December 28.

Az úgy volt, hogy még Máltán vettem jegyet a Fővárosi Nagycirkusz Zéró Gravitáció című műsorára, mert minden előadást megnézek, és ezt sem akartam kihagyni. Amikor hazaértem, meséltem ezt anyuéknak és Daninak, és Dani mondta, hogy ő is szeretne eljönni velem. Írtam is a Cirkusznak, hogy megvehetném-e az enyém mellé szóló jegyet, vagy ha nem, kicserélhetném-e kettő egymás mellé szólóra, akár olyan áron is, hogy a második kategóriából átülünk az elsőbe. (Mindig második kategóriában ülök és az erkélyen.) Sokára válaszoltak, ami nem lepett meg, náluk is karácsony volt, lehetett elég dolguk nélkülem is, meg aztán a 29-i előadásról volt szó, tehát nem volt égető a probléma. Végül 27-én este visszaírtak, hogy menjek be, váltsam ki a jegyemet, aztán menjek a pénztárhoz, ahol kicserélik kettőre. Ezért aztán 28-án reggel elrohantam hozzájuk, hogy ne 29-én kelljen ezen idegeskedni előadás előtt. Az a nő volt a kasszában, aki írt, emlékezett rám, és tök rendes volt: kitette elém a nézőtér ábráját, és mondta, hogy ne vegyek első kategóriás jegyet, mert nézzem meg, ott már csak ide tud nekem adni kettőt egymás mellé, és akkor a második kategóriás, ami meg ide szól, majdnem ugyanolyan Kész, meghatódtam. Szóval lett jegy, kettő, egymás mellé szóltak.

Innen hazaszaladtam a szüleimhez, mert jött Kati mami. Ő Nagyi idősebb húga, és tavaly is volt már nálunk karácsonykor, és most is meg volt beszélve, hogy találkozunk. (Régen mindig találkoztunk a nagycsaládi karácsonyon, amin Nagyi és testvérei, a házastársaik, a gyerekeik és az unokáik vettek részt, de ez a hagyomány kb. 30 év után pár éve sajnos megszakadt, és azóta nem karácsonyoztunk együtt Kati mamival sem.) Ebéd után beszélgettünk, aztán jézuskáztunk, aztán eljöttem, mert 3-kor találkoztam Eszterrel a Vígszínháznál. Hozta Lajkát is, aki egy néhány hónapos, még nagyon gyerek kiskutya, egy igazi tündér. És olyan jó, mint egy angyal. A Kino kávézóba ültünk be, mert oda Lajka is bejöhetett, és kb. két és fél órán át elvolt egy mukkanás nélkül. Nem rosszalkodott, nem szaladgált, nem pisilt be, semmi ilyesmi. Az elején érdeklődéssel figyelte a környezetét meg a kávézóban ülő másik kutyát, aztán mondta a gazdinak, hogy nagyon szereti, majd felborult, és onnantól kezdve aludt. Egyszer felkelt, kicsit elkezdett zsizsegni, mire kapott egy kölyökfogra való falatot, azt megette, és aztán újra elaludt. Nem semmi. És nagyon okosan tud sétálni, sőt olyat is tud már, hogy kérésre ül. És nagyon szép is. Ha hazajövök márciusban, majd jelentkezem közös kutyasétáltatásra meg ilyenekre, mert kutyázni jó, főleg ilyen helyes kutyával. És majd egyszer nekem is kell kutya. És majd úgy fogom szeretni, ahogy a Lizámat szerettem <3 (De attól még a Lizám lesz az első és az örök.)

Kakaó a Kinóban

A kávézó után Eszti és Lajka elkísértek a villamoshoz, ott elbúcsúztunk, aztán én mentem a Mammutba. Ott találkoztam egy másik, számomra nagyon kedves emberrel, aki nagyon sokat segített nekem, amikor nagyon nehéz volt, és még Máltát is ő javasolta úti célnak London helyett. Nagyon örült nekem, könnybe lábadt a szeme, amikor meglátott, átölelt, megpuszilgatott, tök jó érzés volt :) Három órát beszélgettünk, és utána el is hozott egy darabon kocsival, mert mondta, hogy akkor még addig is együtt lehetünk. Gyorsan hozzáteszem, hogy egy nőről van szó :) És mondta, hogy ha a május tényleg Máltán talál engem, akkor őt is: kimegy egy hónapra angolt tanulni, segítsek majd szobát meg tanfolyamot keresni, és akkor majd szeretne sokat találkozni velem meg együtt menni helyekre. Ez egy jó terv :)

A december 28. is mozgalmas volt, és nagyon élveztem, ismét sokat töltődtem.