LizaGazdija

mérsékelten jól indult, nem volt katasztrófa az órán, bár elég furán nézett rám a csoport, hogy mit akarok én itt az általános angol nyelvi feladataimmal. Viszont kiderült, hogy legközelebb két hét múlva kedden érnek rá, hehh, így csütörtökön nem kelek korán, hurrá!!! Most össze kéne kapni magam. Vár még rám három óraterv megírása, ha tempósan csinálom, ez egy óra munka, aztán még fél óra lesz kb. az értékelések megírása, de csak 14 emberét fogom megírni, hiszen nincs teljes névsorom. Az, hogy mennyire fáradt (vagy inkább álmos?) vagyok, azon mérhető le, hogy az időutazóban drámai részhez érkeztünk, mellesleg a fejezet közepén járok, ennek ellenére amint hazaértem, letettem a könyvet, és nem nagyon rohanok befejezni azt a részt, nem vagyok túl izgatott. (Pedig amúgy nagyon jó könyv, hiába volt meg a 100. oldal környékén az első nagyon amerikai jelenet, amikor mindenki feláll és tapsol. Utálom ezeket a jeleneteket, a hátamon feláll tőlük a szőr, nyááááál. De mint mondtam, csak egy ilyen...

Nagyon szomorú lennék, ha a gyerekemnek kötelező lenne a hittan az iskolában. Remélem, ez nem jön el, hiába vannak sokan, akik mondogatják, hogy az lenne minden baj megoldása.

Reggel 7.30-tól 9.00-ig óra, fél 10-re hazaérek, onnantól 1-ig várom a szerelőt, közben készülök a holnapi két órára meg a holnaputáni elsőre, plusz értékelést írok egy 20 fős csoport minden egyes tagjáról (eddig már kb. 5 alkalommal találkoztunk), aztán megebédelek, aztán elmegyek az első órámra, aztán a másodikra, ami előtt lesz 45 percem, és azt mind az értékelések átírogatásával töltöm majd, juppííí, aztán órán leszek 6-ig, és Tomi nem fog tudni értem jönni, mert 6-ig dolgozik kivételesen, szóval az angolos cuccal loholok az Aréna Plázába, mert nyertem két mozijegyet az Ahol a vadak várnak című film one and only vetítésére az origótól - na ez az egy pontja van a holnapnak, amit várok, aminek örülök. A moziból 9-re hazaérünk, ha mázlink van, és remélem, nem leszek nagyon éber vagy ilyesmi, és bedőlünk az ágyba azon nyomban. Ha már itt tartunk, szerdán reggel kezdek 7.30-kor, fél 10-kor rohanok az ELTE-re, esetleg az APEH-be, valamikor (gondolom, dél körül) hazaérek, megebédelek, és ...

Azt nem este 6-ra értem el, nem is este 8-ra, amikor még vásároltunk is másfél órát, hanem akkor, amikor loholtam a gépemhez, hogy lássam, mi a válasz a 11:30-kor elküldött levelemre, miszerint nem mennék holnap reggel 7:30-ra a céghez, mert nincs könyvem, nem tudom, hol tartanak, és úgy általában: rohadtul nem tudok semmit az egészről, és így halál felesleges odamennem. Nos, nem írtak vissza. Rohadtul felhúztam magam ezen. Mindig mindenre legkésőbb 2 órán belül jön a válasz, erre meg nem. Nyilván, hiszen ez fontos lett volna. Most holnap reggel szépen odaállítok egy vadidegen csoporthoz, fogalmam nem lesz, mit tanulnak, nem lesz felszerelésem sem (én vagyok a tanár, úgy mellesleg), és általános angollal fogunk elütni teljes 90 percet. Nagyon fognak szeretni. Nekem viszont elegem van, de nagyon. Ezt megcsinálni, hogy nuku válasz... Bmeg.

Nagyon nehéz éjszakám volt. 3/4 11-kor kerültem ágyba, ami nem éppen ideális, ha 6-kor kell kelni, de így alakult. (Na jó, így alakítottam.) Innentől kezdve nyöszörgés meg mocorgás, ezt hívja az angol úgy, hogy tossing and turning, borzalmas volt, és nem bírtam abbahagyni. Sehogy nem volt jó, mert ennyire ideges voltam a ma reggeli óra miatt. Nem mertem ránézni az órára, miközben nyűglődtem, de érzésem szerint legalább hajnali 1-ig elvoltam ezzel a borzalmas helyzettel. Akkor eszembe jutott, hogy akár az agykontroll segítségét is igénybe vehetném az elalváshoz, és programozhatnék egyet. Szokásos módon belealudtam viszonylag hamar. Ezek után rengetegszer felébredtem, aztán nem tudtam visszaaludni, és közben azon pánikoltam, mi lesz, ha valami történik a mostanában eléggé megbízhatatlan telefonommal, és nem ébreszt 6-kor, csak majd a belső órám 3/4 10-kor, ami, mint tudjuk, most már ráadásul 3/4 11. Egy idő után rájöttem, hogy amíg sötét van, felesleges ezen izgulni, mert 6-kor már várha...

utálok egyedül sétálni a kutyával az utcán este fél 10-kor, sötétben. Tele az utca részegekkel és egyéb gyanús alakokkal. Annyira féltem, hogy majdnem elsírtam magam. Utálom. Nem vagyok hajlandó erre többször, kész, ennyi, félek.

Mivel szörnyen későn feküdtem le, nem is tudtam 7-kor felkelni. Végül a belső órám ébresztett 3/4 10-kor. Egy bökkenő volt csak: óraállítás volt, tehát valójában 3/4 11-kor keltem. Lerohantam a kutyával, elrohantam boltba, jól bestresszeltem a holnap reggeli Business English órámtól, hát még a kedditől, merthogy ahhoz a csoporthoz nincs is könyvem, mert az Atalantánál nincs meg a könyv (csak egy példányban, amit nem hozhatok el, de fénymásolhatok belőle, viszont nem tudni, hol tart a csoport... szuper), aztán megpróbáltam megírni az értékeléseket a keddi csoportnak, de kiderült, hogy nincs teljes névsorom, ami elvette a motivációmat, majd nekiestem a takarításnak. Ez legalább sikerült, szép rend van a lakásban. Aztán megjött Blanka, egy csomót beszélgettünk, tök jó volt. Utána megnéztük az Alice Csodaországban Disney-feldolgozását. Egész sok mindenre emlékeztem belőle, és persze most ezt is más szemszögből láttam, mint annyi minden mást, amit kisgyerekként ismertem, aztán mostanában új...