Covid - 3

Miután nekem 5-én negatív lett a tesztem, 7-én Tomi és Flóra is tesztelt, ők is negatívak lettek. Mindhárman itthoni öblögetőst csináltunk. Kedd reggel elküldtem mindhármunk eredményét, majd felhívtam az ovit, hogy akkor most tutira mehet-e a gyerek. Kérte az igazgató, hogy inkább tesztutcában csinált pcr-t küldjünk, mert az otthoni nem számít hivatalos eredménynek (pedig de, csak ez úgy van megfogalmazva a hivatalos leírásban, hogy így is meg úgy is lehet értelmezni - én így értelmezem, ő meg úgy). Jó, elvágtattunk a tesztutcába, nagy nyugodtan vártam az eredményeket egész nap, erre este megérkezett Tomié: pozitív. Na, itt egy fél világ összedőlt bennem. A másik fele reggel, amikor az én eredményem is megérkezett, és megint pozitív lett, megint 28-as értékkel. Flóráét sosem kaptuk meg, pénteken telefonáltam utána, hogy mi lesz már, akkor mondták, hogy nem volt sikeres a mintavétel. Tomi hétfői negatívja nem került be a hivatalos kórtörténetbe, így neki csak simán folytatódott a karantén, nekem viszont bekerült, így én újrakezdtem. A 8. napon megint az elsőn találtam magam. Na, ezt nem viseltem jól, és akkor még nagyon finoman fogalmaztam. Hétvégén aztán megint családilag a tesztelők színe elé járultunk, Tomi és Flóra negatív lett, én meg pozitív, már megint, csak most 32-vel. Hétfőn fel is hívtam az ovit, hogy így jártunk, akkor most Flóra üljön-e itthon még egy hetet, amikor már egy hete negatív. Az óvónő telefonált egyet, aztán mondta, hogy mehet a gyerek, az a lényeg, hogy az ő tesztje negatív legyen.

Mindenki szuperül viselte a két hét karantént, csak én nem. Az elején attól tartottam, hogy ha reggeltől estig folyamatosan játszani kell majd Flórával, durván el fogok fáradni. De csak az első két napon volt ez, utána királyul feltalálta magát. Persze, ha egyedül játszik, az sokkal nagyobb felfordulással jár, mert pakol, de nem keveset, és a dolgok csak segítséggel találnak vissza az eredeti helyükre, de nagyon büszkék voltunk rá mindketten. Természetesen játszottunk vele mi is, nem arról volt szó, hogy egész nap letojtuk a fejét, de nagy könnyebbség volt, hogy nem kellett reggel fél nyolctól este 6-ig* nonstop szórakoztatni.

Valamikor a karantén fele táján bevezettem, hogy ebéd után beültünk az ágyba Flórával, és megnéztünk egy hosszabb rajzfilmet. Nagyon vártam már ezt az időszakot, mert én gyerekként nagyon szerettem a meséket, és azt is, amikor anyuval néztük őket. A Gólyákkal kezdtük, ott először félt a farkasoktól, de mindig igyekeztem előre mondani, mi lesz, már amennyire emlékeztem (kétszer láttam, másodszor is még az ő születése előtt szerintem), és többször megnyugtattam, hogy senkinek sem lesz semmi baja, happy end a történet vége. Utána még két nap kérte. Aztán megnéztük kétszer a Grut, és egyszer-egyszer a Gru 2-t, A kis hableányt és a Szaffit. Anyuval még pár hete látta Az égig érő fű című klasszikust is, azt is szerette. Tök jó, lassan mehetünk moziba is, amit szintén nagyon-nagyon szeretek, és remélem, neki is bejön majd.

Szóval február közepén szabadultunk a karanténból, de mostanra megint minden bajunk van (nekem meg Flórának). Félve csináltuk a tesztet, de negatív mindenkinek, hála a jó égnek. Úgy tűnik, csak egy kis klasszik megfázást szedtünk össze. Végül is éppen ideje, úgyis olyan régen voltunk már betegek.

*Este 6 után már nem igényel szórakoztatást, mert akkor fürdik, utána meg az esti rutin már lemegy a maga útján fél 8-ig.