Just my usual self
Persze igazságtalan vagyok, mert alapvetően nem szoktam ennyire szétszórt lenni. De címnek jó lesz.
Történt, hogy csütörtökön bementem a suliba, hogy megtudakoljam, a főiskolás termemben hogyan tudok kivetíteni dolgokat a hallgatóknak, és kiderült, hogy nem kell se a laptopom, se semmilyen eszköz az iskolától, minden adott a tervem megvalósításához a termemben. Oda is mentem pénteken egy darab pendrive-val, rajta a 135 percből kb. 65 percre tervezett reklámfilmes és nyomtatott reklámos feladataimmal. Ekkor kiderült, hogy teremcsere van. De nem aznap találták ki, hanem januárban, én magam január 31-én értesültem a tényállásról. Ez a kemény, nem a faláb. Nyilvánvaló, hogy a cseretermemben semmiféle technikai eszköz nem áll rendelkezésre, és csütörtök délig lehet igényelni, utána elküldenek a francba.
Nem állítom, hogy nem izzadtam le, míg megpróbáltam kreatívan kitalálni, mit csináljak. Úgy döntöttem, a nyomtatott hirdetések esetében megkérem a nyomdát, csináljon nekem egy-egy példányt ezekből, a filmek miatt meg vérzik a szívem, de hát így járás. Aztán mondtam a hallgatóknak, hogy ma sok újratervezéssel fogunk dolgozni, és előre is sorry, mire az egyik pasi mondta, hogy nála véletlenül éppen ott van a laptopja. És megmenekültünk.
Mekkora mázli.
Történt, hogy csütörtökön bementem a suliba, hogy megtudakoljam, a főiskolás termemben hogyan tudok kivetíteni dolgokat a hallgatóknak, és kiderült, hogy nem kell se a laptopom, se semmilyen eszköz az iskolától, minden adott a tervem megvalósításához a termemben. Oda is mentem pénteken egy darab pendrive-val, rajta a 135 percből kb. 65 percre tervezett reklámfilmes és nyomtatott reklámos feladataimmal. Ekkor kiderült, hogy teremcsere van. De nem aznap találták ki, hanem januárban, én magam január 31-én értesültem a tényállásról. Ez a kemény, nem a faláb. Nyilvánvaló, hogy a cseretermemben semmiféle technikai eszköz nem áll rendelkezésre, és csütörtök délig lehet igényelni, utána elküldenek a francba.
Nem állítom, hogy nem izzadtam le, míg megpróbáltam kreatívan kitalálni, mit csináljak. Úgy döntöttem, a nyomtatott hirdetések esetében megkérem a nyomdát, csináljon nekem egy-egy példányt ezekből, a filmek miatt meg vérzik a szívem, de hát így járás. Aztán mondtam a hallgatóknak, hogy ma sok újratervezéssel fogunk dolgozni, és előre is sorry, mire az egyik pasi mondta, hogy nála véletlenül éppen ott van a laptopja. És megmenekültünk.
Mekkora mázli.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése