"Régen elveim voltak, most gyerekem van" rovatunkban

Sokszor olvastam, milyen rettenetes, középkori, barbár szokás, hogy a kórházban cukros vizet adnak a gyereknek, tűzzel-vassal kell küzdeni ellene.

Aztán megérkezett Flóra, akivel kb. kéthetente járunk kontrollra, ahol mindig vesznek tőle vért. Na most, amikor a doki nem talál vénát, és percekig kotorászik a tűvel a csöpp gyerekem kézfejében, miközben a gyerek önkívületi állapotba kerül, és előbb leharapja az odanyújtott ujjamat, majd pár perc kotorászás után kétségbeesett zokogásba kezd, akkor nemcsak, hogy szavam sincs a cukros víz ellen, hanem önként és dalolva magam tolom a szájába. Amúgy igazi kis hős ez a kislány, nagyon büszke vagyok rá. A napokban fordult először, hogy a sírást nem csak úgy abbahagyta, hanem hüppögve nyugodott meg. Igazi kisgyerek, és irtó aranyos. "Olyan cuki, hogy belehaloook!"

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai