Pécs

Vasárnap reggel mentem, kedd reggel jöttem, és közte jó alaposan megnéztem a várost. Megmutatták nekem. Még sosem voltam, és nagyon tetszett, annak ellenére is, hogy többnyire óriási köd volt. Voltunk a dzsámiban, a székesegyházban, és felmásztunk a tévétorony tetejére is. A múzeumok és az ókeresztény sírkamrák most kimaradtak, majd talán legközelebb, ha lesz legközelebb. Különlegesnek érezhettem magam attól, hogy nem vagyok teljességgel életképtelen. (Sőt.) Oda és vissza is telekocsival utaztam, és egyik irányban sem szívtam meg, csak odafelé kicsit izgultam, mert voltak érdekes manőverek. Jó kis hostelben laktam, ahol egyágyas szobám volt, külön hűtőm, tévém, DVD-lejátszóm, a folyosón angol és magyar nyelvű DVD-k álltak glédában, és csak annyi rossz volt az egészben, hogy iszonyúan fáztam. Nem utolsó sorban gyönyörű fényképeket kattintottam, mert tök ügyes az új gépem.







A dzsámi iszlám termében az oltár egyik oldalán a Bibliából, a másikon a Koránból olvasható egy-egy részlet, és az a poén, hogy mindkettő ugyanazt mondja, szinte szó szerint.



Ez meg a székesegyház, ami II. János Pál pápáról a Basilica Minor rangot kapta



Mi az igazán ijesztő? Sűrű ködben itt-ott egy-egy szobor.





Ez meg a tévétorony. Meg a kesztyűm.





Ezen a képem meg az látható, hogy a természet teljesen meghülyült.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai