LizaGazdija

Ez a nap már valóban gyorsabban telt, mint az előző három betanítós. Főleg e-maileket írogattunk, és az a jó, hogy mivel tök kezdők vagyunk, jön visszajelzés. Nekem eddig kb. 60-70%-ban fogadta el a felettesem, amiket írtam, ami nem tűnik annyira rossznak (majd ha már nem leszek kezdő, akkor ez nagyon rossz eredmény lesz), viszont már látszik, hogy jó hosszú idő lesz, mire rendesen beletanulok. Betéve kell tudni mind a 100 mintát, és minden e-mail minden egyes pontjára ki kell térni. Tehát ha valaki azt kéri, hogy töröljük a profilját, majd hozzáfűzi, hogy dögöljünk is meg, akkor nemcsak töröljük a profilját, és erről értesítjük, hanem arra is kitérünk, hogy igazából mi nem vagyunk olyan köcsögök, mint amilyennek tart minket, mert ez és ez. Illetve hát nem ránk haragszik, hanem a randioldalra, de azt ő nem tudja, hogy mi nem a randioldal vagyunk, csak kiszervezték hozzánk az ügyfélszolgálatot. Abból a másfél órából, amikor meg kellett volna tanulni az oldal előfizetési rendszerét, egyi...

Magamba néztem Ruben kapcsán. Úgy látom, mindenki kedveli, egyesek egyenesen odáig vannak tőle, mindenhová elhívják, csak én vagyok egyedül, akit irritál. Jó, Kayt is, de Kay kicsit kiesett a társasági életből, hetek óta nem láttuk. (Velem azért kommunikál Facebookon, viszont Rubennek két hete semmilyen megkeresésre nem reagál.) Szóval elemeztem kicsit, mi bajom van vele. Az egyik bajom, hogy hiperaktív (ezt nem én mondom, ez hivatalos), és engem meg megőrjít, amikor valaki két pillanatig nem bír megülni a fenekén, folyamatosan tornászik valamit, vagy birizgál valami mást, de nyugton maradni nem tud. Az is zavar, ha valaki infantilis. Köztünk ilyen párbeszédek tudnak lejátszódni, mint a lentebbi. A szituáció, hogy a máltás vászontáskámból kikandikált egy csomag vécépapír - kénytelen voltam megvenni már kora este, mert tudtam, hogy mire hazaérek, minden zárva lesz, viszont elfogyott az itthoni készlet. - Juuuj, vécépapír! Mire kell az neked? - Szerinted? - Játsszunk vele, tekerjünk ...

Megy a betanítás. Ma elég sokat volt megbeszélésen a trénerünk, valamint a fő feladatunk az volt, hogy az e-mail mintákat olvastuk végig. Négyen ülünk a teremben, az egyik lány személyes ismerőse a trénernek, plusz az előző munkahelyén teljesen ugyanazt csinálta, mint amit itt kell majd neki, ezért az átlagnál is jobban unatkozik, amin úgy segít, hogy be nem áll a szája, facebookozik, az ott látottakat kommentálja, fényképeket mutogat a mellette ülőknek (nekem is), és a nap fénypontjaként lejátszik pár számot a telefonjáról. A zene akkor jött, amikor a tréner nem volt a helyiségben, nyilván. Az a helyzet, hogy nehéz úgy olvasni, ha melletted dumálnak, pláne akkor, ha a duma angolul van, amit olvasnál, az meg németül. De túléltem, nyilván, és már csak egy ilyen nap van hátra, ha egyáltalán. Viszont kiderült, hogy fizetést minden hónap 24. napjáig terjedő időszakra kapunk, ami azt jelenti, hogy ki kell vennem még egyszer nem kis összeget, mert amit első alkalommal kapni fogok, az igen-ig...

Két hete jelentkeztem állásokra, most jött is az egyiktől egy e-mail, hogy sajna nem szeretnének behívni interjúra, viszont a levelükben kedvesen Mr. Szabo a megszólításom. Ez mekkora parasztság? Konkrétan azt árulja el nekem, hogy meg sem nyitották az önéletrajzomat, mert ha megnyitották volna, nehezen hihették volna, hogy férfi vagyok. Attól függetlenül, hogy azóta van munkám, ezt bunkóságnak érzem.

Hosszú és eseménydús napom volt, sejtitek, hogy ez mit jelent... Megvolt az első nap. Eligazítás, a cég történetének, feladatának és szerkezetének ismertetése, a főnökök és a részlegek bemutatása, majd a saját részlegünk trénerével az ügyfél (esetemben a randioldal) megismerése. Tizenegyen vagyunk újak, a másik tíz ember egyike a közvetlen kollégám lesz. Félig spanyol, félig német lány, Irina, otthon mindig spanyolul beszélnek, úgyhogy a németet szeretné csiszolni. Ez nekem kapóra jön, mert így beszédben ő is hibázik, ő is bizonytalan egy kicsit, így nem érzem magam tök hülyének. Ráadásul egyfelé lakunk, úgyhogy a nap végén együtt jöttünk haza, és akkor is végig németül beszélgettünk. Aranyos volt, amikor sokadszor használta a német szövegben a waitress szót, és én, a naiv megkérdeztem, hogy ezt is átvették-e (sok mindent átvesznek, pl. anyu-apu lehet Mum és Dad is, omg), mire ő: "Jézusom, úgy keverem az angolt meg a németet, hogy fel sem tűnik!"   Irinán kívül van még a...

Iszonyú meleg van napok óta. 35 fok, de a páratartalom miatt negyvennek érződik. Ez azzal jár, hogy nyűglődöm. Délelőtt kb. 3-4 óra alatt lefordítok 1-2 órányi szöveget, aztán megebédelek, aztán ledőlök fél órára, aztán 3-4 óra múlva már ki is tudom nyitni a szememet. Olyan vagyok, mint akit fejbe vágtak. Az első két napban küzdöttem ellene, de most már úgy vagyok vele, hogy legyen, ahogy lennie kell, majd bepótolom később, amit most veszítek. Megvolt a nagy, nemzetközi, össznépi BBQ. A szabály az volt, hogy mindenki maga visz kaját és piát. Én vettem hozzá egy saslikot (itt kebabnak hívják), egy padlizsánt (ebből három szeletet vittem le, a többi a hétvégi ebéd) meg pár szem apró krumplit, plusz egy kólát, ki is jöttem kb. 4 euróból. Már 6 előtt egy kicsivel lementem a partra, de akkor még alig volt valaki. Kicsit beszélgettem azzal a pár emberrel, aztán azt hittem, elmegyek úszni, de nem. Valamiért minden couchsurfingesnek az én számom van meg, ezért kb. fél 7-től 8-ig folyamatosan v...

ez legyen az: Angolul értők előnyben, bocsi. Aki nagyon nem szeretné angolul, az nézze meg magyarul , bár szerintem borzasztó a szinkron. Lássuk be, nem volt könnyű feladat megfelelő magyar hangot találni Frannek, Sylviának és Yettának, nem is sikerült.