December 30.

Reggel elrohantam a Deák térre képet kereteztetni (igen, nagyon fontos volt, majd elmesélem, miért), aztán beadtam az edzőterembe Krisz, az edzőm ajándékát, amit nem tudtam személyesen átadni, mert elaludtam az edzést (nem idegesítem fel magam rajta újra, nem, nem, nem), aztán pontban 11-e odaértem Újbuda-Központhoz, ahol a két Andival találkoztam, és elmentünk K. Andi lakásába. Egyrészt megnéztük, hol lakik, másrészt karácsonyoztunk. Azt tökre sajnáltam, hogy a végén csak az én képeimet néztük meg, de belemerültünk a beszélgetésbe, meg J. Andi eljött velem együtt, úgyhogy ketten sem tudtak képet nézni. (Én azért követtem Andi lett hónapjait, néztem a képeket.) Remélem, márciusban megint találkozunk, és akkor mindent megnézünk meg elmesél. Volt viszont nagyon finom pizza meg tökös süti, mindkettőt Andi és a húga, Juci készítette.

Anditól a kozmetikushoz rohantam, akitől csodával határos módon csak 5 percet késtem, pedig az időpont előtt fél órával még Albertfalván voltam (a kozmetikus a Határ útnál "rendel"). Tőle is elbúcsúztam, megbeszéltük, hogy márciusban megint jövök hozzá is, aztán átvettem a Deákon a bekeretezett képet, majd beszereztem még pár dolgot, ami kelleni fog kint, pl. harisnyát, mert ott a leggagyibb darab is tud 5 euróba kerülni, és akkor már inkább innen viszem 150 meg 300 forintért. (Az teljesen mindegy, hogy ez így gagyi minőség, nekem a 2000 forintos is kiszakadt az első viseléskor, miközben csak annyit tettem, hogy cipőt vettem a lábamra, nem is voltam bosszús, áh, dehogy.)

Átmentem a szomszéd nénihez, odaadtam a sütit, és biztatott meg örült neki, hogy jól érzem kint magam. Olyan kedves volt ő is :) Utána még egyszer találkoztunk Brigivel, most teázni mentünk. Jót beszélgettünk egy-egy forró tea mellett, szóval ez is szuper volt.

Onnan megint a Mammutba mentem, de most Pannával találkoztam. Panna az a lány, akivel a Facebookon találtuk egymást egy máltai magyaros csoportban, megörültünk neki, hogy egy géppel utazunk ki, úgyhogy a reptéren találkoztunk, egymás mellé ültünk a gépen, és utána egy hónapig, míg ő ott volt, majdnem minden nap találkoztunk, rengeteget csacsogtunk meg lelkiztünk, és tök jóban lettünk. Jó volt megint látni, és furi is volt Budapesten találkozni vele, amikor ő nekem Máltához tartozik. Úgy örültem neki, hogy ilyen sok idő és ilyen rövid ismeretség után/ellenére is gond nélkül tudtunk beszélgetni órákon át mindenféléről.

A Mammutból a Köki Terminálban található Tescóba loholtam, ahol beszereztem a maradék mindenfélét, ami kelleni fog kint, pl. trappista sajtot, kolbászt, ajándékba szánt csokikat, övet, gagyi elemlámpát, stb.

Hazaérve bepakoltam a bőröndöt, de mondjuk később rájöttem, hogy korai az örömöm, amiért le tudtam csukni, mert még nincs benne a sampon, a sminkcuccom (jó, az nem nagy) meg hat gombóc töltött káposzta. De akkor is belefér, olyan nincs, hogy nem. Lemértem a cuccost, 21 kg-nál járok, szóval súlyra nincs vész, csak kevés a hely, mert rengeteg meleg ruhát viszek. Máltán ugyanis a tél elég enyhe, 15-16 fok, csakhogy nincsenek szigetelve a házak, vannak elég nagy rések az ablakok mellett, nincs rendes fűtés, és a párás levegő miatt a házban a kinti 15-16 fok mellett 12-13 fokos az ember hőérzete. Az nem sok. Az utolsó héten már úgy éreztem, nem bírom tovább, nem tudok többet fázni, úgyhogy most van nálam rengeteg harisnya, melegítő, téli pizsama, pulóver meg ilyesmi. És csizmában megyek vissza, az fix, mert a lábam is többször lefagyott. (Ez mondjuk 15-16 fokban fura, de mindegy, inkább a csizma, mint a megfázás.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai