Diplomaosztó

Szerdán Réka diplomaosztóján jártam. Nem tudom, mitől, de olyan nyomott hangulatom volt egész nap, hogy majdnem nem mentem el, de szerencsére tisztában voltam vele, hogy ez nagyon rossz húzás lenne, úgyhogy rávettem magam, és végül az események közepette egész fel is vidultam. Azért az alaphangulatom meglátszik az összes fényképen, ami készült rólam, valami tragédia, komolyan, nem is linkelek egyet sem, remélem, nem is találjátok meg egyiket sem.

Négykor kezdődött a Gólyavárban. Amikor megláttam, hogy az új dékánhelyettest osztották be erre az időpontra, nagyon megörültem, a saját diplomaosztómon elhangzott beszédet nem szívesen hallgattam volna meg még egyszer. Ez a hölgy röviden és jól beszélt, aminek duplán örültem. Utána jött az osztás. Szakonként és névsorban haladtunk, és láttam több volt csoporttársamat is, akik most végeztek, plusz egy általános iskolai osztálytársnőmet. Na meg Rékát :) Nagyon csinos volt, nagyon izgult, és nagyon örült, amikor megkapta a diplomát. Az osztás végén nagy fényképezkedés bontakozott ki, ekkor készültek rólam az ominózus darabok, tragédia, gondolni se jó rájuk, de vigasztal, hogy a többiek legalább normálisan néznek ki mindegyiken. Összesen amúgy tizenegyen voltunk Rékával együtt, szóval szép kis társaság jött össze. A fényképek elkészültével Réka javasolta, hogy üljünk be az Uránia melletti kávézóba, amivel mindenki egyetértett, mert az közel is volt, meg így együtt is lehettünk még egy kicsit. Ittunk, néhányan pizzáztak, én ettem egy almatortát (egy szeletet mármint), és jól kitárgyaltunk mindent és mindenkit. Jó volt a hangulat, csak azt sajnáltam, hogy a végére úgy beborult az ég, és olyan hideg lett. Réka mindenkitől csodaszép csokrokat kapott, tőlem mondjuk nem, de tőlem meg helyette kapott némi olvasnivalót. És örült is mindennek.

Szép nap volt ez is, csak szedném már össze magam.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai