LizaGazdija

Adott egy kutyamenhely, amit a semmi közepén nyitottak meg évekkel ezelőtt. Az idők során a menhelytől kb. 60 méterre épült egy lakópark, amelybe emberek költöztek. Most ezek az emberek felejelentést tettek a jegyzőnél, mondván, nem tudnak pihenni a kutyáktól, mert az azok mindig ugatnak, és a sétáltatásuk is zavaró módon történik. A helyszíni szemlén megállapították, hogy a kutyák nem ugatnak, valamint a sétáltatásul is a lakóparkkal ellentétes irányban történik. Ennek ellenére a menhelyről elszállították a kutyák felét, és úgy néz ki, be is fogják zárni az egész kócerájt. A jegyző külön kiemeli, hogy irreveláns kérdés, mikor költözött oda a menhely. Nem értem, miért lenne irreleváns. Nekem fura, hogy odaépül egy lakópark, amikor nem volt titok, hogy ott nagyobb mennyiségű kutya él, aztán kitúrják őket, mert zavaróak, mert kutyák. Remélem, sikerül gyorsan találni egy másik épületet egy másik semmi közepén, és ezúttal nem épül majd rájuk egy lakópark, hogy aztán onnan is kilakoltassák ...

Ilyen fura első napom sem volt még. (Minden ilyen szuper rendezvény két napig tart, és inkább a második napon, az interjúk során szoktak furcsa dolgok történni.) Eleve 17 emberből 6-7-nek nem sikerült időben érkezni, aztán jöttek a kérdések, amikre tudták volna a választ, ha időben ott vannak. A késések nagysága fél órától egy óráig terjedt, és egyedül az a srác nem tehetett róla, aki egy órát késett, neki ugyanis az ügyintézője írt rossz időpontot a meghívójára. Írták a tesztet, amikor is megkérdezte az egyik (fiatal) pasi, hogy odaülhetne-e a géphez, és megírhatná-e azon, mert úgy könnyebben tudná olvasni. Ezt nem is értettem, de mondjuk lehetőség sincsen rá. Úgy szokott lenni, hogy amíg ők a felmérőt írják, addig én legyártom a másnapi szóbelire behívó cetliket, amelyekre névsorban haladva felírom az időpontokat. (Tehát A jön legkorábban, Z meg legkésőbb.) Amikor átnyújtom, az szokott lenni a reakció, hogy oké, itt leszek. Erre ma vagy öten-hatan nekiálltak problémázni, hogy ezé...

Tomi egyik húga pénteken ballagott, holnap reggel meg érettségizik. Ettől tisztára nosztalgikus hangulatba kerültem. Én nagyon szerettem érettségizni, meg azt az egész időszakot. A legtutibb az érettségi szünet volt, amikor is a fél osztály lement Szegedre három napra, a másik fele meg kiakadt, hogy mi tök hülyék vagyunk, és az érettségi szünet nem erre való. (Semmi sem múlt azon a három napon, jegyzem meg halkan.)    Ez én vagyok azon a kiránduláson, nagyon művészinek éreztem a képet, hehe. Valamint feltehetőleg még első nap lőttem, mert szépen be van fonva a hajam, és olyat csak anyu tud egyedül, aki viszont nem jött a kirándulásra. Amúgy azt nézem, hogy nem is voltam kövér. Pedig mindig azzal izéltek, hogy az vagyok. Az is érdekes, hogy most, hogy végignéztem a képeket, a volt osztálytársak láttán csupa rossz érzések fogtak el. Ez ismét bizonyítja, hogy nem az osztálytársak miatt szerettem a sulit, de azt nem magyarázza meg, miért éreztem mégis jól magam a társaságukba...

Amikor próbahajon voltam, a fodrász kissé nyersen utalt rá, hogy a körmömmel kezdjek már valamit, ne nézzen már ki így az esküvőn. Szerintem sem túlzottan szép, de azért eddig úgy elvoltam vele. Magamtól azon gondolkodtam, kell-e rá lakk az esküvőre, de ezek után bejelentkeztem egy körmöshöz. Mondtam neki, hogy műköröm semmiképpen nem lehet, és nem reszelheti meg a körmöm felületét, semmi olyan nem lenne jó, ami árt. Javasolta a schellack kipróbálását, mert ahhoz nem kell reszelni, de a körömlakknál tartósabb. Tegnap voltam is nála, és tök jó lett, amit csinált. Végül is francia manikűrt kértem, mert talán az a legtermészetesebb. Tényleg nem reszelt, csak nagyon kicsit áttörölte a körmöm felületét valami izével (ennyire értek hozzá). Izgultam, Tominak fog-e tetszeni, mert nagyon nem volt lelkes, amikor mondtam, mire készülök, és kihangsúlyozta, hogy műkörmöt nem szeretne, meg semmi olyat, ami nem hat természetesnek. Na, hát ez tök jó lett, Tominak is elnyerte a tetszését*. Úgyhogy akko...

Tomi ezzel a csokorral jött haza a munkából hétfőn. - De gyönyörű! De miért kapom? - Mert szeretlek. Amúgy tök beteg (volt, ma már feltűnően jól van), ezért gyömbérteát itatok vele. - Elég csípős lett? - Hát, kicsit érzem a nyelvemen, hogy csíp, de azért nem olyan nagyon. - Az nem jó, akkor a következő adagot erősebbre csinálom, mert az kell, hogy letépje a fejedet. (Elmosolyodik, majd:) - Én is szeretlek.

Van egy máltai ismerősöm, mármint FB-ismerősöm, a valóságban egyszer találkoztunk, aztán bejelölt. Egy fiatal lány, jó, 30 éves ő is, de hát szerintem én fiatal vagyok, és akkor ő is, pont. Rengeteg esküvőre jár, és mindegyikről szokott feltenni képet is. A leírásban mindig szerepel, kinek az esküvőjén van, de a képen soha semmi sem látszik, sem a helyszín, sem a pár, sem semmi/senki más, csak ő egyedül, neki is csak a feje, de az ultra közelről. Az eddigi csúcspont a bátyja esküvőjéről posztolt ugyanilyen kép volt, de ma szerintem azt is túlszárnyalta. Azt mondja, életében nem gyönyörködött még ilyen csodálatos kilátásban, és ehhez mellékel egy olyan képet, amin a kilátásból alig látszik valami, konkrétan csak a kék tenger, amiből azért Máltán elég sok van, ettől önmagában még nem lesz szebb a kilátás bármelyik másiknál. A lényeg biztos az öböl túlpartján látszott, de a fényképre csak egy kis darab tenger meg a lány arca fért fel. Tudom, mit kritizálom ahelyett, hogy letörölném, miv...

Tomi az elejétől kezdve mondogatta, hogy szerinte a meghívókat nem kell mindenáron személyesen átadni mindenkinek, és igazából felmentést is jelenthet, hogy Bécsben vagyunk, az esküvő meg nem itt lesz, és a meghívottak nagy része sem itt él. Azért én úgy voltam vele, hogy a saját családomnak személyesen szeretném odaadni a meghívókat. Ennek jegyében telt ez a hétvége. Végül is nem voltam annyira sok helyen (a nagycsaládon belül öt kiscsaláddal találkoztam, és ebből négyhez apu kocsival elvitt, pedig Százhalombattára kellett menni, és beteg is, szóval igen, ilyen jófej apukám van), de tökre elfáradtam. Jó volt találkozni a családtagokkal, főleg, mert nagy részüket évek óta nem láttam. Amióta megszűntek a családi karácsonyok és a nyári bográcsozások, kicsit megritkult a kapcsolatom a nagycsalád nagy részével. Az elmúlt hetekben annyit telefonáltam, mint már évek óta nem, és nagyon nem szeretek telefonálni, úgyhogy nem bánom, hogy ezen a részen túl vagyok. A hétvégén annyit ettem, mint má...