Kicsit frusztrált vagyok

Magamba néztem Ruben kapcsán. Úgy látom, mindenki kedveli, egyesek egyenesen odáig vannak tőle, mindenhová elhívják, csak én vagyok egyedül, akit irritál. Jó, Kayt is, de Kay kicsit kiesett a társasági életből, hetek óta nem láttuk. (Velem azért kommunikál Facebookon, viszont Rubennek két hete semmilyen megkeresésre nem reagál.) Szóval elemeztem kicsit, mi bajom van vele. Az egyik bajom, hogy hiperaktív (ezt nem én mondom, ez hivatalos), és engem meg megőrjít, amikor valaki két pillanatig nem bír megülni a fenekén, folyamatosan tornászik valamit, vagy birizgál valami mást, de nyugton maradni nem tud. Az is zavar, ha valaki infantilis. Köztünk ilyen párbeszédek tudnak lejátszódni, mint a lentebbi. A szituáció, hogy a máltás vászontáskámból kikandikált egy csomag vécépapír - kénytelen voltam megvenni már kora este, mert tudtam, hogy mire hazaérek, minden zárva lesz, viszont elfogyott az itthoni készlet.

- Juuuj, vécépapír! Mire kell az neked?
- Szerinted?
- Játsszunk vele, tekerjünk be vele valakit! Múmia!

Ezt egy mosollyal el tudnám intézni, ha 20 éves lenne, de legalább 40, és ez nekem kellemetlen. Szóval ez a baj. Érdekes, mennyire különbözőek vagyunk, mert a vasárnapi BBQ-n az derült ki, hogy van, akinek attól szimpatikus, hogy hiperaktív, és soha meg nem áll.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai