Covid

 Minket is elért, hurrá. A csütörtöki tesztünk még negatív volt, a vasárnapi eredményem kedd hajnalban jött meg, az már pozitív lett. Hétfőn estefelé megjelent néhány jellemző tünet is, durva torok-, fej- és bőrfájás egy kis náthával, aztán tegnapra ezek mérséklődtek. Ma a hátam fáj, plusz kicsit köhögök, és maradt a nátha.

Flóra szombaton elég rosszul volt, vasárnap estig még fájlalta a fejét, azóta jól van, a vasárnapi tesztje negatív.

Tominál tegnap kezdődtek a tünetek, ő akkor csinált tesztet, mára kiderült, hogy ő is pozitív.

Violáról nincs infó, de többet sír, mint máskor, és Tomi a szokásosnál mélyebbnek hallja a hangját (én nem).

Ha két napig nem lesznek már tüneteink, akkor a karantén 5. napján szabadulhatunk negatív teszttel, én pénteken, Tomi vasárnap. De az egy háztartásban élő oltatlanok sajnos leülik a 10 napot, akkor is, ha minden nap negatív a tesztjük. Így Viola jövő hét végéig csücsül, ill. fekszik, mert Tomi tesztjével újraindult a 10 nap. Eredetileg úgy terveztük, Flóra csak a 10. napon tesztel, mert előbb úgysem szabadul. Aztán felsejlett előttem az a rémkép, hogy aznap pozitívat tesztel, és ráhúz még 5-10 napot. Most még jól bírja a bezártságot, de már a 10. napnál nem lesz őszinte a mosolya, azt hiszem. Úgyhogy ma leteszteltük, mert ha esetleg pozitív, akkor hétfőn kitesztelhet.

Én FFP2-ben nyomom egész nap abból a megfontolásból, hogy ha esetleg nem kapták el a kicsik, akkor ez maradjon is így. Tominak viszont szúr a szíve, ha így covidosan sokáig maszkban van, így ő nem hordja. Ez így persze érdekes, de bízom benne, hogy a CT értéke, ami azt mutatja, mennyire fertőz, 30 fölött van, és akkor nem tudja átadni a vírust. Rólam már tudjuk, hogy 28,4 ez az érték, ami azt jelenti, hogy közepesen nagy eséllyel lehet tőlem elkapni. 

Talán a legszörnyűbb az egészben, hogy hétvégén a szüleimnél voltunk a gyerekekkel. Szerencsére semmi tünetük, és mivel az omikron lappangási ideje 2-3 nap, remélem, nem is lesz már (kopp-kopp). Mindig negatív pcr-rel megyünk, de úgy tűnik, ez is kevés. Vagy még az lehet, hogy ők tünetmentes hordozók, és tőlük kaptuk el - ennek örülnék a legjobban, nagyon megnyugtatna, de persze sosem derül már ki.

No, hát, így állnak felénk a dolgok. Toljuk a C- és D-vitamint, a citromfűteát, sokat fekszünk, már amennyire ez egy 5,5 hónapos és egy 4 éves mellett lehetséges. És várjuk a végét, meg reméljük, hogy könnyen átvészeljük.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai