Ember tervez...

Mivel szörnyen későn feküdtem le, nem is tudtam 7-kor felkelni. Végül a belső órám ébresztett 3/4 10-kor. Egy bökkenő volt csak: óraállítás volt, tehát valójában 3/4 11-kor keltem. Lerohantam a kutyával, elrohantam boltba, jól bestresszeltem a holnap reggeli Business English órámtól, hát még a kedditől, merthogy ahhoz a csoporthoz nincs is könyvem, mert az Atalantánál nincs meg a könyv (csak egy példányban, amit nem hozhatok el, de fénymásolhatok belőle, viszont nem tudni, hol tart a csoport... szuper), aztán megpróbáltam megírni az értékeléseket a keddi csoportnak, de kiderült, hogy nincs teljes névsorom, ami elvette a motivációmat, majd nekiestem a takarításnak. Ez legalább sikerült, szép rend van a lakásban. Aztán megjött Blanka, egy csomót beszélgettünk, tök jó volt. Utána megnéztük az Alice Csodaországban Disney-feldolgozását. Egész sok mindenre emlékeztem belőle, és persze most ezt is más szemszögből láttam, mint annyi minden mást, amit kisgyerekként ismertem, aztán mostanában újra belebotlottam. Még mindig jópofa, nagyon pörgős az egész, és nagyon sok poén van benne. Tomi nagyon későn ért haza, megint túlórázott vagy másfél órát, már elég unalmas ez így... Na de nem tehetünk semmit, ez van, ezt lehet szeretni. Én estére megint kicsit befordultam, izgulok, hogy mi lesz reggel. Nem szeretek olyasmit tanítani, amit magam sem tudok, de utólag derült ki, hogy ezt én nem tudom, amikor már nem lehetett azt mondani, hogy bocs, mégsem. Aggódom. Szeretném, ha gyorsan túleshetnék ezen a reggeli órán, és utána gyorsan hazaérhetnék. Lassan el kéne kezdeni hímezni Jamesnek, de még mindig nincs meg a minta, és holnap egyébként sem lesz lehetőségem ezzel foglalkozni, mert kb. este hétkor veszek levegőt először a nap folyamán. Hihhetetlen, hogy sosem tudom kipihenni magam, és akármit csinálok, mindig teljesen zsúfoltak lesznek a napjaim. A barátnők jelentik a pozitívumot ebben a rohanásban, na meg az este, amikor végre itthon lehetek Tomival és Lizával (aki egyébként teljesen befordult, mert összeszidtam, mert nem átallotta megugatni az egyik szomszédot a kosarában fekve - amióta ez történt, szomorú szemeket mereget, és vigasztalhatatlan. Lehet, hogy egy ilyen öreglánnyal már nem szabad kiabálni, hiába nem hallja a kiabálást.)