Vegyes

Volt itt Niki kb. két órát, jól kibeszéltük, kivel mi történt, mióta nem találkoztunk (tehát a nyáron), és megbeszéltük, hogy majd egyszer egy hétvégén két óránál hosszabb időre is találkozunk, akár még valami programot is összehozunk.

Nem tudom, mennyire jó ötlet azzal reklámozni egy (állítólag…) műveltségi vetélkedőt, hogy két ember együtt sem tudja, ki volt Daidalosz és Ikarosz, valamint milyen rokonságban álltak egymással. Ez azért már elég közel van mindennek a legaljához.

Közepesen kellemetlen érzés, ha az ember nem kap levegőt, miközben nem is náthás, vagy ilyesmi. Szeretném, ha elmúlna ez az állapot, kicsit ijesztő meg fárasztó is.

Rávettem magam a Dharma Road kritikájának elkezdésére, és legnagyobb örömömre a tartalom leírása három oldal lett. Ez azért örvendetes, mert elsőre azt hittem, egy bekezdésnél nem tudom részletesebben leírni. De sikerült. Már csak a kritikai rész van hátra, és lehet küldeni. Remélem, belejövök már lassan ebbe a recenzálásba, nagyon-nagyon szeretném megtanulni rendesen.

Elmúlt a nyár, beköszöntött az ősz, hűvös van, szakad az eső. A halak is megkapták a fűtést (az az izé, ami a képen belóg), ami egész nyáron szünetelt, és így örülnek neki:

100_8983

Meg lehet, hogy a képen látható piros leány ma elpusztult, de nem merek utánanézni a dolgok tényleges állásának. Egy tuti: az akvárium alján fekszik fejjel előredőlve, kicsit oldalvást, és hiába noszogatja a képen látható kék fiú, nem reagál. Én nem bírom ezt a rengeteg halhalált.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai