Murter - vizesblokk, kutyák

Mit meséljek még annak, aki még nem adta fel az olvasást? Mondjuk mesélek a vizesblokkról meg a recepcióról, netán a kemping népéről.

A vizesblokk rendkívül kulturált, gyakorlatilag folyamatosan takarítják és javítják benne, ami elromlik. Két ilyen objektum van a 180 parcellás kempingre, ez nagyjából elég. Zuhanyzáshoz azért kell várni negyed órát, ha nem jókor megy az ember. Kicsit féltem, milyen lesz, mert emlékszem, hogy régen egy vizesblokkban volt vagy öt guggolós meg egy darab angol vécé, és előbbiben bokáig ért a sár folyamatos jelleggel (tényleg sár volt, teszem hozzá), és büdös volt, ezért mindenki a másikat szerette volna használni, ami előtt így kilométeres sorok álltak sokszor. Anyuék mondták, hogy a Slanicában is így volt ez 2006-ban, amikor ők ott nyaraltak. Ehhez képest mára csak angol vécéjük van, amit kitörő örömmel fogadtam. A zuhanyzóik is nagyon jók, és most már nemcsak kora hajnalban van meleg víz, hanem este 6-7 körül is. Ellenben 7 után jön a vadhideg zuhany, ami alá ha beállsz, nem kapsz levegőt. Ez nem nagyon kellemes, viszont a három alkalommal, amikor a héten sor került rá, tökéletesen kibírható volt. Mindemellett van egy sor mosogató, van hely ruhamosásra, és van külön kutyazuhany, ami hatalmas pozitívum nekem, pedig mi nem is vittük Marcit. (Hogyne, hogy 10-12 órán keresztül hányhasson nagy vidáman a kocsiban per irány...)

Egyébként rengeteg kutya van. Főként a lakókocsisok hozzák magukkal a kedvencet, sátoros kempingezőknél talán csak egyszer láttam. Van apró kutya, nagy kutya, szép kutya, csúnya kutya, fiatal és öreg is. Van, amelyik szeret a tengerben úszkálni a gazdival, van, amelyik csak áll a parti sziklán, és vonyít, hogy “Gazdi, gyere vissza!” De egytől egyig édesek. Egy hátulütője van a kutyabarát kempingnek: nem minden gazdi elég kulturált ahhoz, hogy összeszedje a kutyája mocskát, pedig itt szó szerint a másik ember küszöbére tojik a jószág. De azért a legtöbben zacsival mászkálnak, és azonnal eltüntetik, amit a kutyájuk alkot.

Az én kedvencem egy fekete kutya volt, nagytestű, már nem fiatal, aki tőlünk pár placcnyira lakott az első négy napunkon, és a gazdájával napi több alkalommal is úszott. Nem szerette a tengert, de a gazdi kedvéért hajlandó volt jó képet vágni a dologhoz. Őket nagyon szerettem nézni.