Éjszaka

Nagyon nehéz éjszakám volt.

3/4 11-kor kerültem ágyba, ami nem éppen ideális, ha 6-kor kell kelni, de így alakult. (Na jó, így alakítottam.) Innentől kezdve nyöszörgés meg mocorgás, ezt hívja az angol úgy, hogy tossing and turning, borzalmas volt, és nem bírtam abbahagyni. Sehogy nem volt jó, mert ennyire ideges voltam a ma reggeli óra miatt. Nem mertem ránézni az órára, miközben nyűglődtem, de érzésem szerint legalább hajnali 1-ig elvoltam ezzel a borzalmas helyzettel. Akkor eszembe jutott, hogy akár az agykontroll segítségét is igénybe vehetném az elalváshoz, és programozhatnék egyet. Szokásos módon belealudtam viszonylag hamar. Ezek után rengetegszer felébredtem, aztán nem tudtam visszaaludni, és közben azon pánikoltam, mi lesz, ha valami történik a mostanában eléggé megbízhatatlan telefonommal, és nem ébreszt 6-kor, csak majd a belső órám 3/4 10-kor, ami, mint tudjuk, most már ráadásul 3/4 11. Egy idő után rájöttem, hogy amíg sötét van, felesleges ezen izgulni, mert 6-kor már várhatóan világos lesz. Valamikor 3 után felkeltem, jártam egyet, majd visszafeküdtem. Innentől kezdve aludtam majdnem két órát. Abban a majdnem két órában Alice voltam Csodaországban. Konkrétan végigálmodtam a rajzfilmet mindenféle változtatás nélkül, és én voltam a rajzolt Alice. Így tehát végig rohantam, és mindenféle szürreális élmények értek, nagyon pihentető volt. Aztán felébredtem, láttam, hogy kereken 5 óra van, úgyhogy visszafeküdtem, és örültem, hogy van még egy teljes órám kelésig. Azt az egy órát megint valami idiótaságok álmodásával töltöttem, de részletekre nem emlékszem. Aztán csörgött az óra. Akkor mondtam neki, hogy szundi, és Tomit is megnyugtattam, hogy csak egy szundi lesz most. 6:10-kor nyomtam még egy szundit, gondoltam, ha 6:45-kor kell indulnom, 25 perc alatt még mindig összekészülök. Aztán csörgött Tomi órája. Erre én egy "Jézusom!" felkiáltással kiestem az ágyból, ugyanis Tomi többnyire 6:45-kor kel, ami ugye nekem enyhén szólva is késő. Kiderült, hogy csak 6:15 van, mert újabban akkor kel, csak én erről nem tudok, mert olyankor még aludni szoktam.

Iszonyú volt, na. Este 6-ra, mire véget ér az utolsó órám a Hősök terén, durva állapotba fogok kerülni, attól tartok.