Arra gondoltam,

úgy lehetne megszüntetni a háború intézményét, hogy minden országban minden hivatásos katona most rögtön leszerel, újak nem lépnek be a seregbe, aztán, amikor valamelyik elmebeteg vezető úgy dönt, hogy most nekimegy a másik országnak, és megkapják a behívójukat a férfiak, akkor kollektívan tojnak rá, valamint önkéntes sem jelentkezik, egyetlenegy sem. Aztán akkor a kedves vezető, ha olyan nagyon háborúzni akar, fogjon meg egy gépfegyvert, üljön be egy tankba, és nézze meg, meddig jut. Rettenetesen gusztustalan, hogy politikusok elmebaja miatt ártatlan embereket kényszerítenek hadba, nekik kell meghalni. A XXI. században. Miközben a kedves vezetők bunkerekben meg óvóhelyeken kibekkelik a csihi-puhit. És bár a különböző oldalak kommentjei között nagyon megy a fröcsögés azokra, akik elmenekültek, hogy hazaárulók, mi az, hogy nem harcolnak a saját hazájukért, én teljesen egyetértek a menekülőkkel, és biztos vagyok benne, hogy én is az elsők között húznék el az országomból hasonló helyzetben. Valamint az is tuti, hogy a férjemet sem engedném bevonulni (bár ő többször elmondta az elmúlt napokban, hogy ha behívót kapna, bevonulna). Meg a szüleimet sem hagynám otthon kivárni, hogy vajon mi lesz az ostrom vége. Milyen lehet most pl. Kijevben lenni idős embereknek, kisgyerekes, akár újszülöttet nevelő családoknak? Az egyik legszívszorítóbb kép, amit láttam, a metróállomáson összegyűlt tömegben a csecsemőjét szoptató anyáé. Szerencsétlen, gondolom, álmában sem merült fel benne a gondolat, hogy egyszer ezt kell átélnie. Szóval én nem csodálom, hogy sok embernek semmi kedve részt venni ebben a tébolyban, és akár már az első rakéta kilövése előtt elhúzott jó messzire. És nagyon szorítok az ukránoknak. Oké, nem fekete-fehér a történet, nem is most kezdődött, és az ukrán vezetés is bőven sáros, de miközben az ember ezen elmélkedik, hogy akkor most kinek melyik tette vagy mondata vezetett hova, érdemes azt is észben tartani, melyik ország vezetője az, aki konkrétan lerohant egy szuverén államot. Szerintem innentől kezdve több kérdés nincs.

Megjegyzések

  1. Én is ugyanezen gondolkodtam. Amíg van, aki megfogja a fegyvert "parancsra", addig ennek az agybajnak soha nem lesz vége.
    Meg azon is gondolkodtam, hogy hová lehetne menni. Nincs másik bolygó. :(

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai