LizaGazdija

Az eleje óta nézzük, és sokáig lelkesek voltunk, de most már egyre kevésbé. Múltkor mondtam Tominak, nem értem, mi történt, de valami szörnyen gagyi lett ez a sorozat így a hatodik évadra. Szerinte az történt, hogy az elején még a vidéki élet paródiája volt, ezért lehetett nevetni szituációkon, mostanra viszont annyira abszurddá vált, és annyira semmi köze semmilyen életmódhoz, hogy inkább csak kínos, és emiatt a színészek is nehezebben azonosulnak a karaktereikkel. Ez lehet a megfejtés. Meg az, hogy az új karakterek is kínosak, és sok esetben tényleg nem jó a színészi játék sem. Pl. frászt kapok Vikitől meg a két Répától, főleg attól, amelyik olyan furán beszél. De már a régi kedvencek is egyre furábbak, Erika, Gyuri, a pap, Teca sem olyan, mint az elején. Megvan az a szokásom, hogy az ellaposodó sorozatokat is végignézem, csak nagyon várom már, hogy végül legyen. Most is bízom benne, hogy ez a hatodik évad már az utolsó, mert ez már nagyon messze van a jótól.

 - ... és nem sírtam kicsit, csak nagyon. Kicsit nagyon sírtam. Éppen azt mesélte Violának, milyen volt, amikor pcr-hez mintát vettem a szájából. Violáéból is vettem, csak ő fel sem ébredt rá szerencsére. Mondjuk, Flórának sem fájt, csak ő orrból szerette volna, mert legutóbb az antigént úgy csinálták neki, de ezen a teszthelyen azt mondta a hölgy, az hatéves kor alatt tilos. Erre az egészre pedig azért volt szükség, mert múlt héten órákat töltöttünk egy később pozitívnak bizonyult, tüneteket is produkáló családtaggal. Mivel a találkozás utáni 6. napon derült csak ki, hogy karanténban van a két gyerek (mi oltottként nem), csak egy napot töltöttünk bezárva. Szerencsénk volt. Eddig úgy néz ki, a beteg rokonnak is, mert neki legalább enyhék a tünetei. Vége lehetne már ennek a hülye járványnak.

Flóra néhányszor kért müzlit reggelire a napokban, de megbeszéltük, hogy többet nem kap, miután elárulta, miért kéri: a kb. három szem mazsolát eszi ki belőle, a többit tartogatjuk még egy ideig, majd megy a vécébe, ez meg pazarlás, én meg nem bírom elviselni a pazarlást. Akár meg is ehetném helyette a müzlit, de képtelen vagyok rá - kiderült, hogy ki nem állhatom. Éppen egy már kidobásra ítélt adaggal indult a gyerek a vécé felé, hogy kiöntse. Benne volt a tálban a kiskanál, amivel evett, úgyhogy szóltam neki: - Vigyázz, hogy a kanál ne essen bele a vécébe! - Jó, nem esik bele. Másodpercekkel később csörrenést hallottam, majd a gyerek kétségbeesett kiabálását: - Anya, gyere gyorsan, beleesett! Engem elkapott a röhögőgörcs, ő zokogott, és nem értette, nekem mi olyan vicces. Amikor meglátott, azt kérdezte (sírva): - Most mit csináljunk? Mire én (nevetve): - Szerintem nevessünk. Inkább, mint sírjunk. Végül elhárult a katasztrófa.

Flóra szeret énekelni és táncolni, és tánc közben sokszor dobálja a haját. Ezt én eléggé furcsállom, nem tudom, hogyan jött ez neki, csak tippelem, hogy valakivel láthatott valami klipet. Ma megkérdeztem tőle, hol látta ezt a mozdulatot. - Hát a suliban. - De te nem is jársz suliba. - De amikor nagy voltam és suliba jártam. Ez már régen volt. Úgy érzem, ma sem kerültem közelebb a megoldáshoz.

Szeptemberben észrevettük, hogy nagyon durván párás lett a lakás levegője: a ruhák egyszerűen nem száradtak meg*, az ablakokon belül folyt a pára, és a mi szobánk egyik sarkában megjelent a penész - szerencsére még időben elkaptuk, simán le lehetett törölni, és azóta sem jött vissza. Beszereztünk néhány páratartalom-mérőt, ki is derült, hogy átlag 88% a páratartalom a lakásban. Örültem is, házhoz jöttek a trópusok ezek szerint. Következő lépésben teleraktunk mindent sóval, legalább 5 kg só van lefedetlen dobozokban a lakás különböző pontjain. Valamint brutál szellőztetésbe fogtunk. Eddig is szellőztettünk, de általában bukóra nyitott ablakkal, és amióta hűvösebb lett, nem olyan hosszan. Hát, most naponta 2-3x letekerjük szépen a fűtést, kitárjuk az ablakokat, és 10 percig úgy is maradnak. Kölcsönkaptunk a szüleimtől egy páraelszívót is, azt még csak egyszer-kétszer kellett bevetni. Valamint abszolút kihasználjuk, hogy a házhoz tartozik mosókonyha. A szomszéd lépcsőházban van, az alagso...

 - Odaadom Violának a Valit*, hogy most már legyen az övé. Meggyőztük, hogy inkább csak adja neki kölcsön, de hát milyen édes már! *Anyu horgolta neki az első névnapjára, kedvenc baba (nekem is :D )

sokszor bizonyul hülyeségnek, ijesztő tud lenni, de sokszor előfordul az is, hogy tök jókat nevetek közben. Két példa ez utóbbira. Időről időre előkerül a máltai sajtóban a terv, hogy metróhálózatot alakítanának ki a szigeten, mert gyakorlatilag sem autóval, sem busszal nem lehet közlekedni, mert állandóan dugó van mindenhol, biciklivel meg szintén esélytelen, mert elcsap az autó és/vagy a busz. Amikor felbukkan a kezdeményezés híre, mindig remekül szórakoznak a kommentelők, általában ezen a vonalon: Málta olyan ország, ahol egy kapavágást nem lehet úgy megejteni, hogy ne fordíts ki a földből egy megalitikus templomot, így el lehet képzelni, meddig tartana egy metróalagút fúrása - kb. az idők végezetéig. Legutóbb viszont a következő komment érkezett egy neve alapján brit pasitól (és azért írom be angolul is, mert a rá adott válasz "lefordíthatatlan angol szójáték" kategória): "If it is operated efficiently and maintained to a decent standard then people will ditch their ...