Murter - a kemping népe
A kempingben néhány magyar mellett rengeteg szlovén, cseh és horvát nyaraló
lakott, valamint volt néhány német, osztrák és olasz versenyző is.
A mellettünk lévő placcon egy lakókocsi állt nagyon komoly felszereléssel (kétféle főző és grill, nagy asztal, öt kerti szék, két nyugágy, még szélcsengő is volt!), itt vasárnap cserélődött a társaság. Péntektől vasárnapig egy olyan pár volt ott a gyerekeivel, ahol a nő egész nap főzött, közben pedig olyan forgalmat bonyolított, hogy csak kerekedett a szemünk. Gyakorlatilag a kemping összes szlovén lakosa megfordult nála egy beszélgetésre. A második pár sem volt éppen zárkózott, sőt az utolsó napon kiderült, hogy az egyik lány, akit a gyereküknek néztem, tulajdonképpen reggel 8-kor érkezik egy másik lakókocsiból, és aztán velük van kb. éjfélig. Szimpatikusak voltak, kár, hogy nem kommunikáltunk.
A III/72-es parcellán két napig lakott egy fiatal pár, aztán két napig senki, majd három napig egy kevésbé fiatal pár: 35 körüli nő 45-50 körüli pasival. Őket azért figyeltük meg, mert az első napokban úgy tűnt, a hölgynek nincs bikini felsője, mert egész nap félmeztelenül rohangált. Aztán kiderült, hogy van neki felsője, sőt még kendője is. Ők is matracoltak egyébként, de ők nem jöttek le a partra, hanem a saját sátruk előtt napoztak. Nos, azért praktikus tud lenni a földszinti, tűző napon található placc. (De én nagyon szerettem az első emeleti, árnyékos helyet, főként az árnyékért voltam hálás.)
A nyaralás második felében szomszédaink is lettek a strandunkon, nem is kevesen. Első nekifutásra három szlovén pár egy-egy csecsemővel (2-6 hónaposra saccolom a gyerekeket), egy nyolc tagú szlovén család meg három kutya érkezett. Az egyik kutyát Lizának hívták egyébként, és oda is jött hozzám ismerkedni, de a gazdi elég gyorsan visszahívta.
A szlovén családban érdekes emberek voltak, például az a tíz év körüli kisfiú, aki kizárólag üvöltve tudott megnyilvánulni. Az a szó jutott eszembe róla, hogy racsít. Azt így képzelem el. Egy alkalommal elment fürdeni a többiekkel, akkor egészen távolról hallatszott csak az üvöltése, így én elaludtam a parton. Aztán egyszer csak tőlem egy méterre bődült el, én meg akkorát ugrottam, hogy az egész család odakapta a tekintetét. A másik fura figura a csapatban az apuka volt, aki olyan durván bánt a család pincsijével, hogy nézni se volt jó. Pl. ült a kutya nyugodtan a nagymama mellett, majd megjelent ez a kissrác, és a póráznál fogva rángatni kezdte. A kutya egy darabig nem reagált, majd felállt és elindult. Erre apuka mondta a gyereknek, hogy hagyja a kutyát békén, a gyerek eldobta a pórázt, mire apuka felpattant, odaugrott a kutyához, és az “Ül!” paranccsal egy időben akkorát sózott a nyomorult állat fenekére, hogy csak néztem. A kutya se értette egyébként, de látszott a tekintetén, hogy már megszokta. Nem lennék kutya náluk.
Volt még egy család, akik délután látogattak le: apa, anya, négy gyerek, ebből három fiú. Egyszer le is akartam őket fényképezni, csak aztán nem volt hozzá képem: a négy gyerek libasorban feküdt a sziklán, mindegyik hason, és mindegyik egy-egy könyvet olvasott. Nagyon pozitív élmény.
A mellettünk lévő placcon egy lakókocsi állt nagyon komoly felszereléssel (kétféle főző és grill, nagy asztal, öt kerti szék, két nyugágy, még szélcsengő is volt!), itt vasárnap cserélődött a társaság. Péntektől vasárnapig egy olyan pár volt ott a gyerekeivel, ahol a nő egész nap főzött, közben pedig olyan forgalmat bonyolított, hogy csak kerekedett a szemünk. Gyakorlatilag a kemping összes szlovén lakosa megfordult nála egy beszélgetésre. A második pár sem volt éppen zárkózott, sőt az utolsó napon kiderült, hogy az egyik lány, akit a gyereküknek néztem, tulajdonképpen reggel 8-kor érkezik egy másik lakókocsiból, és aztán velük van kb. éjfélig. Szimpatikusak voltak, kár, hogy nem kommunikáltunk.
A III/72-es parcellán két napig lakott egy fiatal pár, aztán két napig senki, majd három napig egy kevésbé fiatal pár: 35 körüli nő 45-50 körüli pasival. Őket azért figyeltük meg, mert az első napokban úgy tűnt, a hölgynek nincs bikini felsője, mert egész nap félmeztelenül rohangált. Aztán kiderült, hogy van neki felsője, sőt még kendője is. Ők is matracoltak egyébként, de ők nem jöttek le a partra, hanem a saját sátruk előtt napoztak. Nos, azért praktikus tud lenni a földszinti, tűző napon található placc. (De én nagyon szerettem az első emeleti, árnyékos helyet, főként az árnyékért voltam hálás.)
A nyaralás második felében szomszédaink is lettek a strandunkon, nem is kevesen. Első nekifutásra három szlovén pár egy-egy csecsemővel (2-6 hónaposra saccolom a gyerekeket), egy nyolc tagú szlovén család meg három kutya érkezett. Az egyik kutyát Lizának hívták egyébként, és oda is jött hozzám ismerkedni, de a gazdi elég gyorsan visszahívta.
A szlovén családban érdekes emberek voltak, például az a tíz év körüli kisfiú, aki kizárólag üvöltve tudott megnyilvánulni. Az a szó jutott eszembe róla, hogy racsít. Azt így képzelem el. Egy alkalommal elment fürdeni a többiekkel, akkor egészen távolról hallatszott csak az üvöltése, így én elaludtam a parton. Aztán egyszer csak tőlem egy méterre bődült el, én meg akkorát ugrottam, hogy az egész család odakapta a tekintetét. A másik fura figura a csapatban az apuka volt, aki olyan durván bánt a család pincsijével, hogy nézni se volt jó. Pl. ült a kutya nyugodtan a nagymama mellett, majd megjelent ez a kissrác, és a póráznál fogva rángatni kezdte. A kutya egy darabig nem reagált, majd felállt és elindult. Erre apuka mondta a gyereknek, hogy hagyja a kutyát békén, a gyerek eldobta a pórázt, mire apuka felpattant, odaugrott a kutyához, és az “Ül!” paranccsal egy időben akkorát sózott a nyomorult állat fenekére, hogy csak néztem. A kutya se értette egyébként, de látszott a tekintetén, hogy már megszokta. Nem lennék kutya náluk.
Volt még egy család, akik délután látogattak le: apa, anya, négy gyerek, ebből három fiú. Egyszer le is akartam őket fényképezni, csak aztán nem volt hozzá képem: a négy gyerek libasorban feküdt a sziklán, mindegyik hason, és mindegyik egy-egy könyvet olvasott. Nagyon pozitív élmény.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése