Ez meg az
Még a legutóbbi nemzeti ünnepen, október 26-án voltunk Tomival a Technikai Múzeumban. Nagyon komoly, igényes kiállításaik vannak, és akkora, hogy nem is sikerült az egészet bejárni másfél óra alatt (ennyi időnk volt). Sok szó esik a fizikáról, a fejlődéséről, a kedvenc részem a témában az volt, hogy a XIX. század végén úgy gondolták, már mindent felfedeztek, ami a fizika terén felfedezhető, és kifújt a tudományág. Haha! Aztán a különböző mozgásokat is részletesen bemutatják, és nagyon sok mindent ki lehet próbálni, az egész múzeum teljesen interaktív. Bemutatják a jelenlegi és jövőbeli városi életet, a hangszerekről is van egy rész, szóval tényleg nagyon szuper az egész, érdemes elmenni. És akkor még a szuvenírboltjukról nem is esett szó, pedig ott aztán szintén tök jó dolgok vannak, egy csomó teljesen értelmes, hasznos, használható dolog, főleg játékok.
Másnap, 27-én hazamentem, mert aznap este volt az általános iskolám 100 éves évfordulójának alkalmából rendezett ünnepség. Abban a művházban volt egy ünnepi műsor, ahol a suli egyébként minden nagyobb ünnepségét tartani szokta, pl. minden évben ott volt a Ki mit tud?-szerű műsor, ahol minden osztály plusz az énekkarok meg a tanárok előadtak valamit. Amikor annak vége lett, átmentünk a suliba, ahol egy tök jó kiállítást rendeztek be a suli 100 éves történetéből, annak volt a megnyitója, és ott még én is szerepeltem egy nagyon kicsit, mert megajándékoztam a suli könyvtárát az egyik általam fordított könyvvel. A megnyitó után volt egy állófogadás is. Tök jó, kint vagyok az egyik folyosón a büszkeségek falán :) Meg a nagynéném is, aki grafikus és illusztrátor. Nagyon érdekes és jó élmény volt újra találkozni a régi tanító néniimmel, akik közül nem egyet utoljára 20 éve láttam, amikor befejeztem a negyedik osztályt. Szép este volt, örültem, hogy elmentem.
Szombaton anyuéknál voltam, aztán már csak visszajöttem Bécsbe. Vasárnap reggel jött Tomi családja. Ez azt jelenti, hogy a szülei meg mind a hat testvére. Schönbrunnban találkoztunk, az volt a terv, hogy bejárjuk, aztán esetleg kijövünk hozzánk is. Na, ebből az lett, hogy már odafelé is gyanúsan erősen fújt a szél, és még nem voltunk ott negyed órája, amikor eleredt az eső. Akkora vihar lett, úgy ömlött az eső, hogy ilyet én nem is tudom, láttam-e már. Nagyon durva volt. Vagy fél órát álltunk a kastély egyik eresze alatt, aztán megállapítottuk, hogy nem lesz vége egyhamar az égzengésnek, ezért jobb, ha feljövünk hozzánk. Szóval a metró felé menet jól bőrig áztunk, mert a vízszintesen zuhogó esővel szemben az esernyő pont nem ért semmit, aztán valahogy csak hazavergődtünk. Itthon már jó volt, jól telt a délután. Tominak el kellett mennie dolgozni, de mi, többiek még elsétáltunk a Belvederéhez, ahol viszont nem lehetett bemenni a kertbe, mert az orkán erejű szél miatt aznap Bécs összes parkja le volt zárva. Szóval kívülről körbesétáltuk a birtokot, a Felső-Belvedere elől lenéztünk a kertre, majd hazaballagtunk.
Na, hát ilyen kalandok történtek hetekkel ezelőtt. És akkor az esküvői képeket még most válogatom. Nem vagyok valami gyors, az biztos. Mentségemre szóljon, hogy az október 30-i héten végig helyettesítettem, és bár a szerda ünnepnap volt, ezért lehetett pihenni, azért péntekre rendesen kivoltam, és kb. mostanra sikerült összekapni magam.
Másnap, 27-én hazamentem, mert aznap este volt az általános iskolám 100 éves évfordulójának alkalmából rendezett ünnepség. Abban a művházban volt egy ünnepi műsor, ahol a suli egyébként minden nagyobb ünnepségét tartani szokta, pl. minden évben ott volt a Ki mit tud?-szerű műsor, ahol minden osztály plusz az énekkarok meg a tanárok előadtak valamit. Amikor annak vége lett, átmentünk a suliba, ahol egy tök jó kiállítást rendeztek be a suli 100 éves történetéből, annak volt a megnyitója, és ott még én is szerepeltem egy nagyon kicsit, mert megajándékoztam a suli könyvtárát az egyik általam fordított könyvvel. A megnyitó után volt egy állófogadás is. Tök jó, kint vagyok az egyik folyosón a büszkeségek falán :) Meg a nagynéném is, aki grafikus és illusztrátor. Nagyon érdekes és jó élmény volt újra találkozni a régi tanító néniimmel, akik közül nem egyet utoljára 20 éve láttam, amikor befejeztem a negyedik osztályt. Szép este volt, örültem, hogy elmentem.
Szombaton anyuéknál voltam, aztán már csak visszajöttem Bécsbe. Vasárnap reggel jött Tomi családja. Ez azt jelenti, hogy a szülei meg mind a hat testvére. Schönbrunnban találkoztunk, az volt a terv, hogy bejárjuk, aztán esetleg kijövünk hozzánk is. Na, ebből az lett, hogy már odafelé is gyanúsan erősen fújt a szél, és még nem voltunk ott negyed órája, amikor eleredt az eső. Akkora vihar lett, úgy ömlött az eső, hogy ilyet én nem is tudom, láttam-e már. Nagyon durva volt. Vagy fél órát álltunk a kastély egyik eresze alatt, aztán megállapítottuk, hogy nem lesz vége egyhamar az égzengésnek, ezért jobb, ha feljövünk hozzánk. Szóval a metró felé menet jól bőrig áztunk, mert a vízszintesen zuhogó esővel szemben az esernyő pont nem ért semmit, aztán valahogy csak hazavergődtünk. Itthon már jó volt, jól telt a délután. Tominak el kellett mennie dolgozni, de mi, többiek még elsétáltunk a Belvederéhez, ahol viszont nem lehetett bemenni a kertbe, mert az orkán erejű szél miatt aznap Bécs összes parkja le volt zárva. Szóval kívülről körbesétáltuk a birtokot, a Felső-Belvedere elől lenéztünk a kertre, majd hazaballagtunk.
Na, hát ilyen kalandok történtek hetekkel ezelőtt. És akkor az esküvői képeket még most válogatom. Nem vagyok valami gyors, az biztos. Mentségemre szóljon, hogy az október 30-i héten végig helyettesítettem, és bár a szerda ünnepnap volt, ezért lehetett pihenni, azért péntekre rendesen kivoltam, és kb. mostanra sikerült összekapni magam.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése