LizaGazdija

de akkor is muszáj ismét elmondanom, hogy nagyon erős ellenérzéseim vannak a MÁV-val szemben - és akkor még szépen fogalmaztam. Tökre felháborít, hogy nemzetközi menetjegyet csak magyarországi automatából enged felvenni, miközben a belföldit simán be lehet mutatni telefonon, ahogy az osztrák MÁV oldalán vásárolt nemzetközit is. Nem értem, miért kell EC-t közlekedtetni 1000 éves, fülkés kocsikkal. A fülke kicsi, nem fér el benne kényelmesen hat ember, és ha valaki, aki nem legkívül ül, feláll, csak úgy tud kimenni, hogy minden útjába kerülőt eltapos. Miért nem választhatom ki én, hol akarok ülni? Miért a rendszer sorsol? Az is durva, hogy a kocsi két végén van egy-egy vécé, és a legritkább esetben működik mindkettő. Ma pl. az egyik le van zárva, a másiknak viszont nem lehet bezárni az ajtaját, és kezet se nagyon akarj mosni. Hányás, tényleg. Biztos vagyok benne, hogy ezt lehetne normálisan is, nem tudom, miért nem akarják. (De így is inkább a vonat, sajnos, biztonságosabbnak érz...

Kedden voltunk a 2Cellos koncertjén. Tomi egyik húgától hallottunk róluk, rájuk kerestünk a youtube-on, megállapítottuk, hogy tök jók, majd észrevettük, hogy jönnek Bécsbe, és vettünk jegyet. Két csellós srác a "főattrakció", és az az érdekességük, hogy nem komolyzenét játszanak, hanem mindenfélét, film- és popzenét, egészen rockos dolgokat is. A srácok elég humorosak is, főleg az egyikük (nevüket sajna nem tudom), ő pl. ilyeneket dobott be, hogy "a következő szám gyönyörű, mindig meghatódom, amikor hallom, ahogy játszom." A Tűzszekerek zenéjével nyitottak, ami véletlenül pont anyuék zenéje volt az esküvőn 27 éve, úgyhogy kicsit meghatódtam tőle.   Tavaly Márton-nap környékén elmentünk libázni Schönbrunnba (van egy étterem a kastély mellett), és Tomi idén felvetette, legyen ebből hagyomány. Így aztán ma megint sor került a Márton-napi libázásra, csak most egy másik étteremben, és most nem negyed libát kértünk, mert az tavaly brutális adagnak bizonyult, ha...

Tök jó hetünk volt. Szerdán délután jött Blanka, és bár csütörtök reggel ment is haza, egy teljes estét meg egy reggelt végig tudtunk beszélgetni. Blanka gyerekkorában évekig élt Bécsben, úgyhogy ismeri a várost, turistáskodásra nem vágyott, itthon voltunk. Nagyon jó érzés volt megmutatni neki, hol lakunk, mert azért mégis izé, ha az ember legjobb barátnője még nem ismeri az ember lakását. Pénteken este aztán jöttek anyuék. Márciusban voltak nálunk utoljára, ezért egyrészt időszerű is volt már az újabb látogatás, másrészt azóta egy csomót változott a lakás, most már sokkal otthonosabb, mint akkor, úgyhogy ezért is örültem, hogy ők is megnézték. Péntek este beszélgettünk egy jót, tegnap besétáltuk a belvárost (Stephansplatz-Karlsplatz-Stephansplatz-Rathaus), megnéztünk összesen négy vásárt (kettő volt tervben, a Karlsplatzon meg a Rathausnál, de közben észrevettük, hogy már megnyitott a Stephansdom előtti is, és a Rathaus felé sétálva a spanyol lovasiskola épülete előtt is belefutottu...

Sophie-t Máltáról ismerem, egy laser tag eseményen találkoztunk, és aztán barátságba kerültünk. Ő svéd, most már öt éve Máltán van, és bár szeretne eljönni, nem olyan egyszerű az, úgyhogy sok a bizonytalanság az életében. Két és fél éve volt Pesten látogatóban, aztán két éve Bécsben is találkoztunk pár napra. Most Prágába ruccant ki (pár havonta elutazik pár napra valamelyik európai városba, ő így használja fel a rendelkezésére álló szabadságot), és ha már ott volt, én meg itt vagyok, átugrott ide hétvégére. Pénteken jött, holnap reggel repül vissza Máltára. Nem akart nálunk aludni, úgyhogy megint abban a hostelben lakik, ahol két éve voltunk. Péntek este együtt vacsoráztunk hárman, Tomival, mert Sophie nem tudott eljönni az esküvőnkre, de kíváncsi volt Tomira. Turistáskodni már nem nagyon akart, mert harmadszor van Bécsben, és az első alkalommal minden híres helyen járt már. Így tegnap sétáltunk egy nagyot délután ill. kora este a belvárosban, ma meg moziba akartunk menni, de nem vett...

Még a legutóbbi nemzeti ünnepen, október 26-án voltunk Tomival a Technikai Múzeumban. Nagyon komoly, igényes kiállításaik vannak, és akkora, hogy nem is sikerült az egészet bejárni másfél óra alatt (ennyi időnk volt). Sok szó esik a fizikáról, a fejlődéséről, a kedvenc részem a témában az volt, hogy a XIX. század végén úgy gondolták, már mindent felfedeztek, ami a fizika terén felfedezhető, és kifújt a tudományág. Haha! Aztán a különböző mozgásokat is részletesen bemutatják, és nagyon sok mindent ki lehet próbálni, az egész múzeum teljesen interaktív. Bemutatják a jelenlegi és jövőbeli városi életet, a hangszerekről is van egy rész, szóval tényleg nagyon szuper az egész, érdemes elmenni. És akkor még a szuvenírboltjukról nem is esett szó, pedig ott aztán szintén tök jó dolgok vannak, egy csomó teljesen értelmes, hasznos, használható dolog, főleg játékok. Másnap, 27-én hazamentem, mert aznap este volt az általános iskolám 100 éves évfordulójának alkalmából rendezett ünnepség. Abban a ...

Ausztriában élve többször eszembe jut, hogy a mi gyerekünk jó eséllyel kétnyelvűként fog felnőni, ha itt maradunk. Ez alapvetően nagyon jó dolog, megkönnyíti például további nyelvek elsajátítását, ami különösen azért jó hír, mert nekem azért van egy icipici problémám azzal, hogy a másik anyanyelve nem az angol lesz, hanem a német. (Nem tudom, hogy tudott bennem így elromlani a német szeretete laza négy és fél év alatt, hihetetlen.) Aztán erről mindig eszembe jut Málta. Ott az emberek túlnyomó többsége kétnyelvű, mivel a máltai és az angol is hivatalos nyelv az országban, így az angol oktatására kicsi kortól fogva nagy hangsúlyt fektetnek. Van is, akinél bejön, de vannak azért ijesztő dolgok. Az egyik napilap komment szekciójában szoktam kemény dolgokat látni, sőt a cikkekben is - rengetegen vannak, akik nem tanulnak meg rendesen angolul, tehát a helyesírás gyatra, igék és melléknevek vonzatát többnyire találgatják, a főneveket hasraütésszerűen képzik igékből és melléknevekből, az ige...

Lassan felkerülnek a közelmúltban összevásárolt polcok is, az elsőt már fel is fúrta Tomi, az lett az esküvős polc. Az volt a koncepció, hogy az esküvői dekorációból kerüljön rá valamennyi, plusz az egyik nászajándék, amit Fruzsi horgolt nekünk, és majd köré feltesszük a képeket is, amiket kaptunk, abból is van négy, mindegyiket nagyon szeretjük, de egyelőre asztalokon meg polcokon támaszkodnak, nem lógnak. Íme az első fázis eredménye:   Remélem, viszonylag jól látszik. Persze még lehet igazgatni, meg kicsit zsúfolt lett, de ezeket az elemeket mindenképp szerettem volna rá. Most úgy örülök neki :)