Terry Pratchett: The Wee Free Men

Elsőre azt hittem, a cím a WiFi-re szóvicc, de kis utánajárással kiderítettem, hogy nem. Itt lehet részletesen olvasni a valódi Wee Freekről, de annyi a rövid lényeg, hogy ők egy skót felekezet tagjai. A címszereplők a könyv szerint kék manók, akik nagyon gyorsan mozognak, folyton lopnak, felfogásuk szerint a földi élet már a halál utáni élet, skót szoknyát viselnek, és skót akcentusban beszélnek.

A történet röviden arról szól, hogy Tiffany Aching, egy kilencéves kislány furcsaságokat fedez fel a családja farmján és környékén: megjelennek ezek a kék manók, eltűnik egy birka (soha nem esett még meg ilyesmi), egy szörny ugrik elő a folyóból, valamint egy fej nélküli lovas is felbukkan. A városba látogató Miss Tick, a boszorkány világosítja fel a kislányt, mivel áll szemben, ráadásul még Tiffany kisöccse, Wentworth is eltűnik. (Tiffany ezt alapvetően nem nagyon bánja, úgyis csak édességért visított álló nap, de mert az anyukája szomorkodik, úgy dönt, visszaszerzi a kölyköt.) Ha véget akar venni ennek a rémtörténetnek, le kell győznie a Királynőt, amihez szüksége lesz a kis kék manók meg egy varangy támogatására, valamint egy serpenyőre.

A kedvenc szereplőim a Wee Free emberkék, akik ilyen jókat mondanak, hogy pl. "Ach, crivens!" meg "Whut did the wee hag say?" A leghiteltelenebb szereplő Tiffany, mert a szavai és tettei alapján sem kilencéves, hanem mondjuk legalább tizenkettő, ha nem tizennégy. Ettől függetlenül tetszett a történet, még ha nem is Pratchett legjobb műve. 4 pontot adtam rá.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai