LizaGazdija

... és teát is kap. Pocakfájásra, mert úgy üv9ltött tegnapelőtt éjjel, hogy az már egészen rémisztő volt. A gyógyszertárban adták a köményes-ánizsos, születéstől fogva javasolják. Azért nem adnak ma,már teát a babáknak, mert akkor kevesebbet szopnak, amitől csökken az anya teje. Hogy ez ne történjen meg nálunk, egy etetésnél max. 15 ml-t kap. Tegnap éjjel öt órát aludt egybefüggően. Lehet, hogy vaamit tud ez a tea. Meglátjuk, ma éjjel mi lesz.

Reggel fél 8-kor hívott a kórházból a doki, hogy kevés a levett vér, nem lehet vizsgálni, vissza kell menni újabb vérvételre. Még nem tudom, elsírjam-e magam. Kva megterhelő ám lelkileg a vérvétel, és akkor mit szóljon Flóra, akivel történik. Mivel a vas miatt kell folyton járni, azt nézegetik, és az egy hónapja stagnál, nem rohanunk vissza, úgy döntöttem. Ma nagypéntek van, jönnek Liviék Münchenből, és bár addigra hazaérnénk, de nem szeretném, ha egy szanaszét stresszelt babával várhatnánk őket. Hétfőn ünnep, kedden és szerdán délelőtt már időpontjaink vannak, csütörtökön megyünk vissza. Kérdeztem a dokit, az jó-e, azt mondta, teljesen. Basszus, ez egy kisbaba, nem tűpárna. Kicsit felzaklatódtam.

Sokszor olvastam, milyen rettenetes, középkori, barbár szokás, hogy a kórházban cukros vizet adnak a gyereknek, tűzzel-vassal kell küzdeni ellene. Aztán megérkezett Flóra, akivel kb. kéthetente járunk kontrollra, ahol mindig vesznek tőle vért. Na most, amikor a doki nem talál vénát, és percekig kotorászik a tűvel a csöpp gyerekem kézfejében, miközben a gyerek önkívületi állapotba kerül, és előbb leharapja az odanyújtott ujjamat, majd pár perc kotorászás után kétségbeesett zokogásba kezd, akkor nemcsak, hogy szavam sincs a cukros víz ellen, hanem önként és dalolva magam tolom a szájába. Amúgy igazi kis hős ez a kislány, nagyon büszke vagyok rá. A napokban fordult először, hogy a sírást nem csak úgy abbahagyta, hanem hüppögve nyugodott meg. Igazi kisgyerek, és irtó aranyos. "Olyan cuki, hogy belehaloook!"

Ma szembejott egy video , amin anyukak megviccelik a gyerekeiket. A hozzaszolasok is azt erositik meg, hogy nincs humorerzekem, de en ezek egyiken sem tudtam nevetni. Mindjart eros kezdes, hogy kifeszit valami drotot az ajtofelfara, es direkt ugy intezi, hogy azt a gyereke lenduletbol lefejelje. Nekem ez nem azt mutatja, hogy anyuka vicces, inkabb azt, hogy kicsit pszichopata. Bajszot rajzol az alvo csecsemore, aztan rohog? Ez milyen eretlen viselkedes mar? A gyerekbol hulyet csinalni, ot megalazni (ezt levideozni, majd kitenni a netre meg plane) nem humoros, es nem is fair. A gyerek nem hulye, csak kicsi, amirol viszont nem tehet, valamint ki van szolgaltatva a szulonek, es ezt kihasznalni szerintem durva. En legalabbis ugy nottem fel, hogy sosem hazudtak nekem vagy szivattak meg poenosan a szuleim, mert ugy gondoltak, ez a bizalom megmaradasanak zaloga. Es tenyleg. Milyen bizonytalansagot szulhet az, hogy van anya, aki a minden, tudja rolam, hogy felek a foldigilisztatol, es pont o r...

amíg a baba alszik (már vagy fél órája, OMG!), és hülyét kapok az idétlen leírásoktól. Nem szeretem, amikor egy könyv magas irodalomnak próbálja álcázni magát, miközben teljesen idióta szereplőkkel teljesen idióta dolgok történnek. Aszongya az elbeszélő, aki 21 éves, és egy temetésen vesz részt, hogy belenézett a koporsóba, és érdekes módon máshogy nézett ki a halott, mint ahogy ő a legutóbbi találkozásuk után emlékezett rá, például nem pirospozsgás volt az arca, inkább olyan narancssárgás árnyalatú. Édesjóistenem, ma már másodszor. Én megértem, hogy nem nézeget éjjel-nappal halottakat, mert nem kórboncnok, de azért valami kis ész már csak szorult bele, nem? Nem.

már reggel fél 9-kor megvan. Nekem mint nőnek megadják a tiszteletet az európai férfiak, többet is, mint ami kijár. Mennyi jár ki? Ilyen van, hogy a férfiaknak egységnyi tisztelet jár, a nőknek meg ennek valamekkora hányada, de ennél többet kapnak, ezért szívüknen hála, szemükben szeretet legyen? Könnyekig meghatódtam már korán reggel. Édesjóistenem.

illetve csak 3 óránként keltünk, ma megint szoptatás mindhalálig. Ilyenkor centik választanak el attól, hogy cumit dugjak a szájába, de attól egyrészt nem lesz több tejem, pedig neki az a célja, másrészt az egyik kontrollon megtörtem a sokadik, cumitlanság miatt rosszallóan néző dokitól, adtam cumit a gyereknek, aztán másfél nap volt, mire megint rájött, hogyan is kell szopizni, és ez nem vicc meg nem is túlzás. A cumizavar létező mumus. Hogy jó hírekről is beszámoljak: - anyuék voltak itt egy hetet két hete, ami nagyon-nagyon jót tett nekem minden szempontból. És megint jönnek pár napra, alig várom. Az anyósom is volt egy hetet, ő is rengeteget segített. - Flóra tegnap először nevetett. Eddig mosolyok voltak, de most kinevette az apját. - vettem egy tök jó, snoopys pizsamát. Egy hete akadt meg rajta a szemem, ma már elég kevés volt belőle, hát gyorsan lecsaptam rá. Külön öröm, hogy az S-es kicsit lötyög rajtam. Jó, hát a C&A méretezése elég nagyvonalú, de azért örülök. Mérleg...

Múlt pénteken volt nálunk egy ápolónő szoptatási tanácsadói minőségben, és azt javasolta, ne mérjem, mennyiket eszik a gyerek (a kórház úgy adta haza, hogy meg volt határozva, mennyit egyen egy nap, ezért mértem), valamint vegyük el tőle a cumisüveget, csak szoptassam, elég erős már hozzá. Azóta a gyerek "vollgestillt", vagyis kizárólagosan szoptatott. Ez óriási dolog, rengeteg erőfeszítés van benne, büszke is vagyok magunkra. A szoptatós csoportból tudom, hogy vannak ún. fejlődési ugrások 3, 6 hetesen meg 3 és 6 hónaposan. Ki észre sem veszi a gyerekén, ki megszívja, mint a torkosborz - mi nyilván utóbbi. Valami nagy előrelépés készül a mozgásfejlődésében (11 hetes, de 3 hetesnek számít), ezért a hajnali negyed 1-kor esedékes szoptatásnak még nincs vége, most negyed 5 van. Volt már 3x2 perc szünet, ekkor visszaraktam az ágyába, lefeküdtem, és mire betakaróztam, már sírt. Ugyanis néha rám alszik, de rajtam eléggé szűkös helyen van, a hasam és a térdem közé "szorulva...

A gyerek hasfáj (?), ezért ha épp nem sír, tekereg. Apja ringatja az ágyát, közben huny egyet. Anya kínjában röhög.

Sokat járunk ilyen-olyan kontrollra a kórházba, és ma mentünk úgy először, hogy úgy tűnt, Flóra már 90%-ban szoptatott baba (a kontroll megviselte, azóta kicsit visszaesett). Van szoptatós szoba, kényelmes fotel, paraván, szuper. Be is vettem magam oda az addigra az éhségtől már ordító gyerekkel (be kellett jelentkeznünk, ami bazi sokáig tartott sajnos), mindketten ellazultunk, tök jó volt. Két perc telt el kb., amikor berongyolt a szobába három férfi, és nekiálltak nagy elánnal ablakot mosni. Az egyikük mondta, hogy bocs, mikor észrevett, de azért vicces volt a helyzet.

Elég sokat ficereg a kiscsaj. Tegnap kétszer indította be a légzésfigyeló riasztóját azzal a módszerrel, hogy elfordult 90 fokban, plusz közben feljebb is kúszott, ìgy behajtogatta magát az ágynak abba a sarkába, amit nem érzékel a gép. Szóval be kellett üzemelni a második érzékelőt is, annyit kirándul a gyerek. Művészi fotó anyutól K.O.

A 30. héten, december közepén voltunk fotósnál, miután nagy nehezen rávettem Tomit egy pocakfotózásra. Nem szeret fényképezni és fényképezkedni, nem nagyon értette, mi a funkciója egy ilyen fotózásnak. Végül elfogadta, hogy csak annyi, hogy szeretném. (Jófej férjem van, de ezt már mondtam.) Mostanra lettek meg a képek, a késés csak miattunk van, mert az események örvényében kisebb gondunk is nagyobb volt annál, hogy ki kell válogatni a képeket. De most már idáig is eljutottunk, és gondoltam, bár már tök rég volt a terhesség, azért mutatok egy-két fotót, mert tök jók lettek. Amúgy szinte minden héten fotóztunk itthon is (azt szívesen csinálta, mert jó volt pár hetente végigpörgetni, hogyan nő a pocak), egyszer majd csinálok abból is egy montázst.

Hasfájást a csecsemőjének. Brutális. Alvás nuku, tényleg semmi, legutóbb kb. este 10-től hajnali fél 5-ig. Ma du. fél 5-kor kezdtük, meglátjuk, meddig tart. Külön poénfaktor, ha te is szenvedsz, mert neked is fáj a gyomrod, de ugye magaddal nem sűrűn foglalkozhatsz, mert ő még csak üvöltve tud kínlódni. De kinövi, max. 6-7 hét. Az alvás úgyis a gyengéknek való.

hogy legalja féregség, amikor valakinek van pofája elutazni egy másik ország fővárosába csak azért, hogy gusztustalan, aljas hazugságokat okádjon a kamerába, hátha elhiszi neki az a rengeteg ember, aki nem jut el Budapesttől 200 km-re nyugatra se, hogy ide már megérkeztek az apokalipszis lovasai, akiktől egyedül csak ő mentheti meg kis hazánkat. El vagyok képedve, és bízom benne, hogy lesz ennek következménye.

Tegnap családilag kiruccantunk az öt percre található Duna-partra, majd vissuafordultunk és hazajöttünk. Hideg volt, na, egy ilyen pici lánynak elsőre nem kellett nagyobb séta. Ott volt vele apa, anya, nagyi, papa, egy nagynéni, és mindenki jobban izgult, mint ő, aki békésen végigaludta az egészet.

szakad a hó. Idén is. Azért jó, hogy idén is sikerült némi kraftot kicsikarnia magából a télnek, az már egész tisztességes, hogy kb. másfél hete havazik, és már többször meg is maradt egy-két napra. Flórát nyilván most kell állandó jelleggel orvoshoz hurcolászni, pedig még mindig tök egészséges. Csak hát ilyen kontroll, olyan kontroll a kórházban, bejelentkezés a gyerekorvoshoz, satöbbi. Szerdán, csütörtökön és ma is menni kellett, aztán két héten belül még háromszor. Sztoikus nyugalommal tűri a jövés-menést, és a vizsgálatokon sem szokott sírni. Meg a hidegre sem panaszkodott. Talán a húsz réteg ruhát annyira nem szereti, de erre is csak a grimaszából következtetek. Jófej gyerek.