A fiú

Végül csodálatos módon mégis írt. Két nappal azután, hogy elküldtem az SMS-t, miszerint csak az értesítést kaptam meg, hogy írt, az üzenete a profiljával együtt törlődött az oldalról, de azért engem érdekelne, mit üzent. (Olyasvalaki tanácsára hallgattam, aki jó tanácsokat szokott adni, és most is jó tanácsot adott.) Én már biztosra vettem, hogy letiltotta a telefonszámomat, meg is sértődtem, mert sosem kerestem magamtól, pláne nem zaklattam, hogy ez jogos legyen. Most vagy volt valami a telefonjával, vagy nem tudom, de nem ez a lényeg. Megkaptam a "nem állok készen egy új kapcsolatra"-szöveget, csak pepitában. A legzseniálisabb az egészben az a rész, amikor leírja, hogy szóltak neki, hogy ez az elköszönés nagyon személytelen, de szerinte ez nem gond, mert ő komolyan gondolja. Ezzel egyrészt kedvesen közölte velem, hogy csak az én kedvemért nem talált ki valami eredetit, egyenüzenetet kapok, másrészt ezek szerint tényleg nem tud róla, hogy az adatlapja a randioldal főoldalán virít. Nem baj, szóltam neki. (Azt írtam, én is sok sikert és minden jót kívánok neki, és kívánom, hogy megtalálja, akit keres, ami biztos nem tart majd sokáig, mert még hetekig kint lesz az új profilja a főoldalon. Amúgy tényleg kívánom, hogy megtalálja, akit akar, miért ne kívánnám.)

Ezzel azt az esetet is kipipáltuk, amikor nekem bejön valaki a randin, de én neki nem. Ezzel is eggyel közelebb kerültem a páromhoz. Nagyon-nagyon remélem.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai