Murter - időjárás

Végig jó időnk volt, 30 fok, ami még nem túlzás. Vihart nem láttunk egyet sem, pedig minden évben volt eddig. Mondjuk nem hiányzott, elég ijesztő tud lenni egy vihar egy sátorból nézve.

A sátrunk egész nap árnyékban volt, csak 6 körül változott a helyzet, amikor meg már nem tűzött annyira a nap. Így aztán bent elviselhető volt a hőmérséklet, és idén először tapasztaltuk, hogy nem volt szükség takarózásra éjszaka. Én egyetlen alkalommal ébredtem fel arra hajnalban, hogy kicsit mintha kezdenék fázni, akkor magamra is terítettem a hálózsákot, de egyébként semmi szükség nem volt rá.

Van nekünk UV-mérőnk, ami tudja, hány óra van, milyen erős a sugárzás, hány fok van, és mennyit szabad még napoznunk, ha nem akarunk pecsenyére sülni. Ez az utolsó napon volt nagyon vicces. Felhős volt az ég, nem tűzött nagyon a nap, ezért gondoltam, hiába van még csak fél 5, én bizony kifekszem a napra. Feküdtem, feküdtem, aztán egyszer csak éreztem, hogy gyanúsan ég a jobb lábam. Fogtam az UV-mérőt, ami készségesen közölte, hogy 44 fok van és 5-ös szintű sugárzás. Mondtam, köszi. Azért nem lett bajom. Nem mintha nem égtem volna le csúnyán, de az nem ez alkalommal történt, hanem akkor, amikor Tomival másfél meg két órákat matracoltunk. Én egész konkrétan úgy nézek ki, mint egy afrikai törzs tagja, és sajnos az arcom még mindig fáj, pedig már hámlik.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai