Álom, álom...

Tegnap délután érdekes élményben volt részem. Délután ledőltünk aludni Tomival, én azonnal el is aludtam, ahogy becsuktam a szemem, elég fáradt voltam. Egyszer csak felébredtem, és idejöttem az asztalomhoz, hogy összepakoljak az órámra, amire hamarosan indulni kellett. Pakolásztam, pakolásztam, aztán egyszer csak felébredtem, ott feküdtem az ágyban Tomi mellett. Gondoltam, ez érdekes, na de mindegy, akkor most tényleg felkelek, tényleg összepakolok. Összerendeztem a könyveket, pont úgy, mint álmomban, és akkor hirtelen kinyitottam a szemem, és ott feküdtem az ágyban Tomi mellett. Ez már nagyon-nagyon fura volt, de gondoltam, mindegy, szoktam furákat álmodni úgyis, úgyhogy felkeltem, odamentem az asztalhoz, összerendeztem a könyveimet.... És akkor kinyitottam a szemem, és ott feküdtem Tomi mellett az ágyban - ezúttal tényleg felébredtem. Ilyen furát még sosem álmodtam, kicsit ijesztő is volt őszintén szólva. Az Eredet is eszembe jutott erről - az a legalsó szint, amikor legelőször álmodtam azt, hogy felébredtem, nagyon instabil szint volt, úgy ám :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai