Péntek

Korán reggel, negyed 7-kor keltünk, aztán apuék behoztak a városba, és Danival még a bőröndjeimet is felcipelték a harmadikra. Kb. negyed órán át járkáltam a lakásban fülig érő vigyorral. Fél éve nem voltam itthon, és nagyon hiányzott már.

Aztán nekiindultam a napnak. Elmentem Budaörsre néhány ajándékért, majd az Astoriához továbbiakért, aztán a Corvin Mozihoz a molykarácsonyi ajándékért*, majd a papír-írószerbe képeslapért és borítékért. Utána rohantam haza, írtam a könyvbe meg a képeslapra, becsomagoltam az ajándékot, kiderült, hogy nem fér bele a borítékba, akkor kerítettem neki villámgyorsan egy dobozt, majd megrendeltem a fuvarlevelet a weboxon, amire 40 percet kellett várni, míg végül délután 2 után megérkezett. Akkor lerohantam a Kéthly Anna téri webox terminálhoz, majd loholtam haza, és negyed órával az órám kezdete előtt már hívott is a tanítvány, hogy ő odaért. Merthogy az egyik tanítványommal Skype-on angolozunk, és megbeszéltük, hogy most, hogy itthon vagyok, tartunk egy karácsonyi órát élőben. Nagyon jó volt :)



Óra után átvettem a postán a molyajándékomat, amit nekem küldött az angyalkám, aztán találkoztam Danival, beültünk a Cserpesbe, később meg vásárolgattunk a Corvinban.

Este itthon voltam, Gergővel beszélgettem Skype-on, és felfedeztem, hogy tele van pókkal a lakás, ami persze fél év után nem meglepő. De azért nem is örömteli, tekintve, hogy félek a pókoktól.



*Még novemberben megrendeltem az ajándékot, Blanka december 6-án ki is hozta magával Máltára. Úgy volt, hogy írok a könyvbe, becsomagolom, Blanka meg hazahozza és kb. 10-én feladja. Csak amikor kinyitottam a könyvet, kiderült, hogy ez nem az. A borító egyezik, a cím egyezik, a könyvesbolt honlapja és számlája, sőt a Moly szerint is az, amit kerestem, de mégsem - csak egy továbbgondolás egy másik szerzőtől, akinek persze nem szerepel a borítón a neve. Így esett, hogy 5 nappal karácsony előtt vettem át és indítottam el az ajándékot, amire még sohasem volt példa, és remélem, nem is lesz többet.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai