LizaGazdija

 jár felénk, bár lehet, hogy nem minden érdekeset egyedül csinál, lehet, hogy többen felváltva. A postaládák számozása a mi sorunkban így néz ki: 5, 6, 7, nem látszik, 9, 10. Eredmény? Rendszeresen a mi postaládánkban landolnak a velünk szomszédos 8-as lakás levelei. Nem sikerül megfejteni ezt a bonyolult feladványt sehogy sem.

- Hurrá, megszületett a kistestvérem! ... Akkor most nincs baba a pocakodban? - Nincs. - És mikor lesz? :D Aztán megbeszéltük, hogy mi négyen vagyunk teljes család, nem lesz már több baba Violán kívül. Nagyon ügyes nagytestvér, láthatóan szereti a húgát, ezt sokszor mondja is, és sokat segít. Pl. ha Viola felsír, és nem tudok egyből ott teremni, akkor Flóra szalad, odaáll a kiságy mellé, és simogatja a baba arcát, meg mondja neki, hogy mindjárt jön anya. Cuki :)

Legrégibb barátnőm, Réka ugyanabba az általánosba járt, ahová én, csak egy évvel alattam, mert évvesztes (amúgy egyidősek vagyunk), és mivel szünetekben gyakran átmentem hozzá az ő termükbe, az osztálya nagy részét ismertem, olyannyira, hogy most is fel tudom sorolni szerintem legalább az osztálytársai felét vezetéknévvel együtt, és előttem van az arcuk is. Ja, meg nyaranta sokszor táboroztunk együtt, szobatársak is voltunk sok lánnyal közülük. Réka ma írt, hogy ma ért el hozzá a hír, hogy azon a buszon, amelyik a horvátországi egynaposról tartott hazafelé, és Szabadbattyánnál balesetezett, utazott az egyik volt osztálytársnője, akivel még én is sokszor találkoztam sulin és táboron kívül is, mert akkoriban ők ketten legjobb barátnők voltak - és ő az egyik halálos áldozat. Nagyon szíven ütött a hír. Nem azért, mert nagyon kötődtem volna a lányhoz, nagyon közeli ismerősöm lett volna, de megrázó a tudat, hogy az az egykori kislány, akivel nyáron egy szobában aludtunk a táborban, és akivel...

Szóval ezt a bodyt, nadrágot és zoknit választotta Flóra Violának. Gyerekarcot mutatni továbbra sem lehet a Tomival kötött megállapodásunk alapján, azért fényképeztem ilyen furán. A két párnát és a takarót, aminek a hátoldala látszik, anyu varrta, a mackót Flóra választotta.  Ez pedig a takaró "színe". Szerintem csodaszépek, és nagyon jó Violának (meg nekem is), hogy ilyen szerető családja van, akik ennyire várták már :)

Augusztus 16-án, hétfőn megérkezett Viola :) Ügyesen hallgatott a 3 kg, 50 cm mantrámra: 3180 g és 50 cm volt születésekor. A gyerekszoba teljes elkészültét és a brutál náthám + hurutos köhögésem elmúlását nem kívánta megvárni, de egy szavam sem lehet, 38+1-re jött, pontosan 6 héttel később, mint Flóra. Durva belegondolni, hogy az egyikkel 38+5-nél, a másikkal 38+4-nél jöttünk haza, aztán mekkora a különbség az első időszak és a kórházi élmények között. Kemény volt orron át alig levegőt kapva, a végére teljesen bedugult orral, köhögve vajúdni és szülni, és volt eposzi jelzőm a szülészeti osztályon: ahányszor bejött egy új ápolónő, mindig ránézett a kartonomra, majd azt mondta, "Frau H., á, a megfázott anyuka!" :D  Vajúdás közben mondtam Tominak, most van időm gondolkodni, és rájöttem, hogy a nők tök hülyék, különösen azok, akiknek több gyerekük is van, mert mégis ki tesz ilyet magával önszántából. Az rengeteget segített, hogy ő ott volt, nem tudom, mi lett volna, ha nem jöhet...

Kérem, hogy jöjjön aludni, mert ebéd után muszáj, szüksége van rá. A válasz hiszti sírásig, hogy ő nem akar, mert játszani akar. Pihenni sem hajlandó, nem fáradt. (Aha. 3/4 6-kor kelt, ekkor épp du. 2, ő egyébként 3 és fél éves, pont hihető, hogy nem fáradt.) Végül a szigorú nézés hatására hüppögve bemászik az ágyba, odafekszem mellé. Beszélgetünk mindenféléről, egyszer csak elhangzik a számból, hogy vége van a nyárnak. Ez eszembe juttatja A cinege cipőjét, amit nyomban el is énekelek neki (szörnyű hamisan, mert kb. 90%-os gyógyultságnál jár az egy hete durvára fordult, nagyon köhögős nyavalyám). Mosolyog, majd a végén azt mondja: "Még egyszer! Most másikat." Aztán annak a végén: "Most még egyet énekelj, másikat!" Az ötödik környékén lekoppan a szeme, a hetedik óta békésen szuszog.

Tegnap eldöcögtünk vásárolni Flórával. (Döcögtünk, mert én rendesen mozogni már rég nem tudok.) Először a ruhaboltba mentünk, neki néztünk ezt-azt, aztán mondtam, lessük meg a babaholmikat is, hátha van aranyos kapucnis törölköző. Volt, nem is egy, de a kapucnira úgy applikálták fel a cuki rátéteket, hogy magát a kapucnit nem lehet a baba fejének megtörlésére használni, szóval felejtős. Miközben én ezeket nézegettem, Flóra külön utakon járt, és egyszer csak megszólalt, kezében egy szett nyári ruhácskával: - Anya, ez mi ez? - Kicsi babáknak való nyári ruha, nagyon aranyos. - Akkor vegyünk ilyet a kistestvéremnek! Kész, elolvadtam :) Megbeszéltük, hogy most még nem veszünk neki ruhát, mert nem tudjuk, milyen méret lesz rá jó*, meg aztán mire megérkezik, valószínűleg nem lesznek már ekkora melegek, és akkor nem tudja hordani ezeket a ruhácskákat. De megígértem neki, hogy ha már itt lesz a kistestvér, akkor az apjával elmennek egy ruhaboltba, és ő választhat valamit a babának. Ezek után át...

Hétfőn találkoztam a postással, kértem, nyissa ki azt a dobozt, mondta, nem tudja, csak a kollégája fér hozzá. Gondoltam, hátha találkozom kedden a kollégával, akkor őt is megkérem, de erre nem volt szükség. Már délelőtt jött az e-mail a Möbelixtől, hogy sajnálják, hogy visszaküldtem a csomagot, és napokon belül visszautalják a pénzt. Az szerdán meg is jött. Tehát a kedves postás 1. nem csöngetett fel, 2. bedobott egy értesítőt, hogy a postadobozba tette a csomagot, 3. miközben élből visszaküldte, esélyt sem adva rá, hogy valahogyan hozzájussak. Ez azért elég durva pofátlanság, úgy érzem. Írtam panaszt a postának, válaszoltak, hogy nagyon sajnálják, és természetesen beszélnek majd a postással, és elmondják neki, hogy mindig csöngetni kell. Biztos nagyon fogja érdekelni :D  Persze mást nyilván nem tudtak írni, és nem is tudnak mit csinálni, ez már így alakult. Tegnap aztán a GLS hozott egy csomagot (igen, a költözés kapcsán elég sok csomag jár most errefelé), a futár szintén nem cse...

Sétáltunk az utcán, egyszer csak odaértünk két kutyushoz. Flóra: Kérdezzük meg a bácsit, megsimogathatom-e a kutyát! Már nyitottam a számat, mert ez azt szokta jelenteni, hogy én kérdezzem meg, amikor is láttam, hogy a gyerek felveszi a szemkontaktust a gazdával, rámutat a kutyákra, majd azt kérdezi: - Darf ich? Teljesen leesett az állam, mert eddig ismeretleneknek soha semmit sem mondott, nem még németül. Nagyon megörültem, hogy már ilyen ügyes :) A válasz igen volt, de végül nem merte megsimogatni a gyerek a kutyákat - ez szinte mindig így van.

 Olyan házba költöztünk, ahol a bejáratnál van két "postadoboz", és ha a postás nem talál itthon (avagy nincs kedve felcsengetni), nem a postára viszi be az ember csomagját, hanem valamelyik dobozba teszi be. Ebben az esetben bedob egy értesítőt, amin van egy vonalkód. Ezt a vonalkódot oda kell nyomni a doboz érzékelőjéhez, mire kinyílik az ajtó, és lehet vinni a szajrét. Elméletben. Rendeltem néhány játéktárolót a Kallax polchoz, ami a gyerekek szobájában kapott helyet. Nagyon jutányos áron adta ezeket a Möbelix, ráadásul valamiért nincs náluk kiszállítási díj (talán valami akció lehet?), annyi volt a bibi, hogy 15 euró alatt nem lehet rendelni az oldalukon. Mivel a dobozok 9 euróból megvoltak, gondoltam, jól átgondoltan veszünk még ezt-azt, amit amúgy is kellene, és apróbb dolog. Össze is jött a minimális összeg, sikerült is a rendelés. Pár nap múlva írták, hogy két csomagban jönnek a cuccok, gondoltam, oké. A kézbesítés reggelén küldtek e-mailt, hogy akkor ma van a napja, ...

Nagyon izgatottan vártam, vajon megszerezzük-e az ötödik pecsétet, eljutunk-e az ötödik kötelező kiskönyvesre is. Flórával csak három jött össze, ezért izgultam, hogy most hogyan alakul. És ezért bosszantott különösen, amikor két hete lemondta az orvosom az időpontomat - nekünk már az is eredmény volt, hogy a 35. hét végéig kitartottunk. Miután végigtelefonáltam a lemondás után rengeteg orvost és a kórházat is, és csak a legelső, helyettesként megjelölt (de erről egyáltalán nem tájékoztatott) doki adott időpontot, csak elérkezett ez a nap is, és elmehettem hozzá. Sokkal szimpatikusabb, mint a mostani dokim, és mindent rendben talált. Nagyon örülök ennek, megnyugodtam. Már nagyon kíváncsiak vagyunk a babára, és vasárnaptól már bármikor meg is jöhet. Azért én azt mantrázom neki, hogy 3 kg és 50 cm legyen meg, valamint megígértem, hogy akkor sem fogok rinyálni, ha betöltjük a 40. hetet, és majd csak plusz pár nap után nyúlok különböző praktikákhoz, amelyek a népi megfigyelések alapján seg...

Azé' amikor egy vezető úgy kezdi érezni, hogy minden általa vezetettre nézve sértő, ha rá csúnyát mondanak, ott már van baj, nem kicsi.

Sümegen is eltöltött három napot. Azért csak hármat, mert ez már belelógott abba a hétbe, amikor már véget ért a szünete, és mennie kellett oviba - úgy kunyiztam ki, hogy mehessen három hét pihi után, ne kelljen egy hónapot kihagynia, mert féltem, hogy az már túl sok lenne neki. Egyébként tényleg sok lett volna, a harmadik hét végén már sírt, hogy oviba szeretne menni, mert hiányoznak a barátai. Az egyik nagynénjével vonatozott el Bécsből, és most sem volt semmi sírás, simán ment az út. Sümegen is nagyon jól érezte magát, ott is sok élmény érte: volt fent a várban többször is, megnézte, hogyan fejik a kecskét, ivott frissen fejt kecsketejet, sőt kért még egy pohárral, meglátogatta a dédnagymamáját, látott lovasbemutatót, rengeteget trambulinozott, és volt ünnepi vacsora a névnaposoknak (Flóra, az egyik nagybácsi és az egyik nagynéni). Akkora lila árkokkal a szeme alatt jött haza, hogy még :D  Azóta nagyjából naponta-kétnaponta mondja, hogy Pestre és Sümegre is szeretne még menni, é...

Ma beléptünk a 9. hónapba, és már csak egy hétig számítana koraszülöttnek a baba. Ma pont négy héttel tart már tovább a második terhesség, mint 2018-ban az első. Elkezdtük Tomival a Szent János Kórház online szülésfelkészítőjét - Flórával annak idején jelentkeztünk az itteni kórházéra, ami akkor még élőben volt, de hetekkel a kezdete előtt már megvolt Flóra, és az egyik sokkot attól kaptam a szülőszobán, hogy nem jutottunk el a tanfolyamra, és nem tudok semmilyen légzéstechnikát. (Valószínűleg nem működik teljesen a logikus/reális gondolkodás abban a helyzetben, nálam legalábbis teljesen megszűnt. Tomi azóta is emlegeti, hogy képes voltam azt mondani, még ki sincs festve a gyerekszoba. Nem ez volt a legnagyobb gond a koraszülés kapcsán, no.) Szóval szuper ez a felkészítő, eddig csak a szülésindítás mikéntjének részletezésétől sápadtam el, de fognak beszélni egy órát a császárról is, gondolom, az is hasonló hatással lesz rám.