljön az idő, és utána lezárják a kriptát. Mármint látogatható marad, de több Habsburg már nem kerül majd oda.

Fényképezni tilos, úgyhogy csak belinkelem a Google képtalálatait, érdemes rászánni pár percet, tényleg gyönyörű hely. Alapvetően 7,50 euró a belépő, de ma és holnap, mindenszentekkor és halottak napján ingyenesen látogatható.

Hazaérkezés után Milonka receptje alapján főztem egy igen jól sikerült curryt hagymával, cukkinivel, paradicsommal, kaliforniai paprikával meg ananásszal, az elsőt életemben, szóval nagyon örültem, meg Tomi is. Megszerettem az indiai kaját az elmúlt pár évben, úgyhogy nagy sikerélmény, hogy már tudom, miből áll az a jellegzetes szósz, ami a kedvenc részem benne. (Curry- és gyömbérporból meg kókusztejből.)

Persze mécsest is gyújtottunk a már nem élő szeretteink emlékére, ez azért nem maradhat ki november elsejéből.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai