Az ötödik pecsét

Nagyon izgatottan vártam, vajon megszerezzük-e az ötödik pecsétet, eljutunk-e az ötödik kötelező kiskönyvesre is. Flórával csak három jött össze, ezért izgultam, hogy most hogyan alakul. És ezért bosszantott különösen, amikor két hete lemondta az orvosom az időpontomat - nekünk már az is eredmény volt, hogy a 35. hét végéig kitartottunk.

Miután végigtelefonáltam a lemondás után rengeteg orvost és a kórházat is, és csak a legelső, helyettesként megjelölt (de erről egyáltalán nem tájékoztatott) doki adott időpontot, csak elérkezett ez a nap is, és elmehettem hozzá. Sokkal szimpatikusabb, mint a mostani dokim, és mindent rendben talált. Nagyon örülök ennek, megnyugodtam. Már nagyon kíváncsiak vagyunk a babára, és vasárnaptól már bármikor meg is jöhet. Azért én azt mantrázom neki, hogy 3 kg és 50 cm legyen meg, valamint megígértem, hogy akkor sem fogok rinyálni, ha betöltjük a 40. hetet, és majd csak plusz pár nap után nyúlok különböző praktikákhoz, amelyek a népi megfigyelések alapján segíthetnek kicsalogatni a delikvenst. (Nem emlékszem már mindenre, jó hosszú lista, mindenesetre van rajta nagy séta, lépcsőzés, többféle gyógytea, stb.) Magamban azért azt kívánom, húzzuk ki végig, hogy minél jobban álljunk a lakással, mire négyen leszünk.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai