LizaGazdija

Idén másfél napom volt nagytakarításra, ebből mind a másfelet lázas betegen fekve töltöttem, plusz még egyet, amikor kirándulni kellett volna Blankáékkal. Így aztán az idei húsvét eléggé… hmmm… visszafogottra sikerült. Takarításból végül egy hétvégit hoztam össze, amikor harmadik napja voltam beteg, ez elég viccesen nézett ki: felkeltem reggel, felsöpörtem a szobát, visszadőltem két órára, felkeltem, letakarítottam a konyhában az egyik konyhapultot, visszadőltem három órára, felkeltem, letakarítottam a másik pultot, visszadőltem két órára, felkeltem, felporszívóztam és felmostam a konyhában, visszadőltem, és így tovább. Így aztán egy másfél órás hétvégi takarítást reggel 9-től este 10-ig csináltam, érdekes volt. Mivel így alakult a dolog, idén először díszítés sem volt az ünnep örömére, csak azok a tulipánok, amiket anyu varrt, mert nekem ilyen anyukám van: Nos, igen, a tulipánok szépek, még az asztal is elmenne, a háttérben azonban jól kivehető a párnahalom meg a plüssállathegyek,...

A kettő között van tíz nap, de úgy alakult, hogy egy napon ünnepeltük mindkettőt. Volt ebéd és torta, mint rendesen, csak a tortáról nincs jó képünk: A gyerekek rajzoltak apunak, valamint dekorgumiból kivágott kézlenyomat is készült a segítségükkel, aminek a közepére a kézlenyomat tulajdonosának fényképe került: Zolinak is segítettek bontogatni: Aztán még ilyeneket kaptak az ünnepeltek: Aztán családi életet éltünk, amiről egy kép készült, egy kutya meg egy nem ünnepelt ember főszereplésével, ez van:

Március 1-jén lett 70 éves a most már egyetlen nagymamám, amit március 10-én ünnepeltünk meg. Mivel a 70 szép, kerek, különleges szám, különleges volt az ünneplés is. Szerintem legalábbis. Csupa szép dolgot kapott az ünnepelt: A szép dolgok között egy e-book olvasót, ami lejátszik videót és zenét is, Nagyi azóta talán még többet olvas, mint eddig. Anyu szerkesztett az eddigi 70 év képeiből egy bemutatót, ez volt az olvasón videóként. Tőlünk kapott egy DVD-t, amin van 1942-es film és zene, meg egy újságot, amiben 1942. március 1-jén megjelent lapok néhány oldala van, valamint egy gólyahír. Nagyi nagyon meghatódott mindegyik ajándéktól, egyébként pedig nagyon jól érezte magát egész nap, úgyhogy ettől hosszú napokig volt nagyon jó kedve. Aztán volt ebéd, amiből kiemelném a desszertet. Tiramisu volt, mert Nagyi nagyon szerette volna megkóstolni. Diabetikusra csináltam, mert a csapat fele cukorbeteg, és még így is finom lett, Nagyi ennek is örült.

Idén Katáéknál ünnepeltük, de csak március 3-án, hiába van február 24-én a napja. Ez Mama halála miatt alakult így. Ebéd mellé volt csokitorta meg répasüti, ez utóbbit Kata sütötte, istenire sikerült, nem sok maradt belőle a nap végére:    Ajándékot is kapott az ünnepelt: Mindent kitörő örömmel fogadott, a biciklijén jó sokat gurult délután :) Amikor is egyesek pihentek, mások varrógépet szereltek, aztán jöhetett a mesenézés (Hupikék törpikék, én is megtekintettem két részt, hiába, egyik kedvenc mesém volt):   Ismét meg kellett állapítanom, hogy két gyerek, főleg két kisfiú mellett unatkozni lehetetlen. Folyamatosan történnek az események, amit mindenféle érdekes hanghatások hoznak az ember tudtára. Tündériek, nem várom, hogy kamaszodjanak, mert már nem lesznek ilyen aranyosak. Jó, ez persze még tíz év, majd aggódom akkor, ha már ott tartunk. Addig meg örülök, hogy még kicsik.

Sorrendben a második családi ünnepünk az évben. Ez alkalommal is volt ebéd és torta, most csak a tortát mutatom meg, apu maga sütötte: És aztán ajándékoztunk: Itt azért nem készült több kép, mert én fényképeztem, és én híresen rossz fotóriporter vagyok, alig pár képet csinálok mindenről. Ettől még persze volt családi délután, és volt jó hangulat is. Meg csupa szív, szeretet.

Idén valamiért leszoktam arról, hogy a családi ünnepekről képes posztokban számoljak be, ami nem tudom, nektek milyen, nekem rossz. Úgyhogy ezennel visszaszokom rá. Az év első családi ünnepe mindig anyu szülinévnapja, idén sem volt ez másként. Néhány képpel illusztrálnám az ünneplést. Először ebédeltünk, majd tortáztunk:   Ebéd után ajándékoztunk: A legjobb ajándékot (szerintem) aputól kapta: Ajándékozás után pedig a családi délután következett:              És ez is szép nap volt, itt is mindenki jól érezte magát.

1. Megvolt az utolsó órám a nemrégiben átvett csoportommal is, és azt mondták, szeretnék, ha jövőre is én vinném őket, és még virágot is kaptam két különösen hálás lánytól. (Mert bementem külön egyik reggel, hogy írhassanak dogát, és ne kelljen osztályozóvizsgára menniük.) És értékelték a filmet (Fel!), ami egyébként nem csoda, én továbbra is az egyik legjobb animációs filmnek tartom, amit eddigi életemben láttam, és ízlett nekik a puncsgolyó, amit vittem ajándékba. (Igazából nem puncsgolyó volt, hanem puncsgnóm, mert béna vagyok. Ezen nevettek. Mármint azon, amikor ezt így elmondtam nekik.) 2. Fáj a torkom, fáj a fogam, és már annyira nem jól vagyok, hogy vettem be fájdalomcsillapítót (!), és keresem a torokgyógyító mentolos cukorkát, aminek nem jut eszembe a neve, de nem találom, és összevissza kóválygok, és levert is vagyok. 3. A szakközepes évből annyi maradt, hogy le kell zárni az összes naplót, mindenhova mindent be kell írni, tehát kb. egy teljes napi adminisztráció, ami...

amikor éjszaka azt álmodom, hogy itthon felejtettem a puncsgolyókat, amiket tegnap este gyártottam a nemrégiben átvett csoportom utolsó órájára, és hosszan ötletelek, hogyan juthatnék hozzájuk az óra előtt hátralévő negyed órában, ha a suliból hazaérni negyed óra, és a golyók még nincsenek dobozban, és még akkor nem jöttem vissza. Jaj. Tényleg kéne már egyet pihenni.

1. Tegnap este, amikor jöttem hazafelé pilatesről, a Nyugati aluljárójában elment mellettem egy csapat rendőr, mentő és tűzoltó. Többségük egy hordágyat cipelt, amin egy pokróc alatt feküdt valaki, de úgy állták körül, hogy nem láttam, a feje is a pokróc alatt van-e, tehát meghalt, vagy egyszerűen "csak" megsérült. Az mindenesetre egyértelmű volt, hogy a metró elé esett, mert a metróba nem engedtek le senkit. Itthon aztán megnéztem a híreket, és örömmel vettem tudomásul, hogy túlélte az illető a balesetet. 2. Ma mentünk angolozni illetve matekozni Tomival, és azt láttuk, hogy egy ház felső szintjéről tűzoltók hoznak ki valakit. Vagy nem tűz miatt, vagy a tüzet addigra eloltották, mindenesetre elég sok volt a mentő és a tűzoltó is a környéken. 3. Amikor már visszafelé jöttünk angolról illetve matekról, a Lánchíd pesti hídfőjénél elég érdekes jelenetnek voltunk szemtanúi. Lassan haladt a forgalom, ilyenkor mindig több az idióta (megfigyelésem szerint legalábbis). Egy Opel ú...

Még csak most jelent meg a könyv, amit fordítottam, máris kaptam újabb munkát :) Ez is ifjúsági könyv, csak ez regény, és nincsenek benne vámpírok, és egy trilógia első kötete, és valószínűleg filmet is forgatnak majd belőle :) Már neki is estem az olvasásnak, kb. a harmadánál járok, eddig tetszik. Tök jó!

ha az ember elég gyakran olvas híreket, és látja, mennyi sok szuper új adót fog fizetni hamarosan az eddigi sok szuper adó mellett, meg ha állatira fáj a foga, meg ha egész szombaton dolgozik meg házimunkázik felváltva, és negyed 10-kor még mindig van egy kutyasétáltatása, meg még lenne egy-két órányi fordítása is (nem a frissen kapott könyv), ha igazán tisztességes akarna lenni. Nekem annyira elegem van.

Időpont: éjfél után, mondjuk 0:15 Szituáció: A fürdőszobában kiégett a villany, ezért egy fejlámpa fényénél üldögélek a kádban. Hazaér Tomi. Mond néhány mondatot a napjáról, majd így szól: - Van itthon körte? Mire én: - Körteeeee? (kis szünet) Ja, hogy villanykörte!

volt 25 éve, hogy megszülettem. Az negyed évszázad. Éva néninél meg is ünnepeltük, de erről nincs fényképes bizonyítékom, mert a fényképezőgép sztrájkba kezdett. Annyi mindent kaptam, hogy nem is írom le a címeket, ugyanis hét kötet könyvről van szó, de csinálok ide szép kis képgalériát róluk: Kaptam még parfümöt, krémet, csokit, virágot, nagyon szépek, jók, a krémet ki is próbálom már most este. Volt húsleves, rántott hús és sült krumpli, túrótorta, kölyökpezsgő, egyszóval minden, mi szem-szájnak ingere. Egy hiba volt csak az egészben: Tomival mindketten mentünk tanítani, és így nem volt elég idő az ott levésre.