Végre péntek!
Ez a nap már valóban gyorsabban telt, mint az előző három betanítós. Főleg e-maileket írogattunk, és az a jó, hogy mivel tök kezdők vagyunk, jön visszajelzés. Nekem eddig kb. 60-70%-ban fogadta el a felettesem, amiket írtam, ami nem tűnik annyira rossznak (majd ha már nem leszek kezdő, akkor ez nagyon rossz eredmény lesz), viszont már látszik, hogy jó hosszú idő lesz, mire rendesen beletanulok. Betéve kell tudni mind a 100 mintát, és minden e-mail minden egyes pontjára ki kell térni. Tehát ha valaki azt kéri, hogy töröljük a profilját, majd hozzáfűzi, hogy dögöljünk is meg, akkor nemcsak töröljük a profilját, és erről értesítjük, hanem arra is kitérünk, hogy igazából mi nem vagyunk olyan köcsögök, mint amilyennek tart minket, mert ez és ez. Illetve hát nem ránk haragszik, hanem a randioldalra, de azt ő nem tudja, hogy mi nem a randioldal vagyunk, csak kiszervezték hozzánk az ügyfélszolgálatot.
Abból a másfél órából, amikor meg kellett volna tanulni az oldal előfizetési rendszerét, egyikünk sem értett egy büdös szót sem, de aztán megjött Antje, a német kolléganő, aki Irinát és engem felügyel az első időszakban, és Irina megkérte, hogy a hétvége után először arról beszéljünk majd, hogyan is van az előfizetés. Antje kedvesnek tűnik, de olyan németesen kedves: mosolyog, de a mosolya mögött nincs igazi melegség. Ez persze nem baj, nekem a látszat is elég lesz Aztán hátha később változik a dolog. Másfél órát ült mellettünk, és együtt nézegettük az e-maileket, amiket megírtam, majd hozzá futottak be, és mindegyiknél megbeszéltük, miért jó vagy nem jó. Ez így tetszik nekem, ebből lehet majd tanulni. Az is jó, hogy amelyik e-mailt elutasította tegnap, azt nem kijavítva küldte vissza, hanem megjegyzést fűzött hozzá, és aztán nekem kellett újra nekifutni a feladatnak.
Valamiért az a gyanúm, hogy a máltai-amerikai lány nem lesz hosszú életű a cégnél, ha nem változtat. Egész álló nap a Facebookon lóg, akkor is, ha éppen lenne konkrét feladata, tehát nem "csak" beszél hozzánk a tréner, ráadásul folyamatosan posztolgat is, mégpedig a betanításra és a trénerre nézve negatív dolgokat. Nem hiszem, hogy ennek jó vége lehet, viszont szerencsére nem leszek a közelben, ha és amikor rossz vége lesz, mert jövő héttől ő az angolosokkal dolgozik, mi meg Irinával a németesekkel, szóval csak szünetekben fogunk találkozni.
Péntek van, ezért 3-kor kaptunk fagyit, és húú, nagyon finom volt Most meg négy szabadnapunk lesz egyben, merthogy a szombat-vasárnap mindenképp lenne, aztán hétfőn kéne jönni, de mivel Antjéval dolgozunk, és ő hétfőn-kedden nincs, ezért nekünk most az is pihi, és majd szerdán megyünk legközelebb a munkahely közelébe, akkor is délután. Úgyhogy a következő négy napban fordítani meg németezni fogok, na meg persze pihenni.
A ma esti CS eléggé bénácskára sikerült. Jelezték kb. húszan, hogy jönnek, plusz én tudtam még öt emberről, akik nem jelentkeztek fel, de akartak jönni, szóval foglaltam asztalt tizennyolc főre, gondolván, huszonötből ennyien eljönnek. Oda is értem 9-kor, nyilván én voltam az első. Kitettem a kis CS táblát az asztalra, aztán vártam a csodát. Fél 10 körül megjött az egyik máltai srác, majd 3/4 10-kor Jia Wei. Ekkor átültünk a hely egy másik, kényelmesebb részébe, ahol Jia Wei vetett egy pillantást a tabletjére, és azt látta, hogy valaki panaszkodik, ő ott volt, de rajta kívül senki más, és a pultos sem hallott még soha a CS-ről, és azért nagyvárosokban szoktak foglalni asztalt, meg szokott lenni tábla. Jia Wei megírta neki, hogy itt is pontosan ez történt. Később befutott Ruben, aztán az egyik magyar srác, akit innen ismerek, és hozott három havert. Szóval végül ennyien voltunk. Nem mintha rossz lett volna, mert jó volt, csak ez így elég döcögősnek tűnt nekem. És most már tényleg a falat kaparom Rubentől, mert már nem emlékszik arra, hogy ne nyúljon hozzám, ezért folyamatosan bököd, amikor hozzám szól (anyu, te tudod, mire gondolok, óvodás koromban csináltam én is), én meg ettől marha ideges leszek. Kértem, hogy ne, aztán egy újabb böködési kísérlet elől kitértem, mire megsértődött. Hát, most mit lehessen tenni, úgy tűnik, valamelyikünk mindenképp irritálódik.
Holnap kevés időm lesz fordítani, mert a délelőtt angolozással fog telni, aztán vásárolok, aztán palacsintát sütök, aztán szívesen úsznék egyet, mert utoljára múlt pénteken voltam a parton, és este megint festa lesz Sliemában, ami érthető, hiszen másfél hónapja volt utoljára Szóval keveset fogok fordítani, de ebből a sorból csak a palacsintát lehetne kihagyni, arról meg szó sem lehet. Nem baj, lesz még három szabadnapom kb. nulla programmal, majd akkor behozom a lemaradást.
Abból a másfél órából, amikor meg kellett volna tanulni az oldal előfizetési rendszerét, egyikünk sem értett egy büdös szót sem, de aztán megjött Antje, a német kolléganő, aki Irinát és engem felügyel az első időszakban, és Irina megkérte, hogy a hétvége után először arról beszéljünk majd, hogyan is van az előfizetés. Antje kedvesnek tűnik, de olyan németesen kedves: mosolyog, de a mosolya mögött nincs igazi melegség. Ez persze nem baj, nekem a látszat is elég lesz Aztán hátha később változik a dolog. Másfél órát ült mellettünk, és együtt nézegettük az e-maileket, amiket megírtam, majd hozzá futottak be, és mindegyiknél megbeszéltük, miért jó vagy nem jó. Ez így tetszik nekem, ebből lehet majd tanulni. Az is jó, hogy amelyik e-mailt elutasította tegnap, azt nem kijavítva küldte vissza, hanem megjegyzést fűzött hozzá, és aztán nekem kellett újra nekifutni a feladatnak.
Valamiért az a gyanúm, hogy a máltai-amerikai lány nem lesz hosszú életű a cégnél, ha nem változtat. Egész álló nap a Facebookon lóg, akkor is, ha éppen lenne konkrét feladata, tehát nem "csak" beszél hozzánk a tréner, ráadásul folyamatosan posztolgat is, mégpedig a betanításra és a trénerre nézve negatív dolgokat. Nem hiszem, hogy ennek jó vége lehet, viszont szerencsére nem leszek a közelben, ha és amikor rossz vége lesz, mert jövő héttől ő az angolosokkal dolgozik, mi meg Irinával a németesekkel, szóval csak szünetekben fogunk találkozni.
Péntek van, ezért 3-kor kaptunk fagyit, és húú, nagyon finom volt Most meg négy szabadnapunk lesz egyben, merthogy a szombat-vasárnap mindenképp lenne, aztán hétfőn kéne jönni, de mivel Antjéval dolgozunk, és ő hétfőn-kedden nincs, ezért nekünk most az is pihi, és majd szerdán megyünk legközelebb a munkahely közelébe, akkor is délután. Úgyhogy a következő négy napban fordítani meg németezni fogok, na meg persze pihenni.
A ma esti CS eléggé bénácskára sikerült. Jelezték kb. húszan, hogy jönnek, plusz én tudtam még öt emberről, akik nem jelentkeztek fel, de akartak jönni, szóval foglaltam asztalt tizennyolc főre, gondolván, huszonötből ennyien eljönnek. Oda is értem 9-kor, nyilván én voltam az első. Kitettem a kis CS táblát az asztalra, aztán vártam a csodát. Fél 10 körül megjött az egyik máltai srác, majd 3/4 10-kor Jia Wei. Ekkor átültünk a hely egy másik, kényelmesebb részébe, ahol Jia Wei vetett egy pillantást a tabletjére, és azt látta, hogy valaki panaszkodik, ő ott volt, de rajta kívül senki más, és a pultos sem hallott még soha a CS-ről, és azért nagyvárosokban szoktak foglalni asztalt, meg szokott lenni tábla. Jia Wei megírta neki, hogy itt is pontosan ez történt. Később befutott Ruben, aztán az egyik magyar srác, akit innen ismerek, és hozott három havert. Szóval végül ennyien voltunk. Nem mintha rossz lett volna, mert jó volt, csak ez így elég döcögősnek tűnt nekem. És most már tényleg a falat kaparom Rubentől, mert már nem emlékszik arra, hogy ne nyúljon hozzám, ezért folyamatosan bököd, amikor hozzám szól (anyu, te tudod, mire gondolok, óvodás koromban csináltam én is), én meg ettől marha ideges leszek. Kértem, hogy ne, aztán egy újabb böködési kísérlet elől kitértem, mire megsértődött. Hát, most mit lehessen tenni, úgy tűnik, valamelyikünk mindenképp irritálódik.
Holnap kevés időm lesz fordítani, mert a délelőtt angolozással fog telni, aztán vásárolok, aztán palacsintát sütök, aztán szívesen úsznék egyet, mert utoljára múlt pénteken voltam a parton, és este megint festa lesz Sliemában, ami érthető, hiszen másfél hónapja volt utoljára Szóval keveset fogok fordítani, de ebből a sorból csak a palacsintát lehetne kihagyni, arról meg szó sem lehet. Nem baj, lesz még három szabadnapom kb. nulla programmal, majd akkor behozom a lemaradást.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése