LizaGazdija

Életemben először utazta át értem egy pasi Európát. Életemben először utaztam át egy pasiért Európát. Életemben először költöztem haza külföldről. Láttam Skóciát. Ha nem is az egészet, de azért sokat belőle. Voltam Invernessben, Elginben, hajóztam a Loch Nessen, szinte minden látnivalót megnéztem Edinburgh-ban, kirándultam igazi skót erdőben, voltam (részben) földalatti szellemtúrán. Még kell majd menni, mert pl. az Isle of Skye kimaradt, és ez tarthatatlan. Londonban ünnepeltem a 27. szülinapomat, ami életem legdrágább szülinapja volt, konkrétan kis híján a gatyám ráment. Most már majd mindig észben fogom tartani, hogy ha valaki meghív valahová, de mindent én fizetek, akkor az csak duma, nem meghívás. Ahogyan a menő csokiról mentett masni nem húsvéti ajándék, és az ingyenesen látogatható British Museum meglátogatása, amikor mellesleg pontosan tudható, hogy nem egészen két éve az összes kiállítást láttam, nem születésnapi ajándék. Azért persze a British Museum mindig jó...

Vasárnap reggel mentem, kedd reggel jöttem, és közte jó alaposan megnéztem a várost. Megmutatták nekem. Még sosem voltam, és nagyon tetszett, annak ellenére is, hogy többnyire óriási köd volt. Voltunk a dzsámiban, a székesegyházban, és felmásztunk a tévétorony tetejére is. A múzeumok és az ókeresztény sírkamrák most kimaradtak, majd talán legközelebb, ha lesz legközelebb. Különlegesnek érezhettem magam attól, hogy nem vagyok teljességgel életképtelen. (Sőt.) Oda és vissza is telekocsival utaztam, és egyik irányban sem szívtam meg, csak odafelé kicsit izgultam, mert voltak érdekes manőverek. Jó kis hostelben laktam, ahol egyágyas szobám volt, külön hűtőm, tévém, DVD-lejátszóm, a folyosón angol és magyar nyelvű DVD-k álltak glédában, és csak annyi rossz volt az egészben, hogy iszonyúan fáztam. Nem utolsó sorban gyönyörű fényképeket kattintottam, mert tök ügyes az új gépem. A dzsámi iszlám termében az oltár egyik oldalán a Bibliából, a másikon a Koránból olvasható eg...

Amikor pár éve egy kiállításon megláttam a vitrinben az egyik kedvenc könyvemet (Hófehérke és a hét törpe kihúzogatható papírbábokkal), öregnek éreztem magam. Milyen öregnek érezheti magát Koós János, amikor meglátja a fotót a régi Budapest csoportban, amin  egy régi, jellegzetes plakáton 1965 szilveszterének fellépőit sorolják, és Bilicsi Tivadar társaságában az ő neve is ott virít?

Ezt a mai napot úgy képzeltem el, hogy reggeltől 5-ig fordítok két könyvet, aztán mozi anyuval és Danival, majd találkozás Esztivel és Lajkával. Aztán kicsit máshogy lesz. Holnap ajándékozok egy könyvet, amiről a Libriben úgy szedték le a matricát, hogy lejött vele a borító egy része is - írtam a Librinek, hogy ez így nem olyan jó, ki tudnák-e cserélni, mire írták, hogy sajnálják a kellemetlenséget, és természetesen kicserélik. Szóval még a mozi előtt megyek a Mammutba. A Mammutba amúgy is megyek még a mozi előtt, mert 23-án megjött a kontaktlencsém az optikába, és ma szívesen megtanítják, hogyan kell használni, juhéj! A Tesco Expresszbe is vissza kell mennem, ahol tegnap most már másodszor vertek át, csak most sajnos nem vettem észre, csak már itthon. A kedves kasszás kétszer is lehúzta a margarint, amit egyszer vettem meg, majd a másikat kifizettette anyuval is. Szóval ketten három margarint vettünk, miközben csak kettőt. Sok reményt nem fűzök a témához, gondolom, majd elhajtan...

Ebben megyünk majd malacosat futni 2-án :) Amúgy jó rám a póló, csak nem vastag pulcsi fölött kell majd hordani. Meg nem 3 nap karácsonyi étrend után.

Máltán nem viccelnek a karácsonnyal és környékével. Amikor egy ismerősöm feltett egy képet az egyik gozói falucska idei betleheméről, még csak gyanakodtam, de a hivatalos album láttán meggyőződhettem róla, hogy ez bizony pont az, aminek látszik. Tudni kell Máltáról, hogy szinte minden házban van életnagyságú betlehem a karácsonyi időszakban, általában a konyhában vagy az előszobában, és versenyt is csinálnak ebből - átjárnak egymáshoz az emberek, megnézik egymás betlehemét, és van egy zsűri is (gondolom, per falu), akik szintén járják a házakat, és a végén győztest hirdetnek. Ghajnsielem megoldása engem még ezzel együtt is meglepett.

Ma olyan grincseskedés jött szembe, hogy milyen röhejesek azok, akik kiöltözve ünneplik a karácsonyt a kisszobában, az ilyen nyilván nem is takarít, főz vagy díszít fát. Szerintem meg nem röhejes, ha valaki megtiszteli az ünnepet azzal, hogy szép ruhába öltözik, még ha otthon van is, meg aztán gyakorlott háziasszonyok ismerik az átöltözős trükköt - otthoni göncben takarítanak, főznek és díszítenek fát (utóbbit én idén pizsamában, mert olyanom volt :D ), aztán lezuhanyoznak és szép ruhába öltöznek. Tiszta varázslat :O Nekem amúgy az a fura, ha valaki susogós melegítőben karácsonyozik, viszont nincs hozzá a világon semmi közöm, ezért aztán nem töprengek rajta különösebben sokat, és nem gyártok belőle mémet sem, mert nem vagyok bunkó. Anyhoo. Ma a nagynénémékkel karácsonyoztunk, és ez is jó volt, és ma sem haltunk éhen (hajjaj...). Felvágtuk a karácsonyi pudingot is, amit egyik Andi barátnőmtől kaptam. Én tavaly Máltán kóstoltam először, és miután kiderült, hogy ez tök jó dolog, gondo...

Ma 20 éve, hogy Liza minket választott társnak élete hátra lévő részére (mínusz fél év, amikor inkább kóborolt). ❤ Tudom, a fényképeket be szokták szkennelni, ha meg akarják mutatni őket virtuálisan, de nincs szkennerem, szóval lefényképeztem. Liza a képen a karácsonyi kendőjében látható, amit közös történetünk nyolcadik-kilencedik éve táján kapott, és mindig nagyon büszkén viselt. Mi tagadás, jól is állt neki.

Csak egy kis megjegyzés az elején. Kitette egy ismerősöm a jól ismert DiCaprio-mémet azzal a szöveggel, hogy ezt azokra, akiknek van karácsonyfájuk, mégsem tették ki a Facebookra. Azon gondolkodtam el, miért kell gonoszkodni. Igen, az én hírfolyamom is tele van karácsonyfával, az elmúlt két-három napban mintegy ötven ember fáját láttam. És akkor? Karácsony van, a karácsony legfontosabb jelképe a karácsonyfa, nyilván mindenki le fogja fényképezni a sajátját, és nyilván sokan ki is fogják tenni pl. képeslap gyanánt, és mellé fogják írni, hogy boldog karácsonyt kívánnak mindenkinek. Nekem még tetszik is ez a sok fotó, szeretem mások fáját megnézni, rácsodálkozni egy-egy szép díszre, vagy akár arra, hogy vannak emberek, akiknek sikerül tényleg egyszínűre díszíteni a fát, miközben nekem ez még sosem sikerült, akkor sem, amikor az volt a cél. Akit ez a jelenség zavar, az szépen átpörgeti a képeket, vagy nem néz oda, vagy magában dohog. De hogy mémet miért kell gyártani és/vagy osztogatni ról...

Anyuéknál, idén harmadszor. (Az azelőtti nagyon sok után, persze.) Halászlé, borleves, töltött káposzta, krumplisaláta (nem a majonézes), töltött karaj, sült hal, mézes zserbó, bejgli, pogácsa, azt hiszem, nem hagytam ki semmit. Csoda, hogy még élünk. Az viszont nem csoda, hogy a két ünnep között mindig olyan jólesik a sima, mindenféle flikkflakkot nélkülöző saláta :D Ja, és anyuval együtt feldíszítettük a fát, aztán jött a Jézuska, és szépen csilingelt a csengővel, ahogy gyerekkoromban szokta. Egy csomó csodaszép és csodajó dolgot hozott. Csatot a hajamba, könyvet (hazafelé elolvastam az előszót, nagyon vicces volt, szóval a jelek szerint jól fogok mulatni olvasás közben, igaz, már csak jövőre), és kaptam egy szuper fényképezőgépet is, ami mindenféle extrákat tud, és szépen fotóz sötétben is. Remélem, a kis gépem nem haragszik - nagyon szeretek vele fényképezni, nagyon jó kis gép, de vágytam már egy eggyel komolyabbra, és a Jézuska meghallotta ezt a gondolatot. (Meg olvas blogot, höhö...