A nap

mérsékelten jól indult, nem volt katasztrófa az órán, bár elég furán nézett rám a csoport, hogy mit akarok én itt az általános angol nyelvi feladataimmal. Viszont kiderült, hogy legközelebb két hét múlva kedden érnek rá, hehh, így csütörtökön nem kelek korán, hurrá!!!

Most össze kéne kapni magam. Vár még rám három óraterv megírása, ha tempósan csinálom, ez egy óra munka, aztán még fél óra lesz kb. az értékelések megírása, de csak 14 emberét fogom megírni, hiszen nincs teljes névsorom. Az, hogy mennyire fáradt (vagy inkább álmos?) vagyok, azon mérhető le, hogy az időutazóban drámai részhez érkeztünk, mellesleg a fejezet közepén járok, ennek ellenére amint hazaértem, letettem a könyvet, és nem nagyon rohanok befejezni azt a részt, nem vagyok túl izgatott. (Pedig amúgy nagyon jó könyv, hiába volt meg a 100. oldal környékén az első nagyon amerikai jelenet, amikor mindenki feláll és tapsol. Utálom ezeket a jeleneteket, a hátamon feláll tőlük a szőr, nyááááál. De mint mondtam, csak egy ilyen volt eddig, azt meg még kibírtam.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai