Helyes jelenetek arról a bizonyos másodikról

1. Az oldalon eddig szerzett tapasztalatainkat meséljük egymásnak a Szimplában ücsörögve. Én előhozom azt a pasit, aki úgy nyitott, hogy látja az adatlapomon, szeretek táncolni, miközben tökre nincs ilyesmi odaírva. Az illetőnek még akkor megírtam, hogy egyébként sem szeretnék vele ismerkedni, de ezután a kezdés után pláne. Azóta is minden nap ír, én meg mindig visszaírok, mert ilyen furán vagyok bekötve. (T. már mosolyog.) Mielőtt elindultam erre a bizonyos másodikra, még benéztem az oldalra, hátha T. írt még valamit, és akkor is ott volt a pasi üzenete, amit meg sem nyitottam, annyira felmérgelt az a hat szó, ami megnyitás nélkül látszik a feladó neve mellett, ugyanis azt a kérdést vetette fel, mikor találkozunk és hova megyünk. Erre T. félénken, halkan, kicsit magasabb hangon, mint ahogy egyébként beszél:
- Inkább már ne találkozz vele szerintem, jó?

2. Biliárdozás közben szóba kerül, hogy mellékállásban boszorkány is vagyok, hiszen a név kötelez.
- Aha, látszik is a tekinteteden.
- Szóval gonosz tekintetem van?
- Nem. Inkább azt mondanám, hogy szép. Szép tekinteted van.


Meg még egy rakás másik, amit most nem mesélek el. De mindenképpen pozitív az élmény.
UPDATE: És akkor az előbb Facebookon íródott leghelyesebbet még csak futólag sem említettem. Kész, elolvadtam. (Na jó, azért csak módjával, semmibe sem éljük bele magunkat, csak élvezzük, ami van, stb.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai